A borrégió legkisebb borvidéke egyben bizonyosan különb minden nagyobb testvértől. Van ugyanis egy különleges, csak itt megtalálható fajtája, határon innen sehol másutt nem termesztik, az üveghegyen túl is csak az osztrákoknak van belőle. Mi cirfandlinak hívjuk, ők zierfandlernek, de becézik spätrotnak is. Itt se sok híja, hogy szinte teljesen eltűnt, de szerencsére nem és reméljük, hogy a jelenlegi két tucat hektár hamarosan nem csak ennyi lesz. Hogy legyen cirfandli szőlő, hogy legyen jó cirfandli bor s mindennek legyen vásárló-kóstoló közönsége, társultunk a két pécsi borvidéki borúttal és elindítottunk egy kampányt. Nagy szó ez, mert forrásaink szűkösek, de lelkesedésünk nagy. Június ötödikén kezdünk, tartsanak velünk!
Egy kicsi borvidéken sem könnyű közösségi bormarketing programot tervezni s szervezni, ráadásul éppen itt két borút is működik. Van egyetemi kutatóintézet, aminek nagy szerepe van a cirfandli megmentésében, vannak hegyközségek és lelkes borkedvelők, no meg kereskedők és vendéglősök, akik szeretnének tenni a cirfandliért.
A Pécsi Borozó kis csapata vállalta fel azt, hogy igyekszik lépésről-lépésre kidolgozni egy kampánynak becézett programot, hogy egyrészt a cirfandliban érdekeltek is közelebb kerüljenek a megoldáshoz, azaz, hogy milyen is legyen ez a bor. Másrészt meg a boros közönséget szeretnénk megismertetni a cirfandlival és felmérni, ők hogyan látják ezt a fajtát, mit gondolnak róla, mikor, milyen típusát kóstolják szívesebben.
Persze van egyrészről a tervezés és van az élet, a maga váratlan megoldásaival. Így történt meg az, hogy a nyártól más nagyobb városok borklubjaiba, boregyetemeire tervezett borvidéki bemutatkozások már márciusban elindultak. Szekszárdon ugyanis egy másik borvidék helyére kellett "beugrani", erről már tudósítottunk is. A pécsi borok a vártnál is jobban szerepeltek, vagy inkább fogalmazzunk úgy: amit mi legbelül hiszünk, hogy ez a borvidék adottságaiban ott van a magyar élmezőnyben, csak éppen a borászok táborában nagyobb fokú az útkeresés, mint másutt, nos ezt a szekszárdi közönség is visszaigazolta.
Ezzel a hirtelen jött lehetőséggel indítottuk úgymond a kampányt, de valójában az első nyilvánosság előtti megmutatkozás június 5-én lesz, amikor is a Ferencesek utcájában, a Kult-Utca programsorozat részeként megszervezzük a Cirfandli Ünnepet. Egy olyan programot, amelyre meghívtuk az összes olyan bortermelőt, aki árutermelőként foglalkozik a cirfandlival, lapzártakor még csak reménykedünk benne, hogy minél többen elfogadják a meghívásunkat. Az egynapos program délelőtt tíztől este tízig tart majd, végig lehet kóstolni majd a különféle cirfandlikat, amihez talán segítséget nyújt majd cirfandli tesztünk eredménye, amelyet a Pécsi Borozó éppen ezen a napon megjelenő nyári számában olvashatnak. A kitelepülő borászok listája hamarosan megjelenik a jobb oldali menüsávban, kiemelt helyen, a cirfandli-logóval jelölve!
A Cirfandli Ünnepet ugyanis egy kóstoló előzte meg, amelyre olyan szakembereket hívtunk meg, akik az elmúlt évtizedekben sokat tettek, tesznek most is a cirfandliért. És olyanokat is, akik érdeklődők, nyitottak és mi is kíváncsiak vagyunk a véleményükre. Az esőzés és vihar nem segített nekünk, így nem teljes létszámban, de úgymond reprezentatívan ültünk le 19 cirfandlit megkóstolni. Hasonló tematikus kóstolókat tervezünk majd a közeljövőben is, az egyiken a fajtával foglalkozó termelőket próbáljuk meg leültetni egy kóstolóasztal mellé, egy másikon gasztronómiai szakembereket, séfeket, gasztrobloggereket hozunk össze, hogy ebből a szemszögből is meg tudjuk vitatni a cirfandli helyét és jövőjét. Ehhez kapcsolódóan pedig a borvidék csatlakozó éttermeiben az ősz folyamán cirfandli napokat szeretnénk szervezni, a borhoz illeszkedő, a gasztronómiai munkacsoportban megtervezett bormenük életre hívásával. A távlati cél az, hogy valamennyi olyan borvidéki étteremben, amely fontosnak tartja a helyi alapanyagokat, a helyi ételeket, ott megtalálható legyen a borlapon legalább egy cirfandli is.
