Ha Balatonszemesen elkanyarodunk Balatonőszöd irányába, akkor a két falu között, de már Őszöd közigazgatási területén találjuk az Androsics Borbirtok és Borteraszt. Bár alig érzékelhetően emelkedik az út Szemestől, a Borterasz terasz részéről pazar kilátás nyílik a Balatonra, a tó középső részére. Látható már a Tihanyi Apátság temploma, a Kab-hegy vagy éppen a Hegyestű is. Bár már délelőtt meleg van, a teraszon elviselhető az idő: az előbbi, alig észlelt emelkedés pont annyit jelent, hogy a Balaton vízfelülete feletti hűvösebb levegő elmozdul a szárazföl irányába, és kellemes szellőt biztosít – ennek lesz szőlészeti jelentősége, de erről később.
Az Androsics család régóta foglalkozik szőlőtermesztéssel, sőt, bor előállításával és értékesítésével is, de ez utóbbi az elmúlt évekig szinte kizárólag folyóbortermelést és -eladást jelentett. Mindössze három éve vannak jelen minőségi palackos borokkal is a piacon. Nem mintha eddig ne lett volna minőségi a borászkodás, de mostanra érett meg a helyzet a váltásra. Ezzel egy régi-új borászatról beszélhetünk, hiszen látogatási lehetőség sem régóta van, de most már van – és a család számára kulcsfontosságú ez, hiszen minden borvidéken fontos a helyben történő eladás, az olyan, turizmussal egyébként megáldott területeken, mint a Balaton, pedig egyenesen kulcsfontosságú, és akár az értékesítés nagyobb hányadát is kiteheti.
Androsicséknél ehhez mondjuk, sok mindennek össze kell jönnie, hiszen jelen pillanatban hatvan hektáron gazdálkodnak, ami nem kis szám, a méret alapján még a Balaton déli részén is a nagyobb termelőkhöz tartoznak. Itt, a birtok környékén jobbára egybefüggő tizenhét hektárral rendelkeznek, a többi terület a Lengyeltóti-Gyugy-Szőlősgyörök útvonalon, tehát a tótól picit távolabb helyezkedik el. Elnézve a szép, egységes zöld levélzetet és az egészséges fürtöket, jön is az idén nagyon obligát kérdés, hogyan sikerült megvédeni a termést (eddig) ebben a laikus számára is egyértelműen nem könnyű szőlészeti évben, jön is a válasz, hogy itt könnyedén, a szél állandó és teszi a dolgát, azonnal szárít. Viszont a beljebbi birtokokon az idei év nagyon nehéz volt növényvédelmileg, főként olyan parcellákon, ahol több kisbirtokos elhanyagolt területe is van, bizony a peronoszpóra nem válogatott… Felmerül a kérdés, hogyan lehet ez ellen védekezni, a válasz leginkább a most már jórészt kényszervásárlás: inkább művelnek még 1-2-3 hektárt, csak ne menjen tönkre akár 8-10…
Idén azonban még az érés is nehézkes, néhány korábban érő fajta épp minapi vizsgálati eredményeit sorolja Androsics Ferenc, a sav- és mustfokot, még nekem, aki csak hallgatott szőlészeti kémiát, de nem végzett ilyen iskolát, is megüti a fülem egy-két adat, ami nem ad bizalomra okot így augusztus közepén – mivel nagy kánikula már nem várható, a remény egy lassabb, de biztosabb beérésre azért megvan. És akkor akár még nagyon szép borok is születhetnek.
Mint minden borászatnál, itt sem kerülhető meg néhány kérdés: a fajtaszerkezet még szűkítésre szorul, a kialakítás még a szőlőtermelési időszakban történt, amikor inkább a fajták beérési és így szüreti ideje (meg a hozzá igazítható munkaerő létszám…) volt a meghatározó. Kétségtelen, a több fajta viszont az eddig a szortimentből még hiányzó házasítási lehetőségeket is növeli, illetve, akár saját márka, akár speciálisan egy-egy értékesítőre/kereskedőre szabott kereskedelmi márka kialakításában is segíthet, de ezt a játékteret még nem játszották be.
Ha már itt tartunk, az eddig megszerzett kereskedelmi csatornákat jobbára helyi éttermek, budapesti nagykereskedés, vidéki hálózattal bíró nagykereskedés jelentik, de a fenti vonalon már sikerült elindulni közvetlen az Aldinál egy vegyes márkás rozéval.
