Amikor nem is olyan rég írtunk egy levelet és körbeküldtük, sőt feltettük a weboldalunkra is, arra gondoltunk (szimultán a levél megfogalmazásával), hogy akkor ezt az elhatározásunkat valamilyen formában ünnepeljük is meg. Legyenek együtt mindazok, akik készítették a Pécsi Borozót. És azok is jöjjenek el, akik segítették a megjelenését ennyi éven át. És azok is, akik szerepeltek benne, a barátaink, akiknek a borba vetett hitünk és lelkünk maradékát köszönhetjük.

Arra is gondoltunk hogy ne legyen búcsúbuli, mert a sztárzenekarok a búcsúbuli után mindig visszatérnek, hanem legyen ez egy korszak lezárása. A nyomtatott korszak, Gutenberg Pécsi Borozójának korszaka. (Pedig dehogy Gutenberg, hanem a Pauker nyomtatja nekünk.)

És mi más lenne jó, mint borozni együtt, beszélgetni. De hol? Összeírtuk a meghívandók listáját, úgy is tekintélyes lista jött ki, hogy biztosan megfeledkeztünk sokakról. S ha már kóstolgatunk, miért is ne harapnánk valamit. Kaptunk a Pezsgőháztól egy nagyon önzetlen felajánlást, hogy ide mindig, most is jöhetünk, köszönjük ezúttal is Nagy Katalinnak, Faragó Istvánnak és kollégáiknak.

  ^{A főszerkesztő sokat beszél, Tamás Franco Nerót idézve néz (fotók: Csortos Szabolcs)}

Öt évvel ezelőtt csak titkon reméltem, hogy lesz huszadik szám, öt kerek évfolyam. Volt bennem persze kincstári optimizmus, de elég régóta dolgoztam már akkor is a médiában, hogy tudjam, nem lesz könnyű menet. Úgy indítani bormagazint, hogy nem a bor világából jössz, sosem kerested a sztárok kegyeit, nem haverkodtál és jópofiztál, csak szereted a bort, a vidéket, ahol élsz, az embereket, akik itt jót tesznek. Úgy indítani lapot, hogy a lelkesedés az egyetlen fegyvered, meg talán, hogy nem is akarsz mást, csak hiteles maradni. Az olvasónak, de leginkább önmagadnak. Úgy indulni el, hogy nem sokban, de pár apró részletben mégis olyat készítesz, amit előtted mások még nem.

És bár voltak viták, sértődések és meg nem értés az elején - beszéljünk őszintén, nem is tettük soha másként -, de öt év alatt sokkal több barátot szereztünk, mint ellenséget. Az olvasóink, akikért elsősorban és mindenekelőtt elindult ez az egész, amit Pécsi Borozóként ismertünk meg. A borászokért, akik megérdemelték, hogy legyen egy olyan fórum, ahol megmutatkozhattak, ők is, boraik is. Az éttermesek, kávésok, pálinkások, hentesek, sajtosok, mézesek, halasok, és még olyan sokan, akiket jobban megismertünk, és kitágult a gasztronómiai világképünk.

                                                                                                          ^{Öt évfolyam egy kötetben}

A csapatból mindenki sokat tett, hogy legalább öt év legyen a történet. Wéber Tamás, akivel az első gondolatot kitaláltuk, aztán akikkel elindult a sztori: Mester Zoltán, Radics M. Péter, Keresztény Ákos, Labancz Richárd vagy Kugler Tamás. És sokan mások, szerencsére hosszú a sor. Hogy mennyire érte meg? Nem akarok számokban, pénzben mérni, inkább mérem barátokban és akkor vidámabb a kép. És a barátok adnak erőt, hogy ha úgy adódik, folytatni tudjam, tudjuk.

Amikor októberben írtunk egy körlevelet, komolyan úgy gondoltuk, hogy a magazin öt évet érhetett meg és nem lesz folytatás. Nem csak anyagi okok miatt, több volt a fáradtság, a fásultság, talán azt is mondhatom, a csalódottság, hogy nem sikerült. Úgy, ahogy hittük. Ezért a biztatásokra azt feleltük, nem lesz folytatás. Az most is biztos, hogy úgy ahogy eddig volt, mindenképpen ez az utolsó szám.

