A barrique pörkölt nyomában

Összefoglalhatnánk így is a hétvége legfőbb eseményeit és tanulságait, de legyünk kicsit konzervatívabbak és magyarázzuk is el ezeket a kulcsszavakat. 2012. január 28-án, szombaton tartotta rendes évi hétvégi „meetingjét” a Pécsi Borozó. Mégpedig Villányban, a Polgár Pincében. Több forrás állítja hallotta, amint Labancz Richárd igazán szellemes szóviccel köszöntötte az ötödik évfolyamot, majd „kora reggel” nekiálltunk a pörkölt készítésnek. A tavalyi krumplipucolás elmaradt, sokunk bánatára, viszont sikerrel meghoztuk Kapronczai Balázs vasárnapi ebédjéhez a falusi tyúkot Pécsről.

A napközben borai:

Portugieser 2011: Nagyon szép, fajtajelleges illat, sok gyümölcs. Tejsavas, étcsokis, nagyon behízelgő. Ízben ugyanez, nagyon szép, érett gyümölcsök, vastag és sűrű tejcsokis ízek. Testes, sűrű bor, nagyon szép, csak a 14-es alkohol miatt nehezebben iható egy átlag oportónál, hamar megártana.

Chardonnay Barrique 2009: Bár a pörköltfőzéshez is hideg idő a bor illatait is megtizedelte, azonban maradt benne elég ahhoz, hogy kedveljük. Elég füstös, de nem túl szálkás, arányos savak, vaj, vanília, kis trópusi gyümölcs, barack és körte.

A hagyományokhoz híven készült az udvaron a pörkölt, ahol Kapronczai mesterséfhez többet érkezett népes vendégcsapat, mint ahányszor megkeverte volna a pörököltet. Emiatt aztán részben jól jártunk, mert a Galánta vidékéről érkező vendégek megkínáltak bennünket kürti kékfrankos rozéval, másrészt emiatt a pörköltet is sikerült barrikosítani, így ebédhez a Polgár Barrique Cuvée került a pohárba…

Meg nem erősített hír, hogy Takács Tímea és Mester Zoltán forradalmasították a társasjátékpiacot egy újonnan kifejlesztett activity-vel, amelyhez szellemi kérdések is csatlakoztak, de hogy hány karakter jelent meg eddig a Pécsi Borozó 16 számában, senki nem tudta helyesen megtippelni sem… Az oldalszám viszont eddig 888, ezt megszámoltuk.

Szemtanúk állítják, hogy Dobokay Máté a pihenésre és a kikapcsolódásra fittyet hányva rendületlenül fényképezett egy telefonzsinórra erősített vaku segítségével, még a pincében is, ahol a harang is többször megszólalt. Alkalmasint Polgár Zoltán hallását veszélyeztetve.

A pince borai:

Olaszrizling 2011: Acél tartályból érkezik, gyönyörű illattal. Méltóságtejesen mozog a pohárban, és a szájban is. Sűrű, de nem lomha, tele van kerek gyümölcsökkel, a savai is egészen szépek. Telt és hosszan köszön el, még a kesernye is feltűnik a korty végén. Már most nagyon érett, vibráló tétel. Nagyon szép tétel.

Chardonnay 2011: Krémes megjelenés már a pohárban is, illata is a vajas-krémes irányba tolódik el, érett alapanyag. Van hordóhatás illatban és ízben is, de nem telepszik túlságosan a borra, szépen egybefonódnak. Kóstolva is vajas, gömbölyű szerkezetű, savai a háttérben. Hosszú és alkoholos a lefutása.

Kékfrankos 2011: Az erőteljes hordó mögött szép alapanyag sejlik fel, erőteljesen meggyes illatokkal. Érezhetően vastag, érett anyag ez is. Ízében telt, széles struktúrájú, nagyon szépen megőrzött savakkal és hosszú utóízzel. Itt is van alkohol bőven, de nem lóg ki a szerkezetből, csak melegíti a gyomrot. Nagyon szép alapanyag, ha összebarátkozik a hordóval, komoly tétel lehet.

Este a vacsoránál (ahol a Máté a tavalyi rekordját messze alulmúlva mégsem evett meg húsz rétest) csatlakozott hozzánk az orákulum, aki kézzel osztotta az áldást, illetve néha felbukkant egy indiszponált jogász lány, csak úgy.

Aztán már csak arra kellett figyelni, hogy a kadarka sillerből ne igyuk túl magunkat, mert különben doktor úr Józsi tette finoman a kezét a válladra, hogy felkísérjen a szobádba. Bár a főszerkesztő nem szeretett volna nyilatkozni, annyit azért sikerült kiderítenünk egy neve eltitkolását kérő, ám a Pécsi Borozóhoz közeli barát szerint számottevő kárt nem tett a társaság a Polgár Panzióban. A Kadarka Siller 2009-es évjáratát viszont az utolsó palackig elfogyasztották.

Az éjszaka bora:

Kadarka Siller 2009: Az éjszaka bora azért is nyerte meg a küzdelmet, mert mind önállóan, mind fröccsben tudtuk fogyasztani. Bár lassan kijön az új évjárat, azért még ez is bőven jó állapotban van, málnás-cseresznyés, kedves fűszerezettséggel. Vannak savai a fröccsözéshez, jót tesz neki a buborék, felszabadítja.

A vendégek a csendes hangzavar és a az éjszakába nyúló békés fröccsözés ellenére is csak egyetlen panasszal éltek. Szerintük Radics M. Péter és Keresztény Ákos utolsó erejükkel a hajnal első sugarainál megpróbálták szabadon engedni a galambokat, mely incidens egyetlen állat életét sem követelte. 

Ahol ennyi borszerető, jó kedvű fiatal (még senki, senki sem érte el a negyvent!) összejön, és a házigazda sem rest újabb és újabb palackot bontani, ott bizony előfordul, hogy egy kicsivel hosszabbak a kortyok. De annyival nagyobbak a szívek és annyival szélesebbek a mosolyok is. És hát nem ezért mentünk el Villányba? Itt minden együtt volt ahhoz, hogy akik egész évben írtak, riportoztak, tördeltek, fotóztak és szerkesztettek, most a munkát maguk mögött hagyva együtt élvezzék a jó borokat és egymás társaságát. Volt miről beszélni és volt mit meghallgatni bőven. Köszönet érte minden résztvevőnek és természetesen házigazdáinknak, a Polgár Pincének.