Pécsi Borozó

Cikkek

Dalok, borok, díjak

Szőlő és Bor Ünnepe Pécsett

miljenko

2009 October 01.

A szeptember valójában a Szőlő és Bor Ünnepével ér véget Pécsett. Innentől már mintha a jó idő se lenne az igazi, megszűnnek a borozgatások a gesztenyefák árnyékában, várhatjuk a tavaszt. Idén a Sétatérre került át a rendezvény, talán jövőre már visszatérhet igazi helyére, a Széchenyi térre. Itt sem volt rossz, bár kicsit zsúfolt. Az egyéb kínálat valóban bővült, viszont a boros alig. Először volt ugyan Pécsi Borok Utcája, de hát öten ha kitelepültek. És ha már más, régión kívüli borvidékekről is hívunk borászokat, legalább jókat hívjunk meg…

Ez a vasárnap a téren telik. Általában hosszasabban, de nekem fordítanom kellett határidőre, este nyolckor már szorgosan gép előtt, viszont a kollégák hajnali kettőig helyt álltak. Délelőtt a mise után telt meg először az éledező Sétatér, amikor a Székesegyházból kiáramló tömeg egy része felmérte a kínálatot. Kézművesek terén dicséretes a választék, viszont mint már említettük, boros téren illene változtatni. Ha évek óta, rendezvényről rendezvényre ugyanaz a kínálat - nos, nem csoda, ha a régió két másik nagy fesztiválja rangban a pécsiek elé került.

Az üvegpoharat nem is említeném, annyiszor megtettük már, mindhiába, de legalább legyen külön a borudvar, az ételudvar, a kézműves udvar és nagyon jó volt idén ilyen szempontból a Falusi Turizmus Szövetség szervezte megjelenés a Barbakán téren. Elsősorban helyi bor legyen, másodsorban színvonalas bor a régió borvidékeiről, harmadsorban csak és kizárólag színvonalas és ennek ellenére nem túl drága termelőket a régión kívülről. Ez utóbbi érvényesül sajnos a legkevésbé.

Először volt Pécsi Borok Utcája, a Pannon Borrégió támogatásával minimális helypénzt kellett fizetniük a gazdáknak. És erre öten ha kitelepültek, közülük is három már úgyis ott volt az alsó, fősoron is. Voltak olyan hangok, hogy egy napra nem éri meg. Hát ha ilyen jól megy, akkor meg mire föl van panasz? Egy nap alatt is lehet bort eladni, vevőket szerezni, ismeretségeket kötni, nevet építeni. Gondolom én, morgolódok én, de hát biztos én látom rosszul, már látom magam előtt a kommenteket.

Az ünnepet minden évben elviszi a hátán a bordalfesztivál. Felvonulás (igaz, idén visszafogottabban), majd közös éneklés a téren. Valóban minőségi program, nehéz überelni. Lakner Tamás nevét meg kell említeni, hiszen majd két évtizede szervezi rendületlenül ezt az eseményt, Európa, sőt a világ legjobb férfikarai jönnek el miatta, és persze a bordalok miatt Pécsre. Nagyon jó hangulata volt ismét a közös éneklésnek, tele volt a Sétatér, hömpölygött a tömeg, negyedórát kellett várni egy kürtőskalácsra, szeretjük ezt, vannak, akik hajnali kettőig bírták a lépcsőkön, tesztelni a palackok tartalmát.

Jövőre egy pici megújulás nem ártana (például a borászok Város, Megye, Régió díjátadása hosszú volt így és nem igazán volt közönsége), egy kis frissítés sosem árt. De a lényeg biztos megmarad. Az alapok jók, csak az idők változnak, érdemes követni.