Bosznia-Hercegovina borvidékeivel kapcsolatosan még a borakadémikusok is vakargatnák a fejüket, talán Hercegovina déli borai még csak-csak beugranak, egy blatina vörösben, zilavka fehérben megjárta a poharukat, de Bosznia, a Szávához közelebbi vidékek kapcsán még bizony a gyakorlottabb Balkán-borrajongók is csak hümmögnek.
Bukovics Martin, a Gemist főszerkesztője és nem mellesleg a Pécsi Borozó állandó vendégszerzője pár hetet Bosznia-Hercegovinában töltött és begyűjtött pár palack bort is, ha már arra járt, amit Szabó Zoli pécsi/hosszúhetényi borász és Filákovity Dusán pécsi borkereskedő társaságában kóstoltunk meg a minap.
A sorba került persze dalmát, albán, szlovén és román bor is, akadt friss bosnyák kajmak, kalábriai olívaolaj, Zoli még lepényt is sütött nekünk, hogy más finomságokat ne is hozzak ide. De persze hozok, mégpedig egy bort. Egy tamjanikát.
A Banja Luka környéki táj egykoron rendelkezett szőlőültetvényekkel a mostaninál szebb számban, jelenleg alig van itt szőlőtermesztés. Épp az egykoron bőséget termő domboldalak elbozótosodása és népes falvak elnéptelenedése váltotta ki Željko Jungić tulajdonosban azt a kissé csakazértis megmutatomból létrehozott borászatot, amely már vagy másfél évtizede működik, jelenleg mintegy 10 hektáros területen gazdálkodnak.
Markovac mintegy 15 kilométerre van Banja Lukától, a Boszniai Szerb Köztársaság de facto fővárosától, ahol az éttermekben gyakran találkozhatunk ezekkel a borokkal.
A tamjanika Szerbia, no meg Bulgária és Észak-Macedónia fajtája, lényegében a Muscat Blanc à Petits Grain, azaz a sárgamuskotály egy variánsa. Ez a balkáni irsai, de csak népszerűségében, itt ne gondoljunk annyira illatos és egyszerű szerkezetű borokra, mint amilyenek a hazai polcokat ellepik.
Ez a tamjanika konkrétan az egyik legszebb száraz sárgamuskotály, amit kóstoltam. Könnyed, finom illatokkal, citrusok, ananász, körte, tavaszi virágcsokor. Nincs benne túlzás, csak tisztaság. Jó savak, meglepően jó savak, friss korty, friss gyümölcsök, egyik oldalról a trópusi vonal, de van benne vilmoskörte, szőlő és jázmin is. Egy érintésnyi rózsavíz. Úgy illatos, hogy nem erőszakos. Finom és érzéki. Kiemelkedő bor, 92 pont.
A társaságában kóstoltunk még egy bort a pincészettől, ami egy fehér házasítás volt, a Cuvée BL 2018, rajnai rizling, sauvignon blanc, tramini és tamjanika kvartettje, egy ritkán tapasztalt négyes, amitől igencsak tartottam, de végül igazándiból egyik sem játszotta től a többit, nagyon harmonikus, hordófűszerezett, érlelt bort kóstoltunk meg, amire valahol 88-90 pontot adnék egy vakkóstolón, a tamjanika után nehéz pályát kapott.