Pécsi Borozó

Cikkek

Budapesten a borválogatott

A Pannon Borrégió TOP25 az Ybl Palotában

zoranka

2010 June 28.

A tavalyi bemutatkozás sikere után idén is felvittük a Pannon Borrégió TOP25 borát Budapestre. Az Ybl Palota hangulatos, üvegtetővel fedett belső udvara adott otthont a rendezvénynek ezúttal is, cseppet sem volt nagy tömeg, ideális körülmények között lehetett kóstolni. A borok közti felfrissüléshez volt hideg Tettye forrásvíz és szódavíz, nagyobb szünetet lehetett tartani Tésenyi Andrea siklósi kézműves csokijainál. Mintegy kétszázan voltunk, jól éreztük magunkat, nem nagyon találkoztunk csalódott arcokkal.

Az előörs már csütörtökön megérkezett Budapestre, pakoltak, rendezkedtek, mindent előkészítettek, majd a nagy fáradtságra felderítették a Fuchsli 1. számú Borgyógyászatot. Alapos tesztelés (napi ajánlat és a la carte rendelés, majd a folyó borok részletes kivizsgálása tisztán, fröccsben és hosszúlépésben) után úgy vélték, hogy ez majd másnap nekünk, többieknek is ideális lesz TOP25 utáni vacsorázáshoz. Ez később így is lett, ekkor azonban a többiek még otthon izultak azon, hogy vajon mindent összepakoltak-é, hogy eljön-e minden borász s lesz-e közönség.

Másnap kis karavánunk az M6-osnak köszönhetően rövid és nem túl fárasztó utazás után érkezett meg az fővárosba, hogy a szorgos előörs munkáját kiegészítse. Egy rövid, japán hangulatú menüzés a Pesti Lámpásban (amivel azért idén is voltak erős fenntartásaink), majd remek Maromas kávé az Ibolya eszpresszóban. Minden készen, borok behűtve, vizek behűtve, minden a helyén. Mindenki a helyén. Három előtt érkezik az első érdeklődő és majd 200 karszalag kerül fel a kezekre. Borkedvelőkből van bőven, a média és szakmabeliek érdeklődése viszont elég gyér. Akik nekünk persze kedvesek, azok szerencsére nagyrészt itt vannak, ez a létszám pont jó, hogy lazán beszélgetve, kóstolgatva elteljen 3-4 óra.

Nyolckor mindig nehezen megy a zárás, lassan kiürülnek a palackok, a kiszárításos taktika működik. Mi is maradnánk szívesen, főleg ha én is kóstolhatnék, de hát még hosszú az éjszakai út haza, Pécsre. Pakolás, rakodás, rendezkedés, a kocsit is visszanyertem a dobozolós parkolóból, egy jó kis vacsora fér még bele a Fuchsliban, aztán indulás haza. Elalvás ellen előbb beszélgetés, majd az útitársak csak belefáradnak a napba, úgyhogy visszapörgetem a napot. És bízom benne, hogy aki eljött, jól érezte magát és eljön jövőre is. Mi jövünk, ennyi biztos.

Aki netán nem tudott eljönni, innen értesülhet, kinek mi tetszett: