Kérem Várjon!
Cikkek
A Mestrineli
Látogatás a Mestrineli Pincében
Mester Zoltán
2010 May 27.

Egy fiatal, feltörekvő borász, borászat sikerei mindig jóleső érzéssel töltik el az embert. Amikor a már ismert nevek mellett újabbak jelennek meg a borversenyek eredménylistáin, a bormédiában és a kereskedők polcain, mindez a sokszínűséget, a változatosságot jelenti. A magyar minőségi bor népszerűségét.

Mohács felé hagyjuk el Szekszárdot, de mielőtt elérnénk az autópályát, lekanyarodunk a főútról. A Nyéki-hegy présházaihoz tartunk, a „puszták népének”, a Sárköz lakóinak egykori pincéihez. Itt készíti vörösborait a Mestrineli Borászatot édesapjával, Gyuricza Jánossal működtető Gyuricza Dániel Aranykalászos gazda (a Szekszárdi Borvidék legeredményesebb fiatal borásza 2009-ben).

A szőlőhegy egyik jellegzetes, öreg házához tartunk. A súlyos, 1875-re datált faajtón túl öreg hordók és néhány koracél tartály fogad minket. A falakon, mintegy jelezve az ápolt és vállalt közösséget a Sárköz hétköznapi életének kellékei. Egy részen padlótól plafonig festett, díszes tányérok borítják, másutt borászati eszközök, a földműveléshez szükséges szerszámok. Fejünk felett patinás, megkopott csillár, gyertya helyett (régi és új találkozásaként) energiatakarékos izzó világít benne. Egy néprajzi kiállítást lehetne összehozni az itteni örökségből. Az emelt padlózatú szoba, a „hágató” (mely szüret idején működött rendeltetésszerűen) zsúfolásig tele van népművészeti emlékekkel.

„Ezeket mind a nagyapám gyűjtötte össze” - árulja el Gyuricza Dani a tárgyak eredetét. „Többször jöttek már kutatók a múzeumból, hogy megvizsgálják őket. Számunkra is nagy értékkel bírnak, szeretném katalogizáltatni és restauráltatni őket, hogy kialakíthassunk egy kis múzeumféleséget itt.”

A tanyaépület a tervek szerint jelentős változásokon fog keresztülmenni a jövőben. A családi borászat, a Mestrineli új birtokközpontjaként egy új borfeldolgozó, raktár és pince épül itt. A néprajzi örökség megőrzésével újítják és bővítik majd ki a központi épületet, kóstolóhelyiség, vendégszobák és étterem kap helyet az egykor csupán mezőgazdasági célokat szolgáló házban. Gyuricza Dániel, akit a megszerzett kereskedelmi diploma és a látszerész tanulmányok mellől szólított el a borászat, a saját borok készítése mellett tevékenyen részt vesz a Mestrineli életében is. A pincészet olasz hangzású neve nem pusztán marketingfogás: a dédmama Mestrineli Berta, akinek édesapja Pasquale Mestrinelli még Velencében született 1838-ban (Mestrineli Sanctus és Lazaretta Aloizia észak-olaszországi szőlőtermelők leszármazottja).

A család szorosan kötődik Dunaszekcsőhöz, ahol a jelenlegi birtokközpont is található. A római kori Lugióban állomásozó II. Aduitrix Legio jelképe, az ugró bakkecske is választott szimbóluma a Mestrinelinek. A borászat története akkor kezdődött, mikor a nagyapa betegsége miatt a fiatalabb generációnak kellett gondoskodni az ültetvényről. „Jött a szüret, a szőlő meg ott volt beérve a dunaszekcsői ház körül. Hát édesapámmal elkezdtünk rendezkedni, akkor még a papa régi hordóival, autodidakta módon. Aztán kezdtünk el tanulni.” -meséli Dániel.

A 2002-es első szüret még különösebb technikai és szakmai tudás nélkül zajlott. S bár János már „rendes falusi gyerekként” fiatal kora óta kivette a részét a szőlő műveléséből, a fizikai munka pedig kifejezetten kedvére való volt, a birtok teljes gondozása kezdetben nagy teherként nehezedett rá. A szőlő és a bor szeretete azonban visszafordíthatatlan változásokat idézett elő Gyuriczáékban. Az addigi hobbiborászatot az állhatatos elméleti és gyakorlati tanulásnak köszönhetően piacra minőségi bort készítő borászattá alakították át 2006-ban.

Az apa, a céget vezető Gyuricza János olyan ember, hogy ha valami felkelti az érdeklődését, addig nem nyugszik, amíg ki nem tanulja. A „civilben” távközlési céget vezető villamosmérnök megvesz tucatnyi szakkönyvet, elmélyül bennük, hogy aztán rögtön mindent kipróbáljon a gyakorlatban is.

„Szakkönyvek, folyóiratok és keresztapám tanácsai nyomán indultam el” - emlékszik vissza idősebb Gyuricza, aki a szakmai fejlődés érdekében időközben szőlész-borász végzettséget is szerzett. „A lelkesedésem és a motiváció hamar átragadt a család többi tagjára is, főként az első borversenyek eredményei után. Szakértelem, elkötelezettség, szorgalom és alázat. Ezek nélkül nem sikerülne.”

A Mestrineli még javarészt vásárolt szőlőből dolgozik. A szőlőültetvényeken ellenőrzött biogazdálkodást folytatnak, Dániel alsónyéki cabernet sauvignon telepítéséből, és a Dunaszekcső Báta környéki 10 hektáros szőlőültetvényről származó vörös- és fehérborokra még várni kell kicsit. A Mestrineli egyébként is nagy hangsúlyt kíván helyezni a fehérborokra.

„Az eddigi tapasztalataink szerint a borászok részéről méltánytalanul háttérbe szorult a Pannon Borrégióban a fehérbor iránti érdeklődés, pedig hungarikumnak számító, kiváló minőséget biztosító fajtákról van szó. Küldetésünk meghatározza azt a piaci pozíciót, amit szeretnénk elérni a jövőben. Egyedi, prémium kategóriájú borokat fogunk készíteni, a fogyasztói igények és a tradíciók figyelembe vételével”- avat be minket a cégfilozófiába Gyuricza János. „Ennek alapját a kiváló szőlő megtermelése, az egyedi technológia, a folyamatos kutatási és fejlesztési tevékenység jelenti.”

Szinte az egész pécsi borvidékről vásárolnak fel szőlőt, így kerül a palackokba tramini, juhfark, cirfandli, rajnali rizling, chardonnay, sauvignon blanc, olaszrizling, zenit, cserszegi fűszeres. De készül több fajtából rozé, vörösek közül pedig zweigelt, kadarka, cabernet sauvignon, pourtugieser, kékfrankos, merlot, pinot noir. A saját területek egyedi mikroklímáját kihasználva készül kései szüretelésű és jégbor is. Idősebb Gyuricza egyébként is szívügyének tekinti a cserszegi fűszeres és az olaszrizling megtépázott hírnevének helyreállítását.

A kísérletezés, a saját hang megszólaltatása alapeleme a családi gondolkodásnak. Több klónnal (fajtánként minimum kettővel) és hordóval dolgoznak, nagy figyelmet fordítanak a táj mikroklímájára, többféle módszert alkalmaznak, hogy végül megtalálják a nekik legmegfelelőbbet. (Jelenleg szabadalmi oltalommal levédetni kívánt technológiai újításokon is dolgoznak.) Ez javarészt az apai attitűdből származik.

„Családi örökség az a gondolkodás, hogy állandóan kísérletezünk, újítunk” - mondja nevetve Dániel. „Amikor telepítettem, megkerestek, hogy elvégeznék a földmunkát.  Nem alkudozni kezdtem, hanem vettem egy öreg, kiszolgált gépet, és magam csináltam meg a munkát. Nemcsak pénzt spóroltam ezzel. Ismerni akarom az ültetvény minden ki részét, minden sor minden tőkéjét.”

Gyuriczáék nagy lehetőséget látnak a környékbeli közösségben is. Abban hisznek, hogy a fogyasztók mind inkább szeretnék a jó borokat autentikus környezetben megismerni. Adott borvidékre, területre, borászatra jellemző, egyedi borokat kívánnak készíteni, amihez meg kell őrizni a hagyományokat és a családias környezetet.

A cikk az ÚMVP I. tengelye keretében - „Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból a fiatal mezőgazdasági termelők elindításához nyújtandó támogatások részletes feltételeiről” című pályázat támogatásával jött létre.