Bonyhádot elhagyva, Bonyhádvarasd felé fokozatosan alakul át a táj. Lassan dombok vesznek minket körül, és ahogy az autóval vesszük a kanyarokat, egy hatalmas szőlőültetvény magával ragadó látványa fogad minket. Rögtön meg is fogalmazódik a gondolat, hogy visszafele itt mindenképpen lőni kell néhány fotót. Ekkor még csak nem is sejtjük, hogy ez a százhektáros terület ad otthont a bonyhádvarasdi Bernát Pince szőlőjének is. A 450 lelkes falu kicsi és barátságos. A templommal szemben az asztalosműhelybe fordulunk be iránymutatásért, ugyanis sehol egy tábla, ami jelezné a Bernát Pincét. Egy idős néni rögtön mondja is, hogy jó helyen járunk, már várnak ránk.

A nyári szám tesztgyőztes borai mellé készítettek vacsorát az Enoteca Corso konyháján. A borbírák pontjai alapján három villányi pincészet négy bora lett győztes, egy habzóbor, egy rozé, egy cabernet franc és egy fehér házasítás mellé készült könnyed nyári vacsora.

Már éppen temetni akartuk a Citrom utcát, pedig vannak itt jelek arra nézve, hogy lehet ezt máshogyan, elég csak az újranyitott Caprira gondolni, mely simán üti a többi fagylaltozót és cukrászdát a városban. De most nem a profiterolért jöttünk ide, hanem a Rundó kerthelyiségéért, mely a maga elszigeteltségével és nyugalmával igen vonzó célpont egy zsúfolt nap közepén.