A Pécsi Borvidék ígéretes borászata a mohácsi Planina Borház, szerelmünk első látásra született. Még a Pécsi Borozó első számához kaptunk kóstolásra a borászat Lárfa küvéjéből, és mielőtt a teszt vakká válhatott volna, beleszerettünk (sőt). A busó álarcot ábrázoló frappáns és figyelemfelkeltő címke készítője a dél-magyarországi származású fiatal képzőművész, Tatai Tibor.

„Egy barátom sok év poháremelgetés után, egyszer csak azt mondta: rájöttem nem minden bor egyforma. Minden bor más-más karakterű. Ezért a címke sem lehet sablonos. Nem követhet trendeket, a borról, a vidékről és az alkotójáról kell mesélnie. Ha egy csomagolás nem jó, akkor nem lesz kerek a történet. Akkor működik minden, ha a címke rávesz a kóstolásra és a pohárba öntött nedű ízével harmonizál” – Tibor kérésemre részletesen mesél arról, mi ihlette, mire gondolt, miért vállalt címke-tervezést.

A mohácsi Planina részére két címkecsaládot kellett terveznie. Az egyik fiatalos, játékos, míg a másik exkluzívabb, a prémium borcsaládhoz készült. Magyar-horvát-sokac-mohács-baranyai, vadászhatunk ezer jelzőt a dél-baranyai multikulti precíz leírására, de ő grafikában már jobban megfogta: „Zoli aktívan részt vesz a város közösségi életének ápolásában, hagyományokat éleszt újra, tambura zenekarával fantasztikus hangulatú borozós estéket varázsol. Ez a hangulat az arculatban megjelenítődik, a borok nevéhez helyi, kulturális, családi történetek kapcsolhatók és e szerint is lettek választva” – mesélte nekünk Tatai.

Tatai Tibor nemrég végzett a Képzőművészeti Egyetemen hallgatója, grafikusként több kiállítása volt, de „borcímke-vonalon” ez az első munkája. Amit mi nagyon nagyra értékelünk.

Péter egyébként főállású grafikusként dolgozik, sok weboldal, plakát vagy csomagolás viseli magán a keze nyomát. Lelkesen mesélt lapunknak arról, hogy a szakmában lezajlott technikai változások milyen hirtelen adtak nagy lehetőséget a tehetséges alkotók kezébe, még ha ennek következményeit nem is lehet előre látni. „Az viszont biztos, hogy nagyon sok tehetséges grafikus munkáival találkozni” – mondta a Pécsi Borozónak, és bár nagyon jól tudja, milyen nehéz néha az alkotási folyamatban művészet és üzlet szempontjait összeegyeztetni, kifejezetten optimista a hazai borcímke-kínálattal kapcsolatban is.

Forrai Ferenc munkái sok helyről, több pincészet címkéiről is ismerősek lehetnek, sok közülük Szekszárdról, ahol Ferenc tinédzser éveit töltötte. Néhány grafikája része a Fekete és a Prantner borpince megjelenésének, de a közelmúltból emlékezetesek tőle a Kerkaborum-borok és a Borműhely kreatív grafikái is, vagy a Balaton mellől a Horváth Borház címkéi.

Kár volna erőltetetten párhuzamokat keresni a három fiatal alkotó munkái között, de az átláthatóság és letisztultság, a visszafogott elegancia és egyediség, a harmónia vagy a klasszikus értékek korszerű értelmezése mindegyikük munkáit jellemzik.

A borcímkékkel kapcsolatos optimizmust az is táplálja a megkérdezettekben, hogy a régióban szinte megszámlálhatatlan jó borral találkozni, a borásszal való ismerkedés és az első kóstolások ritkán múlnak el nyom nélkül. Az már a szereplők közös felelőssége, hogy a kitűnő borokhoz méltó megjelenés is kapcsolódjon. A fiatal alkotók folyamatosan bizonyítják, rajtuk már nem múlik ennek megvalósítása.