Fiatal borászatként fontosok számukra a versenyeken való megjelenések is – épp egy ilyen hazai megméretésen, a Winelovers Wine Awardson jött a lehetőség ennek a látogatásnak a megszervezésére. Onnan három ezüsttel tértek haza az idén, de Vinagora arany és Berliner Wine Trophy arany is van már a birtokukban – ez utóbbi különösen fontos, az idei eredmények egy svéd, az állami monopolrendszerbe beszállító kereskedő figyelmét is felkeltették, ennek eredményeként van esély a jövőben akár svéd exportra is. Jövőre a magyar és német nyelvterületről Franciaország felé is nyitni akarnak, verseny részvétel szempontjából mindenképp.
A borász, Ferenc számára egy technika, a finomseprűn tartás magas prioritással bír: az olaszrizlingnek, a chardonnaynak és a szürkebarátnak is van ilyen, egyébként acéltartályban érlelt verziója. Ez egy kreatív kísérlet, amelyet a fogyasztók jól fogadtak, és az idei három ezüstérem a Winelovers Wine Awardson azt mutatja, a szakmának is tetszik ez az irány.
A Zenit Király Ferenc nemesítése, a „Z” fajták leginkább elterjedt és legsokoldalúbb megjelenése. Ez a tétel a 10,5%-os alkohol tartalommal és a valóban könnyed, kellemes, jól iható, nem kell cizellált illat- és ízvilágával a Zenit könnyed, korai érést kihasználóan hamar forgalomba hozható verziót mutatja nagyon szépen. Itt és most 88 pont, télen még nagyobb formában lehetett, mert a téli BWT-n aranyérmes volt. Feriéknek hat hektár van ebből a fajtából, ezzel valószínűleg hazai listavezetők, a teljes zenit termőterület mintegy 1,5%-át birtokolva.
A szőlő fele-fele korai és későbbi szüret, a korai a bor „zöldesebb” vonalát adja, és ma ez a meghatározóbb. Kirobbanó illat, a zöld fajtajellemző ízek, közepes lecsengés, szép bor. 89 pont (bármelyik stájer alap SB-hez odatehető, nem lógna ki…)
Ez a bor is kétszeri szüret eredménye, a logika itt is ugyanaz volt, a koraibb szüret a savgerincet és az illatokat adja meg, a későbbi az alkoholos tartást és a zamatot. Ennek megfelelően nagyon harsány muskotályos illat, zamatos, karakteres íz jellemzi, némi csonthéjas beütéssel, sőt, kovás érzettel is. 88 pont, itt és most.
Az olaszrizling ezen a borvidéken és Androsicséknál is kiemelkedő fajta, ennek megfelelően három elkészítési formát is nyújtanak jelenleg belőle.
Az idei egyik Balaton bor, azaz, közösségi márka. Friss, ropogós, almás illatú, jóivású bor, amire a Balaton bor szövetkezett, a nyár egy könnyed, szerethető, könnyen érthető bora. 87 pont
Kései szüretből származik, itt-ott már botrytiszes szemekkel, ennek megfelelően már-már botrytiszes, mézes illat, ízben a 14%-nyi alkohol édességet adó vonala vezet, némi füstösség egészíti ki az ízeket. Nem tipikus olaszrizling, viszont jól áll neki. 88 pont
A 22-es finomseprűs verziója. Almás illattal nyit, majd a sur lie technika hamisítatlan vajas-vaníliás, krémes jegyei jönnek, a második korty után az illatban is. 90 pont
A szürkebarát az észak-olaszos pinot grigio stílusban, ezért a címén is a PG rövidítés szerepel. Szép, tipikus gyümölcsös, csonthéjas illat, zamatos korty, valóban egy tipikus „pg” stílus. Itt és most 89 pont
A finomseprűs verzióban is megmarad a finomseprűs technika kettőssége, a fajtajelleg és a krémes vonal egymás utánisága, de a krémesség itt is kiegészítő, nem nyomja el a bornak az eredeti gyümölcsös jellegét. 89 pont
Szép, fajtajelleges almás-körtés illat jellemzi, a másik kettőnél picit ropogósabb, ezt a magasabb savtartalom okozza. Ízben sok-sok tropikus gyümölcsösség is jön, egymást erősíti ez és a krémes vonal. 91 pont
A három sur lie bor érdekessége mindenképpen az, hogy miközben a teltebb ízérzetet adó krémesség határozottan megjelenik, mindhárom fajta gyümölcsös jellege annyira hangsúlyos marad, hogy felismerhetőek, jól elkülöníthetőek a borok. Nem keletkezik egyfajta tucatmegoldás, egy technika, de a különböző fajták miatt mégis három különböző élményt kapunk.
De élmény volt az egész kóstoló – nem voltak látványosan kiugró teljesítmények, viszont nagyon megbízható magas átlagot tudtunk kóstolni. És ez nagyon ígéretes.