Svartli, hurka, kolbász az asztalon, mellé fehér kenyér és savanyúság, desszertnek hájas. Mindenki üveggel, pohárral a kezében beszélget, járkál, a saját borát kínálgatja, miután megkóstolta már a másikét. Majd szentelés és áldáskérés, utána pedig a pincék végiglátogatása. Percig sem kételkedtünk abban, hogy a Vince-nap élő, „érintetlen” hagyománya borvidékeinknek – mégis leginkább a borász társadalmon belül. Beszámoló, és alant Vince-napi kisokos, hogy felkészültek legyünk.
A hétköznap délelőtti programkezdés ellenére kisebbfajta tömeg gyűlt össze Mohácson a Bükös szurdoki pincesoron, Horváth Zoltán présháza előtt, a negyedik alkalommal megrendezett Vince napon. Az utca másik oldalán méretes faasztalon a disznóölés utáni hetek legkívánatosabb ételei sorakoztak, „ahány ház, annyi szokás” alapon csak a svartlinak (Schartenwurst) vagy tíz változatát számoltuk össze. (Persze a disznósajtról van szó, ami a cikk írójának születési helyénél fogva préshurka.) A tornácon közben sokac muzsika szólt, majd zenei felvezetéssel mentünk fel a szőlőhöz vesszőt vágni.
Elő-Vince-napi tanulmányaink miatt már némileg felkészültek voltunk (Kivéve egy dolgot: tudniillik néhol asszonyokat nem szokás Vince-napra vinni, ezért az eseményen megjelenő írói oldalbordámnak nagy sikere volt). A papi áldást és szentelést követően mi is meglocsoltuk a szőlőtőkéket, majd visszatérve a pincesorra, elkísértük a szőlősgazdákat áldomást mondani/énekelni a pincékbe.
Valahol útban a Menczinger pince felé értettük meg, hogy bár álmunkban sem kívánhattunk volna (szőlő nélküliségünk ellenére) befogadóbb és figyelmesebb vendéglátókat, mi kicsit megmaradtunk kívülállóknak. De ez valahol így szép és jó, hogy a itt Mohácson a Vince-nap megmaradt autentikusnak, őszintének, és ártatlannak: hogy ez elsősorban a gazdák, nem pedig a vendég ünnepe.
Vince-napi Kisokos
A népszokás
A hagyománytisztelő borosgazdák úgy tartják, hogy Szent Vince a bor védőszentje, napja pedig a termésjóslás napja. Ekkor készülődik a tavasz, de legalábbis kezd visszavonulni a tél. Tehát a "szőlővessző pálfordulóján” minden bortermelő vidéknek megvan a maga hagyománya. Sok helyen hívnak papot, aki áldást istentől, hogy jó termés legyen, majd meglocsolja szentelt vízzel a szőlőterületet. (Valahol szentelt borra esküsznek.) A hagyomány szerint ilyenkor nemcsak a mennyiséget, de a termés minőségét is meg lehet jósolni.
„Ha megcsordul Vince, tele lesz a pince!” Tehát a gazdák vesszőt metszenek (vincevesszőket), üvegbe teszik, s várják hogy kihajtson. Ha kihajt, akkor a jó termés ígérete mellett a tavaszi fagyoktól is megmenekül a szőlő. A szőlősorok végére szokás hurkát, kolbászt kötni (hogy milyen hosszú), és disznósajtot (hogy milyen telt legyen) kötözni, s ezzel ösztönözni a szőlőfürtöket a növekedésre. Általános azonban a pincejárás hagyománya. A szőlősgazdák ilyenkor egyik pincéből a másikba járva kóstolják egymás borát, és közben áldomást mondanak/énekelnek a jó termésért. (Név nélkül nyilatkozó szakértőnk szerint a régiek, és sokan a maiak közül úgy tartják, hogy Vince napkor sok bort kell inni annak, aki jó szőlőtermést szeretne gazdaságában.)
De ki volt igazából Vince?
Vince vértanú volt, akit Hispániában válogatott módszerekkel kínoztak halálra a keresztényüldözések idején.
