Akár 100% cabernet sauvignon, akár 100% merlot, akár 100% cabernet franc; legföljebb 50% syrah, legföljebb 50% sangiovese; legfeljebb 30% alatti egyéb, kiegészítő fajta. Legfeljebb 90 q/ha terméshozam. A bort a következő szüreti évben, szeptember 1. után lehet először forgalomba hozni.

Akár 100% cabernet sauvignon, akár 100% merlot, akár 100% cabernet franc; legföljebb 50% syrah, legföljebb 50% sangiovese; legfeljebb 30% alatti egyéb, kiegészítő fajta. . Legfeljebb 80 q/ha terméshozam. A bornak legalább két év érlelési időt kell biztosítani, a szüret utáni január elsejétől számítva. Ebből legalább egy évet tölgyfa hordóban kell érlelni.

Minimum 80% cabernet Sauvignon. Legfeljebb 70 q/ha terméshozam. A bornak legalább két év érlelési időt kell biztosítani, a szüret utáni január elsejétől számítva. Ebből legalább 18 hónapot 225 literes barik hordóban kell érlelni.

DOC, DOC Superiore és DOC Sassicaia szabályozás.

Bolgheri. Itália egyik legfiatalabb, de már most legendás borvidéke. A szabályozás alapját, lényegét kivonatoltam, amelyből – teljes joggal – azt szokták leszűrni, hogy ezen a borvidéken lehetséges egyetlenként Olaszhonban az, hogy nemzeti/autochton fajta jelenléte nem kell a minősített borokba sem. És valóban, ez mindegyik kategóriában igaz, sőt, ahogy látjuk, a Sassicaia-ban sugalmazottan ajánlatos.

Tavaly ősszel újabb bakancslistás helyszíneket sikerült kihúznom a turisztikai célpontjaim közül: San Gimignanót, Perugiát, Volterrát, és, ha már ott voltam, akkor, „mellékesen” Bolgherit is. Chianti borrégiójában sem annyira tétlenkedtem a családommal, ott szálltunk meg, a kellős közepén…

Toszkán kalandozások

Kezdetnek a bolognai Trattoria Anna Maria is belefért (Gino d’Acamponak is köszönhetően). Remek a bolognai ragujuk tagliatellével (Tagliatell al ragú), a gorgonzolás gnocchijuk (Gnocchi al gorgonzola), valamint a lasagnéjuk is (Lasagne al forno). Igaz, senki se próbálja azt meg, hogy bejelentés nélkül odamegy egy egyszerű szombat délben, egész elképesztő szerencsével kaptuk ki az egyetlen szabad asztalt…

A Chianti szívében lévő Montecorboli agriturismo azt adta, amit egy Chianti szívében található, a szállás mellett vendéglátást is nyújtó apartman adhat: egészen pazar élményt, minden tekintetben. A kőépület ódon volta, a fa gerendákkal és szarufákkal, önmagában is lenyűgöző lett volna. Az ággyal járó reggeli tipikus olasz megoldás volt: mézzel, lekvárral, édes pékáruval, süteménnyel, teával. Ildinek ristrettoval, mindjárt kettővel (ha már én nem iszok…). Ez rendben is lett volna, nothing else, csak a szokásos ezen a vidéken. Viszont, lehetett kérni és kapni házi vacsorát is, ami tipikus toszkánként lett beharangozva. Ezt kétszer is kipróbáltuk, és jól tettük. Nagyon. A menü minden esetben háromfogásos volt, elsőként hidegtállal, saláta ágyon toszkán szalámik, sajtok, olívabogyó, olíva olaj és speciálisan, gesztenyeméz. Főételként klasszikus, mint az al ragú, és kevésbé klasszikus, mint a nudi al spinaci. Utóbbinál kaptuk a vendéglátótól, Martinától az első igazi, megható, szívhez szóló szavakat, mert ezt az ételt még senki sem ismerte a vendégei közül… mi igen.

A kiváló ételekhez bor/borok is jártak, természetesen „im Preis inbegriffen”. Mind a rozé, mind a vörös az egyik, ma már klasszikus chianti „felállást” követte, azaz, 80% sangiovese és 20% canaiolo. A rozé cefreáztatással, cefréről leeresztéssel készül, ebből következően mélyebb rózsaszín színű, évjáratos tétel (2017). Meleg, behízelgő tónussal, enyhe herbális, erőteljesebb cseresznyés jegyekkel. Alkoholtartalma közepes, savgerince szép egyensúlyt teremt.