De mi is a cirfandli, honnan van nekünk ez a fajtánk? A legtöbb szakértő úgy gondolja, hogy valószínűleg a Como-i tó környékén volt őshonos, Pécs környékére a XIX. században Ausztriából, Bécstől délre fekvő ültetvényekről került be az akkori káptalan kezdeményezésére. A szocializmusban nem sok babér termett a cirfandlinak, hiszen az érzékenyebb, tömegtermelésre alkalmatlan fajták közé tartozott. A hatvanas évektől kezdve szinte alig maradt belőle a borvidéken, helyébe bőtermő fajták kerültek. A kilencvenes években azonban újabb fordulat történt, a város is felismerte az egyedi fajta jelentőségét, s a pécsi kutatóintézetben Németh Márton és Diófási Lajos vezetésével ismét foglalkozni kezdtek a cirfandli klónszelekciójával. A kísérletek azóta is folytatódnak az egyetemi intézetben, hiszen egy ellenállóbb, rothadásra kevésbé érzékeny, lazább fürtű klón lenne az ideális a termésbiztos, minőségi termesztéshez.
A fajta elsődlegesen Ausztriában maradt fenn, Gumpoldskirchen környékén, ezen a vidéken közel 100 hektáron termesztik még. Mi ennek kicsivel több, mint ötödével büszkélkedhetünk. Nincs belőle sok, viszont ennek ellenére egységes kép sem alakult ki róla. Régebben elsősorban félédes-édes borként gondoltak a cirfandlira, ma viszont egyre többen foglalkoznak komolyabban a száraz változatokkal, sőt a barrique használatának lehetőségét is többen tesztelik.
Amikor cirfandli-kóstolóra hívtuk össze a zsűri tagjait, igyekeztünk sokféle szempontot figyelembe venni. Elsődlegesen azt, hogy termelő ne legyen most ebben a körben. Viszont legyen vendéglős, borkereskedő, borszakíró, olyan úgymond külsős szakemberek, akik valamilyen szálakon azért kötődnek Pécshez és a cirfandlihoz. A PTE Hunyor Vendégházában megrendezett kóstolón a borok kóstolása és értékelése mellett fontos volt meghallgatni is a résztvevők véleményét, hiszen olyan gondolatok is elhangoztak, amelyek jó lesz felhasználni a kampány folytatásában. A zsűriben helyet foglalt Hartmann Beatrix, a PTE TTK Szőlészeti és Borászati Intézetének kutatási művezetője, Rippl Béla, a Kalamáris Vendéglő tulajdonosa, több cirfandli verseny szervezője, Hetényi János, a Pécs-Mecseki Borút elnökségi tagja, Pelyhe Szilárd, borszakíró, a borravalo.hu munkatársa, Mikes Márk, A Hordó borszaküzlet ügyvezetője, Ungurán József, a tettyei Tüke Borház ügyvezetője és Győrffy Zoltán, a Pécsi Borozó főszerkesztője.
A kóstolás végére egyértelműen kiderült, hogy az édesebb változatok jobban szerepeltek, mint a száraz verziók, a maradék cukor viszont sok esetben a félszáraz változatokban is jól állt a bornak. Évjárat tekintetében nem sikerült megállapítani a tutit, hiszen például 2007-ből a borok egy része már fáradtasnak bizonyult, ugyanakkor a két legmagasabb pontszámot is ez az évjárat vitte el. A cirfandli barrikolására vonatkozólag pár éve szinte szentségtörésnek számított, hogy egy neves pécsi borász megpróbálkozott ezzel a technológiával. A kóstolón a barrique hordót megjárt tételek szép pontokat kaptak, érdemes ebben az irányban is tapogatózni.
Hogy a zsűri által megállapítottakkal mennyire ért majd egyet a nagyközönség, azt már június 5-én megtudjuk, olvasóink felé pedig a weboldalunkon továbbítjuk a Cirfandli Ünnepről készülő tudósításunkban.
Az itt elhangzottak és a korábbi ötletesések, megbeszélések eredményeképpen sikerült megtervezni a kampány logóját és szlogenjét, stílusosan helyi művészre bíztuk ezeket a feladatokat, Tatai Tibor mohácsi grafikus szerintünk meg is találta a lényeget és a cirfandlira szabott arculattal igyekszünk
majd a továbbiakban is megjelenni mind a kiadványokban, mind a rendezvényeken. A cirfandli logót, a napocskás poharat és a "Cirfandli. Egy csepp Nap" szlogent természetesen a borászok is felhasználhatják a cirfandli palackjaik címkéjén.
Azt már csak remélhetjük, hogy a kezdeményezés sikerrel jár majd, hogy a borászaink helyben is el tudják majd adni cirfandli borukat. Mert az hisszük, hogy egy ilyen különlegesség elsősorban helyben kell, hogy vevőre találjon, igyák büszkén a helyiek, de kóstolják érdeklődve a vendégek és vigyék jó hírét a nagyvilágba.