A 19. Budavári Borfesztiválon egy szerdát és egy csütörtökön töltöttünk, az előbbi pakolással indult, ismerkedéssel telt és esővel zárult, a második meg igencsak szép nappá kerekedett, erős látogatottsággal a délutáni-esti órákban. Idén 3000 példány Pécsi Borozó találhatott gazdára a Pannon Borrégió borászainak jóvoltából, akik standjaiknál lapunkat is kihelyezték. Kevés kivétellel erre mindenki hajlandó volt, nekik hálával s köszönettel tartozunk érte!

Szerdán elsősorban fehér körön futottunk, kipakolás, elfáradás után Laposával indítva, somlaiakat kértünk a poharunkba, kellemes kezdés a satnya időjárásban. A szomszédban Lisicza, az egyetlen pécsi kitelepülő 2009-es sauvignon blanc-ja volt a folytatás, a szekszárdi soron természetesen Bősz Adrián újonnan piacra dobott 2008-as rajnai rizlingje. A villányi soron egy Brunyai olaszrizlinggel indítottunk, majd Malatinszky Csaba fehérei kerültek érdeklődésünk homlokterébe, lévén az Eleven és a Serena is tetszetős volt, talán nem véletlenül tetszenek a brit fogyasztóknak is. Ha már a standunk a tokaji udvarban volt, néhány furmint is jutott: Patricius, Kikelet, Royal. Részletesebben nem igazán mennék bele, a várbéli kalandozás nem annyira a jegyzetelésről szól, inkább a kóstolásról, beszélgetésről, hangulatról.

És hát voltunk ezen a délutánon még a Magyar Borászok Kórusának felvételén is, a Vivat Bacchus által írt Gyere várunk rád! című dalt több szólista, köztük Bock József (Villány), Dula Bence (Eger), Heimann Zoltán és Ágnes (Szekszárd), és Áts Károly (Tokaj) nevét említhetjük, és a közel negyven fős kórus énekelte fel. Az eseményt hat kamerával is rögzítették, tehát klip is készül belőle. Amint közre lehet adni, mi is megtesszük.

Korábban már említettem, a Csirke Osztrigájáról bővebben kell viszont szólnom. Az első bejárásnál is szemünkbe tűnt, a kínálat pár lépéssel közelebbről megfogott, tehát visszatértünk ide vacsorázni, a nyakunkba zuhogó esővel nem törődve. A rozmaringos kacsakolbász, kakaóbabos véreshurkával beváltotta reményeinket, a Kerekes Sándor (Gold Bisztró) által kreált étel megért minden gerincen végiggördülő jéghideg esőcseppet. Arról nem beszélve, hogy mellette rövid stand uppal magyarázta el Takács Lajos (Olimpia) két los angelesi srácnak, mit is esznek, ha kakastökét és taréjt kapnak az ételükbe. Nem csak ezért, de másnap az Olimpiában ebédeltünk, azt se bántuk meg, sőt nagyon is élveztük a déli órákban nyújtotta gasztronómiai felfrissülést.

Szóval A Csirke Osztrigája ötletgazdái: Litauszki Zsolt (21 Magyar Vendéglő) Takács Lajos (Olimpia) Kerekes Sándor (Gold Bisztró) Kiss Zoltán (XXL Catering) és Szabó László (XXL Catering). Minőség, kreativitás, kedvesség, figyelem, finom ételek, ennyit mondhatok, kétnapos „tesztelés”, de valljuk be, inkább csak kellemes étkezések után. Kellene ilyen típusú étkezés IS a szokásos fesztiváli felhozatal mellé. Szigor nem lehetett bennünk, a kacsa és hurka mellé már vöröset kóstolgattunk el, Bősz Adrián 2008-asai közül épp a cabernet franc-t.

Aztán az esőkabát ellenére már szinte belénk ivódó szemerkélő esti esőben a villányi soron, egy Gere Attila válogatással zártam a napot, a járdoványtól az Attila cuvée-ig című sorozattal tértem nyugovóra.

Csütörtökön a felhők számának csökkenésével egyenes arányban lett tömeg. Estére már közlekedni is nehéz volt, esőben előtte nap kétszer annyit kóstoltunk, mint ekkor. Viszont ha eljutottunk valahova, ott teljesebb köröket futottunk.

A napot a Béla borászatnál kezdtük, az imrehegyi pincészet ezerjója, nektárja és rizlingje került a pohárba, az ezerjót szívesen elfröccsözgetném, a rizling (többnyire olasz, kisebbrészt rajnai) szépre sikeredett, a nektárral meg csak egyéni gondom a burjánzó illatosság. Házi sonkához Gál Lajos olaszrizlingjeit kóstoltuk, az egri soron a fehérek között ezek maradtak meg leginkább.

Günzer Zoltán már vöröseket töltött a kora délutáni váltáshoz, az Ötfürtös sorozatot kóstoltuk végig, kadarka, kékfrankos, syrah, pinot noir, no meg egy kevés a bordóiak közül. Masszív sorozat, mire piacra kerül, palackban éréssel, pihenéssel egyéni arca lesz sok bornak, talán nem is az a megszokott. Mindig a tipikus a jó?

Füstölt harcsáért tértünk vissza A Csirke Osztrigájához, Matias hordós olaszrizlinget és kéknyelűt kóstoltunk hozzá, izgalmas lenne egyszer végigvenni a Matias sima kontra barrique fehérek sorozatát, lenne jónéhány tétel… A harcsához nekem az olaszrizling bejött.

És hát hol másutt is zártunk volna, mint a saját standunk környékén, gondoltuk ekkor. Barátaink és szomszédaink, a Gizella és Balassa pince mutattak meg száraz és édes körökben tucatnyi bort, élveztük. Más nem is kell ide. Szintúgy gondoltuk ekkor, de hát a sor vége felé tartva itt futottunk össze Dániel Zsolttal, így azért a zárás utánra még maradt pár vörös. Jövőre folytatjuk, csak az esőtől vennénk hosszabb búcsút.