           ^{Schmidt Győző, Hetényi János, Horváth Zoltán, Szabó Zoltán, Eberhardt György}

De a lapzárta utolsó napjaiban kaptunk egy megkeresést és egy hirdetést. A felhívást itt olvashatják, az elmúlt napokban sokat gondolkodtunk rajta mi is. Hogy szeretnénk-e folytatni? Természetesen. De nem minden áron, nem téve vállalhatatlan alkukat. A segítő szándék mögött most nem feltételezünk ilyent. Mi sem szeretnénk mást, mint fenntartható pályára állítani a Pécsi Borozót és megmaradni a régiónk borbédekkerének, gasztrokalauzának.

Talán nem álszerénység azt mondani, hogy az öt év alatt nem csak a Pécsi Borozó lett ismert, de rajta keresztül talán mi mindannyian is egyre jobban ismerjük egymást, és látnak bennünket jobban, talán többen is idehaza, külföldön. Tudnak egyre többet a régiónkról. És ez nem kis eredmény.

Hogy ez sikerülhetett, én mindenekelőtt azoknak szeretném megköszönni, akik évek óta csak néha megingatható lelkesedéssel írják, fotózzák, rajzolják, készítik, kóstolják a Pécsi Borozót. Időt és energiát nem kímélve, a legtöbben öt éve már, sokan menet közben csatlakozva.

És ahogyan a már többedszer hivatkozott levélben megfogalmaztuk: köszönjük mindazoknak, akik az elmúlt öt évben jó szóval bátorítottak bennünket, akik erőt adtak, akik hirdetőként láttak bennünk fantáziát, akik támogattak bennünket. Köszönjük azoknak is, akik nem bíztak bennünk, nem tartották fontosnak a munkánkat és nem vettek rólunk tudomást. Ők is ösztönöztek bennünket.

                                                                           ^{Csanaky Máté, Zsirai Petra, ifj. Takler Ferenc}

Sok öröm, sok barátság, sok kedves pillanat volt az elmúlt öt évben, mi inkább ezekkel tudunk feltöltekezni a folytatáshoz, persze ha a régió borvilága csatlakozik a Riczu-Stier Pincészet, az Ebner Pince és a Mészáros Pál Pincészet felhívásához. Úgyhogy bár egy korszak lezárult, nyílt egy új: lesz jövő tavasszal is nyomtatott Pécsi Borozó, természetesen továbbra is a hitelességet és szakmai függetlenséget tartva szem előtt. Kicsit változtatunk, kicsit javítgatunk, szerelünk rajta és újult erővel indulunk neki a hatodik évfolyamnak, és egyelőre csak reménykedünk, nem csak egy számra lesz elegendő hátterünk…

                                                                ^{Schunk József, Horváth Zoltán, Eberhardt György}

A hétfő esti találkozóra közel százan fogadták el meghívásunkat, nagyon jó hangulat kerekedett, a borrégió minden tájáról lehetett borokat kóstolni, fehér, rozé siller, vagy vörös, nem volt teljesíthetetlen kívánság. A borok mellé némi kolbász, sonka, disznósajt és friss pogácsa adta az alapot, majd a rozmaringos-kacsamelles lasagne kényeztetett bennünket. Volt irsai olivér szőlőpálinka, de levendulaszörp is. Vendégek jöttek Pakstól Villányig, Mohácstól Mecseknádasdig, Szekszárdtól Siklósig a négy borvidék mindegyikéről, de nem csak borászok, a gasztronómiából is, médiából is eljöttek barátaink, sőt társlapunk, a Debreceni Borozó főszerkesztője is elfogadta a meghívásunkat.

                                                                                                  ^{Furmintos cupcake Yokkáéktól}

Köszönjük az este megrendezéséhez nyújtott segítséget a Pezsgőház Étteremnek, a Kaba Farmnak, a BogádHúsnak, a Yokka cukrászműhelynek, a Brill Pálinkaháznak. Köszönjük Lenthár Balázsnak a hangulatos gitármuzsikát. Köszönjük a borászoknak, akik eljöttek, s akiket vicces volt látni, ahogy hónuk alatt boroskartonokkal érkeznek, pedig készültünk ám mi is nem kevés borral. De mindnyájatoknak elsősorban a barátságot köszönjük!