"S holttestét „kidobták testét a szántóföldre, hogy kutyák és madarak falják föl. De egy nagy holló (…) megvédte a holtat. Végül a tetemet zsákba varrták, és kövekkel súlyosbítva a tengerbe vetették. Ekkor a tenger hullámai újra meg újra a partra sodorták a szentet, míg egy keresztény meg nem találta és illően el nem temette.(...) Amikor még a a természet erői is védelmezték a vértanú meggyalázásra kidobott testét, a kétségbeesett bíró fölkiáltott: ,,Hát még a halálban sem tudom legyőzni!?'' Ebben az értelemben mondta később Szent Ambrus Vincéről: ,,Megkínozták, összeszurkálták, megkorbácsolták és megégették, legyőzni mégsem tudták!''.
Vince, a borok szentje
Legendája az Érdy-kódexben, és ponyvaköltők verseiben maradt fent. Neve jelentése győzedelmes. Arról, hogy volt e az átlagosnál szorosabb kapcsolat Vince és a bor között, nem maradt fent írásos emlék. Mindenesetre erős kultusza alakult ki Európában már az 1000-es évek elején. A Vince-napi regula első hazai írásos előfordulása a pesti ferencesek középkori misekönyvének 1498 tájáról származó kéziratos bejegyzése.
Kutatók gyanítják, hogy neve (Vincent-vinum) miatt hozták össze az emberek a borral (Vin-cent- százszoros bor).
Burján István visszaemlékezése
Új Magyar Képes Újság
horvátországi magyar hetilap
IX. évfolyam 04. szám 2004. január 22.
(részletek)
„A régi Magyarország néhány határszéli német falujában ezen a napon nem dolgoztak. Misét hallgattak, áldomást ittak. (...)
A drávaszögi Hegyalján a szőlősgazdák ezt a napot tartották legnagyobb ünnepüknek. Így volt ez a mi családunkban is. Gyerekkoromban édesapám ezen a napon már a délelőtti órákban elment hazulról egy szál kolbásszal, és csak a késő éjszaka vetette haza. Büszke volt rá, hogy neki Vince napján van a születésnapja, és valamelyik vörösmarti pincesorban ünnepelhet széles baráti körben; így mi csak másnap köszönthettük fel. A család ezt a "szentségtörést" elnézte neki."
(Itt szeretnénk RMP kollégának boldog Vince-napi születésnapot kívánni.)
„Egyes gazdák ilyenkor kimentek a szőlőskertbe, s annak minden sarkán megmetszettek egy-egy tőkét, néhány vesszőt hazavittek, és meleg szobában rügyeztették. Ennek fejlődéséből, a rügyezés mértékéből azután az őszi termésre következtettek. Az alfalusi gazdák, akiknek szőlejük általában a Karancsi-hegyen volt, hurkát, disznógömböcöt akasztottak a szőlőkaróra, hogy majd akkora fürtök teremjenek, mint a gömböc. A szokáshoz tartozott, hogy a János napján szentelt borral meghintették a szőlő négy sarkát is. Nagymamám mesélte, hogy amikor művelte a Domjánék szőlőjét a Kígyóson, bekapáláskor fél liter bort "rejtett" a földbe. Vince napján aztán felment a szőlőbe, körüljárta, majd kiásta a bort és hazavitte, amit az aznapi ebédnél elfogyasztott. Vörösmarton a "régi" időkben ugyanis az asszonyok nem vettek részt a férfiakkal a Vince-napi vigasságokon, ők otthon emlékeztek meg erről a nevezetes napról. Vince napján a tél fele már elmúlt, és ha reggel a kocsi jégen járt, délután meg verebek fürödtek a napfényben, jó termés volt várható. E népi bölcsesség talán azon alapszik, hogy a szőlő valóban akkor éri el a legjobb cukorfokot, ha az éjszakák hidegek, a nappalok pedig melegek. Vörösmarton, hogy minél több napfény jusson a pincébe, ilyenkor szélesre tárják az ajtaját, mert minél jobban besüt a nap, annál több bor lesz a hordókban. A legismertebb Vince-napi regula szerint:
Ha megcsordul a Vince, Tele lesz a pince!
Vagyis, ha ezen a napon olvad, az eresz megcsordul, és jégcsapok keletkeznek, akkor jó és bőséges lesz a bortermés. S ha ez mégsem következett be, a népi találékonyság pótolta az időjárás "mulasztását", a jó gazda egy vödör vizet öntött a présház tetejére, és már csorgott is a Vince!„
Forrás: katolikus.hu, hhrf.org