Egészségünkre!

A Koccintás nekünk nem elsősorban a versenyről szól, bár kétségkívül jó érzés volt megkapni tavaly a legkedveltebb borvidéki nagyváros kitüntető címet. A Koccintás nekünk, pécsi szervezőknek elsősorban a borvidék megmutatásáról szól, amikor a pécsieknek és nem pécsieknek meg tudjuk mutatni, hogy Pécs borvidéki város, van egy Pécsi borvidék, itt készülnek remek borok, itt élnek borászok és van szőlő, itt van borház és itt van nekünk egy különleges fajta, a cirfandli, amivel második éve koccintottunk.

Ha netán egyszer a város mögé áll a civil kezdeményezésnek, ahogy sok esetben idén már megtették másutt, akkor talán még hangosabban tudjuk ezt hirdetni, még látványosabban tudjuk megmutatni.  Mert ugyanis van mit. Van borvidék, van borút, vannak boros rendezvények, vannak borkedvelők, borház és boros újság, weboldal és kóstolók, borászok és pincék, van újjáéledés, vannak értékek, amelyeket érdemes volna zászlóra tűzni, persze, ez csak egy tipp.

Hihetetlen öröm minden évben, amikor benépesül a Tüke Borház terasza, idén már kicsi is volt, így inkább előtte, a szőlőben koccintottunk. Minden évben fejlesztünk kicsit, mindig vannak jószéndékú, segítő emberek, idén Babarci Bulcsú jött el, hogy a koccintás előtt s után gitárjátékával varászoljon plusz hangulatot a teraszra.

A bort tavalyhoz hasonlóan idén is a Matias Borászat ajánlotta fel, legalább 24 palack 2009-es pécsi cirfandliból került ki a dugó. Idén a bort bemutató Mikes Márkot elkísérték a borászat által támogatott PMFC labdarúgói is - a pénteki kisiklás után a cirfandli csodatévő erejében kétségtelen bízhatunk, meglátjuk, mire lesznek képesek a fiúk a következő meccsen - ha győznek, a kulacsokba is cirfandlit tölthetnek ezentúl...

A Pécs-Mecseki Borút csinos kisegítői segítették a regisztrációt, a Tüke Borház munkatársaival együtt segédkeztek a töltögetésben, hogy négy óürára minden pohárba bor kerüljön. Ungurán József, a borház vezetője és Győrffy Zoltán, a Pécsi Borozó főszerkesztője üdvözölték a jelenlévőket, kiemelve, hogy öröm ennyi borkedvelőt látni, de büszkék is lehetünk kicsi, de pótolhatatlan borvidékünkre. Majd a borház előtti szőlőültetvényre vonultunk át, vannak akik a teraszokon maradtak és pontosan 227 pohár csendült meg a koccintás pillanatában, hiszen annyian regisztráltak a rendezvényen.

A koccintást követően a szőlőtőkék között lehgetett még bóklászni, akár leheveredni, élvezni a mazsolásra töppedt édes szőlőszemeket, élvezni a hangulatos gitárzenét, újabbakat koccintani, továbbkóstolni a pécsi borok kínálatát és beszélgetni, amit szintúgy gyakrabban kellene tennünk. Köszönjük mindenkinek, aki eljött a Tettyére, reméljük, hogy sokan voltak a többi helyszínen is (a régióban például Kisharsányban, Kisjakabfalván vagy Szekszárdon is koccintottak), hiszen ez is a cél: minél többen koccintsunk minél többször magyar borral!