A hasonló összetételű vörös cuvée a 2012-es évjáratból származott, nem kapkodják el még családilag sem az egyes évjáratok kihozatalát, az szent. Közepes testű, hasonló ízkompozíciójú borról beszélhetünk, mint fiatalabb, rózsaszín társa. Vaddisznóhoz majd legközelebb kóstoljuk, az lesz az igazi toszkán regionális étel- és italkavalkád…

A pazar vendéglátást aztán a magunk módján háláltuk meg, egy üveg PTE SZBKI, azaz „kutatós” pinot noir 2016 formájában, amitől a meghatódás tovább fokozódott („soha nem kaptunk még ajándékot vendégtől…”), no, meg az ízkavalkád is, roppantul ízlett nekik a hazai pinot (szóval, Hevérlaci for president!)

Greve in Chianti.

A régió központja, kereskedelmi, turisztikai értelemben mindenképpen. Egyben az Enoteca Falorni székhelye is. Azé a vinotékáé, amely birtokolja a kidugózás utáni palackgázosítás szabadalmát. A módszernek köszönhetően a felnyitott palackos bor nem érintkezik oxigénnel (csak egészen minimális ideig, amíg a kitöltés és a gázbevitel között eltelik). A megbontott bort akár három hétig ugyanolyan frissen lehet a módszer révén tartani. A megoldással az enoteca legalább százféle bort tárol úgy, hogy azokból egynyolcad litert vagy fél egynyolcadot vagy negyed egynyolcadot lehet kóstolni. A kóstolás menete egyértelmű és egyszerű: a kiemelt toszkán és tovább olasz borvidékek és borrégiók szerinti bontásban kínálják fel, amolyan kóstoló sarkokban a borokat. A gép egy kvázi italautomata, az ember fia csak alátartja a kóstolni kívánt palacknak a kóstoló poharát, megnyomja a kóstolni kívánt mennyiség gombját, és már jön is az adott palackból a nedű. A fizetés két módon lehetséges: vagy vásárolunk egy kóstoló kártyát, fix összegért, és azután ezt kóstoljuk le, amíg tart alapon.

A bátrabbak „open end” megoldással leadhatják a saját hitelkártyájukat, kapnak egy korlátlan kóstoló kártyát, és mehetnek is kóstolni, a végén fizetve ki a cechet. Én utóbbiak közé tartoztam… Ha a sangiovese „ötven árnyalatát” nem is, de tucatnyit biztosan megismertem. Az irányok érdekesek, ami biztos: a merlot-val házasítva működik talán legjobban a történet, és ebből a megállapításból az sem von le, hogy a merlot-val házasítva szinte minden vörösboros „történet” jobban működik, mint önmagában. Egészen különleges illat- és íz eltérései voltak ugyanakkor a többi toszkán borvidékhez képest a vino nobile di montepulciano-i sangioveséknek; igaz, nem mondanám, hogy az ott észlelt, erőteljesen meggyes vonulat elnyerte volna a tetszésem. Nyílván, ez az én gondom…

Bolgheri.

Az egyik legfiatalabb, mégis már legendákkal övezett borvidéke Olaszhonnak. Pedig bizony új a sztori, borvidéki léptékkel feltétlen. Ugyan 1816-ban eltelepítették az első tőkéket, kísérleti jelleggel már akkor is francia fajtákkal (gamay, syrah és cabernet sauvignon voltak a meghatározók), de ezt a kísérleti hullámot teljesen elsöpörte a filoxéra. Lassú volt az újrakezdés, szőlőt művelni 1944-ben kezdtek itt újra, és bár akkor is a kísérleti hagyomány miatt francia fajtákat, de a főként déli területekről hívott telepesek, akik korábban zöldség-gyümölcs termesztéssel foglalkoztak, jobbára folyó bort készítettek.

Vendéglátónk, a Tenuta di Vaira birtokalapító nagyapja is hasonló pályaívet futott be. Az ismertetés szerint a kezdeti években a szőlő még inkább kiegészítő tevékenység, jobbára folyó bornak való szőlőt termesztenek, és nincs még szó a francia világfajtákra való szakosodásról.

Alig egy generáció telik el mindössze, amikor jön az átütő siker: az 1974-es évjáratú Sassicaia Cabernet Sauvignon a Decanter 1978-as összehasonlító világtesztjén a legjobb lett a cabernet-k között. Az elismertséget a már akkor is vezető borászat, a Tenuta di San Guido hozta.

Megszületett a szupertoszkán.

A Sassicaia a sikert az 1985-ös évjáratával megismételte. Ekkora a munka már beért az egész falucskában, így 1984-ben megkapták a DOC minősítést.

(folytatjuk)

Fotók: Jakab Ildi