Kérem Várjon!
Cikkek
Balatonboglár, Dél-Balaton
Interjú Bujdosó Ferenccel
Ercsey Dániel
2017 July 06.
A Pécsi Borozónál szeretünk kitekinteni, hiszen természetes, hogy a borvilág régiónkon kívüli történései is érdekelnek minket és szívesen számolunk be azokról. Ezúttal nem mentünk messzire, Bujdosó Ferenccel beszélgettünk a szakmáról, szabadidőről, vitorlákról, aki nem csak a borászatát igazgatja, de 2013 óta a Balatonboglári Hegyközség elnöke is. A tavaszi print számból néhány kérdés és válasz kimaradt, ezek önállóan is megállják helyüket.

A mai Balatonboglári borvidéknek milyen kapcsolata van a mindenki által ismert BB-vel?

Mondhatni abból nőtte ki magát, a ma ismert és elismert piaci szereplők kivétel nélkül a BB-ben dolgoztak, Konyári Jánostól kezdve egészen édesapámig.

A fogyasztók ebből csak azt érzékelték, hogy van egy neves borászat a Balaton partján.

A BB volt a Balaton partján az egyetlen jól prosperáló, meghatározó borászat. Ők exportáltak elsőként a magyar piacról a tengeren túlra, de más területeken is rendkívül innovatívak voltak. Ez persze leginkább az emberi tényezőkön múlt, az igazi sikert, a fejlesztések korát Mészáros Győző hozta el akinek a kapcsolatrendszerével ide került a dobozos üdítő gyártás, vagy a pezsgőkészítés is.

Ez a nyolcvanas évek, ha jól sejtem. Előtte nem is volt élet Balatonlellén és Balatonbogláron?

Valóban, a 80-as években lett a Balatonboglári Mezőgazdasági Kombinát igazgatója Győző, de azért előtte is volt itt élet, csak inkább a szakmai oldalon. Lakatos András már az 50-es évektől kezdve gyűjtötte maga köré a tehetséges agrármérnököket, köztük Ottó bácsit (idősebb Légli Ottóról van szó, a szerk.), akik hozzá hasonlóan mondjuk Villányban végeztek, így akkoriban volt olyan, hogy hetven agrármérnök dolgozott az itteni gazdaságban. Azt gondolom, hogy ez a tudásbázis volt az, amire később Győző a kereskedelmi sikereket fel tudta építeni, persze ahhoz a kapcsolatai mellett szükség volt a politikai légkör enyhülésére is.

Villány sikere lendítette tovább a helyi állami gazdaságot?

Villányban a tudás olyan mértékben koncentrálódott már a II. világháború előtt és ezt szerencsés módon tovább is tudták adni, hogy kis túlzással a legtöbb borvidéknek van hozzájuk valami köze. Balatonboglárra először Pettenkoffer Sándor került át igazgatónak, aki előtte a villányi állami gazdaság vezető szőlésze volt. Ő a szakmát még Albrecht főhercegnél kezdte, az ő szőlésze volt, majd a háború után is igényt tartottak a szolgálataira, így folytathatta a tevékenységét és már Villányban az ő keze alatt dolgozott az előbb említett Lakatos András, aki amúgy elsőként felvetette bizonyos brazil területeken az évenkénti kétszeri szüret lehetőségét.

Eddig olyan neves szakemberekről volt szó, akik még sokat tanulhattak nyugaton is, de a későbbiekben ez a lehetőség már nem volt meg. Hogyan lehetett mégis fejlődni, vagy legalább lépést tartani a fejlődéssel?

Mind Lakatos András, mind Mészáros Győző sokat tanultak külföldön és szerencsére evidenciaként kezelték, hogy egy magára valamit is adó szakembernek ugyanezt kell tennie. Én 89-ben végeztem, az egyetem után először Drezdába mentem egy pezsgőpincébe, utána Wiesbadenbe a Henkell nagy pincéjébe. Ez bár már egyszerűbb volt mint mondjuk a hatvanas években, mégsem volt feltétlenül evidencia 1989-ben és persze Győző segített és intézett mindent, köztük olyan lehetetlen dolgokat is, hogy az alá tartozó fiatal szakemberek a nyolcvanas évek elejétől kezdve már Ausztráliában és Kaliforniában is végigcsináltak egy-egy szüretet!

Az ember elképesztően sokat tanulhatott és fejlődött az ilyen külföldi szakmai gyakorlatokon. Én ott találkoztam először olyan borászokkal, akik a nagyüzem mellett saját kis borászatot is üzemeltettek, mindezt már-már dinasztikus módon, vagyis több generáció óta. Gyönyörűen lehetett látni 30-50 éves ugrásokkal, hogy mi az amit a nagypapája elért, mi az amit az édesapja fejlesztett, hol tart most ő maga és merre szeretne továbbindulni a gyereke. Egy percig sem éreztem azt, hogy az újabb generációk szembemennének az ősökkel, csak kipróbáltak más utakat is, de alapvetően ugyanazért dolgoztak mindannyian.

Említetted a Henkellt mint preferált külföldi partnert a BB kapcsán. Jól érzem, hogy van némi párhuzam az akkor ott gyakorlaton részt vevők és aközött, hogy ma a borvidék a pezsgő és a habzóbor felől próbálja meghatározni önmagát?

Teljes mértékben, de ennek itt ennél is komolyabb hagyományai vannak. Már a BB előtt, az állami gazdaság 1965-ben gyöngyözőbort palackozott, méghozzá ha jól tudom elsőként az országban. Az adottságaink a löszös altalajjal és a barna erdőtalajjal megvannak, a szőlő jól érzi itt magát, a fénykorban 12 millió palack pezsgő készült Balatonbogláron, méghozzá kizárólag helyi alapanyagból, chardonnayből és királyleánykából.

Az interjú teljes egészében a Pécsi Borozó 2017/1, tavaszi számában olvasható.