Arra mégsem volt eddig eléggé karakán ember, se eléggé éles szemű döntéshozó/vállalkozó, hogy bevállalja a sétatér bor és gasztro ünneppé való átalakítását májustól szeptemberig. Ez az utópiába illő jelenség nem is holnap fog bekövetkezni, és nem is jövőre, bár tavaly már meglehetősen bíztató jelek mutatkoztak erre (kevés foghíjat leszámítva le volt szervezve a tér), még ha az ember nem is tudta éppen, milyen rendezvényen jár, és a változásra csak abból következtetett, hogy három hellyel odébb pakolták a kedvenc borászát.

Idén újdonság, hogy megjelent a fesztiválon az üvegpohár. Elvileg csak, mert egységes stand nincsen, a borásznak kell gondoskodnia lelkesedése szerinti mértékben. Azért túlzásba senki nem vitte (se borász, se szervező), este hétre már mindenhol zörög a műanyagpohár. Pedig azért a minőség és kulturált borfogyasztás zálogának tartjuk az üvegpoharat, és nem vitatjuk, hogy a szervező felelőssége mindez, ha ezt akarja: legyen normális pohár, rajta logó, a faházakban pohármosó (mint teszik azt általában másutt).

A júniusi kitelepüléseket sokszor éri a vád, hogy kihalásos rendszerben működnek, bár ki vitatná el, hogy milyen jó érzés a következő évben visszalátni a tavalyi ismerőst és borait. A megérzések jogosak, sok új arcot idén se látni, van itt termelő és kereskedő vegyesen, bár a pécsiek is képviselik magukat rendesen. Egy előkóstoló persze már túlontúl minőségi szűrést jelentene egy rendezvény elé, most legalábbis fröccs tekintetben dolgoztunk a szervezők helyett is, édentől nyugatra.

Lisiczáéknál kezdünk, nem tudjuk eldönteni, hogy a kitartásunk jutalma csak a szóda, vagy jár mindenkinek. A rozé (200 Ft) különösebben nem ejt rabul minket, de jó bor ez, nem szabad elfelejteni. Ha fröccs, akkor fehér Ravasz (300 Ft), még ha drága is bekeverni, a pinot blanc bázis jó alapot teremt. A (TOP25-ös) sauvignon blanc-t (300 Ft) viszont tényleg bűn beönteni szódával, annyira karakteres, lendületes és kifinomult, hogy tanulni lehet tőle.

Polgárékhoz állunk tovább, a Nemes Fehér (300 Ft) és a rozé (250 Ft) a kimondott-kimondatlan fröccsbor, inkább előbbi, tábla magyarázza, hogy ihatunk itt kispolgárt, nagypolgárt, világpolgárt. A szóda húsz forint, viszont nem hideg, és erőtlen, és a bor most ezen az estén nem igazán csillog, az alkohol is kilóg belőle nekünk.

A „kutatóintézet” kitelepülését már tavaly is szerettük, kár hogy a folyó szekcióban vitatható tételek vonultak fel. Az meg egyenesen érthetetlen, miért vannak most weinhaus-termékek a hazai mellett, biztos nem népnevelésből. Egyetemi kötődésűeknek húsz százalék kedvezmény, enélkül kérünk folyó (180 Ft) és palackos (220 Ft) zenitet. Utóbbi minden tekintetben nyerő választás keressék bátran. Élünk a gyanúperrel, hogy a folyótól csak a tárolás különbözteti meg, a távolság mégis ordító, mert palackból szép, elegáns örömbor, kancsóból szétoxidált árnyék. Szóda húsz.

A Matiasnál a három alapra készülünk, sauvignon blanc (200 Ft), irsai olivér (200 Ft) és chardonnay (250 Ft). Fröccsben inkább csak az elsőt, egészen egyszerűen azért, mert nem fröccsborok ezek, tisztán nagyobb élvezetet nyújtanak. Viszont egészen nagy és pozitív meglepetés a Bótorék irsai olivérja (150 Ft), némi szódával felütve (20 Ft) kellemes fröccsbor, szolid illatokkal, viszont lendületes és akaratos savakkal, lányoknak mindenképp.

A Szabóki Pincénél rajnait (200 Ft) és olaszrizlinget (200 Ft) kérünk szódával (20 Ft), hát egy-két dolgot azért tanítanak ezek a borok, nekünk most cefre, doh és pince illatok jönnek, poharat mosunk inkább.

A Püspökit már megírtuk a múltkor, viszont a Fritz Pincét még nem, ahol a chardonnay (150 Ft) és rozé (170 Ft) kisfröccs igazi nyár esték bora, bár mi most a tavalyi évhez képest azt mondjuk, inkább az előbbit isszuk. Viszont kérhetjük itt „A menüt”, ami egy üveg rozé, s mellé egy üveg hideg szóda. Az már valami, nem?