Lutzmannsburgba nem csak a fürdő miatt érdemes ellátogatni, a Magyarországgal gyakorlatilag összeérő település a „Blaufränkischland” kapuja. Takaros kis burgenlandi község remek családi borászatokkal. Vörösekről kicsit később, két zöldveltelinit kóstoltunk kenszei kollégával.
Erőteljes főszerkesztői nyomásnak és lelki terrornak engedve kitörtünk a belvárosból, és Uránvárosban kerestünk rendes fröccsöt magunknak. Pokoli élmények átélése mellett arra is rájöttünk, hogy a bányászok nem szeretik a rozét. Viszont a szóda olcsó és jó.
Új feldolgozót és pinceágat avatott Németh János az Ivánvölgyben. Évek óta járunk fel ide, s mindig látunk valami bővülést, valami fejlesztést. Az új szüret kezdetére elkészült bővítés megünneplésére barátok, üzletfelek, bortollnokok is érkeztek. Bejártuk, megnéztük, közben pedig végig is kóstoltuk, amit a pince kínált. Nem hiába járunk ide vissza, az est konklúziója tömören.
-
Egy laikus borissza véleménye a borszakírók feladatáról
-
Vitaindító írás a Pécsi Borozó főszerkesztőjétől
-
a számok bűvöletében
-
A Simigh családnál jártam Gyönkön
