A Pécsi Borvidék ígéretes borászata a mohácsi Planina Borház, szerelmünk első látásra született. A Pécsi Borozó első számához kaptunk kóstolásra a borászat Lárfa küvéjéből, és mielőtt a teszt vakká válhatott volna, beleszerettünk (sőt). A busó álarcot ábrázoló frappáns és figyelemfelkeltő címke készítője a dél-magyarországi származású fiatal képzőművész, Tatai Tibor.

„Egy barátom sok év poháremelgetés után, egyszer csak azt mondta: rájöttem nem minden bor egyforma. Minden bor más-más karakterű. Ezért a címke sem lehet sablonos. Nem követhet trendeket, a borról, a vidékről és az alkotójáról kell mesélnie. Ha egy csomagolás nem jó, akkor nem lesz kerek a történet. Akkor működik minden, ha a címke rávesz a kóstolásra és a pohárba öntött nedű ízével harmonizál” – Tibor kérésemre részletesen mesél arról, mi ihlette, mire gondolt, miért vállalt címke-tervezést.

Abban azonban nagyjából egyetértünk, mi is a címke szerepe: „Nem mindegy kinek készül. Ha egy híres borvidéken gazdálkodik a borász, akkor a hely neve segíthet eladni a bort. Ha a pincészet neve ismert, akkor a név kiemelése válhat szükségessé, de ha egyik sem, akkor szabad a pálya. A célja, hogy egy átlag vásárló, aki bemegy a boltba, vagy meglátja valahol a borosüveget, egyből felkeltse az érdeklődését. Hogy vegye le a polcról és kóstolja meg”. És különben is: „A mohácsi egy elfeledett borvidék és a Zoli [Horváth Zoltán, a Planina Borház vezetője] is fiatal borász. Sem a tájegység, sem a név nem marketing-képes. Tehát, ide egy ütős díszcímke kell.”

A mohácsi Planina részére két címkecsaládot kellett terveznie. Az egyik fiatalos, játékos, míg a másik exkluzívabb, a prémium borcsaládhoz készült. Magyar-horvát-sokac-mohács-baranyai, vadászhatunk ezer jelzőt a dél-baranyai multikulti precíz leírására, de ő grafikában már jobban megfogta: „Zoli aktívan részt vesz a város közösségi életének ápolásában, hagyományokat éleszt újra, tambura zenekarával fantasztikus hangulatú borozós estéket varázsol. Ez a hangulat az arculatban megjelenítődik, a borok nevéhez helyi, kulturális, családi történetek kapcsolhatók és e szerint is lettek választva” – mesélte nekünk Tatai.

Tatai Tibor még a Képzőművészeti Egyetem hallgatója, grafikusként több kiállítása volt, de „borcímke-vonalon” ez az első munkája. Amit mi nagyon nagyra értékelünk.