Nosztalgia fog el, amikor jegyet váltunk Hosszúheténybe. Legutóbb, kicsivel több, mint egy évvel ezelőtt a Pécsi Borozó első számának első anyagát indultunk felvenni a Szabó Pincébe. Szabó Zoltán mozgalmas évet tudhat maga mögött. A „hatos rajnai” váratlan sikere szabadjegyet jelentett a (ha van olyan) borászcelebek világába, de legalábbis ismertséget hozott a borásznak. Aki ez ellen szerényen védekezik, mondván „ettől semmi sem változott meg”.

S valóban, az újabb területek vásárlása még várat magára, de Szabó a későbbiekben sem szeretne annál nagyobbra nőni, mint amennyire még saját maga át tudná látni a borkészítés minden egyes momentumát. A pincében pedig még javában folyik a kísérletezés. Kisétálunk a kert végébe, a dűlő vége meredeken bukik alá a patakhoz. Itt növekednek az új vállalkozás szőlői: tíz sorban tíz őshonos magyar szőlőfajta található. Gohér, járdovány, sárfehér, alanttermő, pozsony fehér, hólyagos furmint, csókaszőlő, zöldszilváni, mézes fehér/honigler, és szerémi zöld, még javában zajlik az ismerkedés, de már kóstolhatóak a Régi Magyarország nevű házasításban.

Szabó Zoli a közeljövőben a falusi turizmust szeretne nagyobb hangsúlyt tenni. Aminek sikerét (mi legalábbis) előre borítékolhatjuk, saját készítésű töpörtyűs, medvehagymás, túrós pogácsát, házi stifoldert, sonka, szalonna, zöldség, és a titkos receptúra alapján készülő „svábos kőrözött” várt minket (utóbbi paprika nélkül, szerecsendióval és gyömbérrel ízesítve).

A 2008-as zöldveltelini, chardonnay és a rajnai rizling fiatalos, lendületes, kóracélban erjedt és érlelt, ezek hamarosan már palackba is kerülnek. Az idei rajnai fát nem fog kapni, most a cél az élénk savak, a gyümölcsösség megőrzése. Amihez ez az alapanyag tökéletes. Jóívású, könnyű borok lesznek ezek már az idei nyár estéire is. Ebben az évben a chardonnay-ra kerül a hangsúly, egy részét később, ősz végén szüretelték, mely aztán tovább lett szelektálva, egy üvegballonba már kizárólag töppedt szőlőbogyókból készült nedű került. Érdekes tapasztalat, az általunk ismert chardonnay-stílusoktól élesen elütő, sűrű, nagyon egyedi anyagokkal van dolgunk. (Az egyelőre még kérdés, hogy végül mi fog palackba kerülni.)

A kóstolóhelyiségben a Régi Magyarországgal kezdünk, egyedi házasítás, hirtelen nem is tudjuk mihez hasonlítani az intenzív ízeket és az illatokat, egyéniséggel van dolgunk, igazi szépségét azonban érdemes még a nyáron kiélvezni. Míg ez a bor csak a pincében kóstolható, már forgalmi tétel a 2007-es száraz cirfandli (Pereszlényi útitárs rögtön az első korty után, majd az este folyamán még sokszor megjegyzi, hogy megtalálta élete borát, s lefoglalna egy tisztesebb mennyiséget), sűrű szövésű, határozott savai vezetik a bort, echte cirfandlival van dolgunk. Mi a száraz mezőnyben így képzeljük el a jó cirfandlit, komoly test, nyílik az alma, a végén csipetnyi kesernyével.

Aztán kadarkáért kiáltunk, a 2007-es fűszeres, megjelenésében, illatában, ízében ízig-vérig kadarka, most van talán a legszebb állapotában (ezt jó néhány palack megvásárlásával támasztjuk alá), ahogy Hamvas írta, „bárhol, bármikor és bárhogyan”. A 2008-as már hordóból, (és Szekszárd helyett már Mohácsról) érkezik, egyelőre markáns savakkal, viszont melegebb, inkább gyümölcsös, mint fűszeres zamatú, idő kell még neki. Érdekességként belekóstolunk a fehér kadarkába, de a kedvenc boraink közé nem szavazzuk be. (Nem is arra való, viszont fröccsbornak kitűnő.)

A 2008-as merlot nyers még, érett alapanyag, ivóbor jellegű, sokáig nem is elemezzük, visszatérünk még rá néhány hónap múlva. Viszont a nemsokára szintén palackba kerülő 2007-es merlot összeérett, a könnyedebb kategóriát jelenti, amiből bátran bevállalható egy estére több pohárral is, nem telik el tőle az ember idejekorán, gyümölcsös, és rögtön tejcsokoládés, krémes jelleggel köszönt. Mi csak az akáchordós érlelést sajnáljuk talán, a tölgyfa hordó még selymesebbé, lágyabbá tenné. (Ebben végül egyetértettünk a gazdával is.) Merlotka (70 % merlot, 30 % kadarka préslé) néven kóstolható tétel a „ház folyóbora”, a mi tetszésünket a kategóriájában egyöntetűen elnyerte, beszélgetéshez, kártyázáshoz, diófa alá, minden mennyiségben. Végül még néhány születésnapi bor is kinyitásra kerül, majd a helyi érték hecsedli pálinkával zárunk.

(Hamarosan összeállításra kerül a Csigavér fedőnevű házasítás, melyben merlot, cabernet franc és kadarka fog összeérni. A tervek szerint több minta készül, melyek közül a legígéretesebb végsőt egy a borász által felkért, laikusokból és hozzáértőkből álló csoport fog kiválasztani.)

Végszó gyanánt: nem a 2006-os rajnait kerestük, ezért amit találtunk, kóstoltunk, elnyerte tetszésünket. Úgy tűnik, hogy az általunk kóstolt tételek alapvetően a gyümölcsösségre és a frisseségre épültek, nem komplikált, vagy nehéz borok ezek. Jók ezek a kísérletek, a folyamatos újító szándék, és biztosak vagyunk benne, hogy fognak még meglepetések születni a Szabó Pincében.