Kérem Várjon!
Cikkek
Tapas mellé
Bortartót ürítünk I.
kenszei
2010 July 16.

Mivel gyz kolléga házfestés okán nemrég ránk hagyományozott néhány palackot elfelejtett borai közül, kapva kaptunk az alkalmon, és némi tapasos körítéssel, meg egy kis szkepticizmussal végigkóstoltunk három tételt. Volt meglepetés rendesen.

Vylyan Portugieser 2007
Erőteljes sötétlila szín, már barnuló széllel. Nem indít tiszta illattal, de hamar kiszellőzik. Egészen szép gyümölcsöket érzünk illatában, persze nem frissek már, nem igazán intenzívek, de még mindig érezhetőek. A második pohártól kezdve határozottan pinot noir-ra emlékezetet az illat, vakon átverne bizony. Ez egészen a palack kiürüléséig tartja magát. A szájban laposabbnak hat, de megint találunk valamit a régi gyümölcsökből. Ez és a még mindig kitűnő sav – tannin egyensúly igazán jó beszélgetőpartnerré teszi. A palack vége felé kis kesernye kezd eluralkodni lecsengésében, ezt leszámítva jól tartja magát még mindig. De ne tartogassuk, ha van otthon, bontsuk fel bátran, és ürítsük a palackot.

Villa Tolnay Kékfrankos 2007
Világos rubin színnel köszön be. Illatában kedves fűszerpaprika és furcsa, de kellemes hűvösség. Valahogy azt is eléri, hogy a Balaton közelében érezzem magam. Már itt is nagyon szép hordós jegyek vannak, teljesen beépülve a többi aroma közé. A korty egészen kerek, nem találni semmit, ami kilógna valamerre. Lágy és selymesen futja körbe a szájat. Savai nem túl markánsak, de pont illenek az összképbe. Az alkohol csak lenyelés után a gyomorban jelentkezik, kellemes meleg formájában. Krémes ízeire egyfajta pikáns gyümölcs – fűszer keverék a legjellemzőbb. Szép, vastaghúsú gyümölcsök (főleg érett cseresznye és málna), egészen haraphatóak. A hordós jegyek itt is szépek, besimulnak a struktúrába. Egészen összetett és hosszú a korty, de mellette megtartotta ivósságát is, hamar elfogyott egy palack. Bőven van még benne potenciál, most valahol a csúcstól nem messze járhat. Nagyszerű kékfrankos a Balaton partjáról.

Oremus Mandolás Tokaji Furmint 2002 (félédes)

Aranybarnás színek, bronz beütéssel. Illata egészen összetett, virágmézzel, mandarinnal és ánizsos hűvösséggel, sokat ígér. Zamata egy kicsit egysíkúbb (vagy csak túl sokat vártam az illat után), kevesebb az izgalom. Érezni a kort, jönnek a tercier jegyek, a végén meg megint a kellemes hűvösség. Savai nagyon élénkek és élőek, gördítik a kortyot, talán kicsit túlságosan is előtérbe nyomakodnak, elfednek más ízjegyeket. A zárásban feltűnő kis kesernye egész jól áll neki, a lenyelés után pedig még hosszan időz a szájban egy keserédes ízjegy. Igazán kitűnő párja lehet könnyedebb, nem túl édes desszerteknek. Tartogatni már nem feltétlenül érdemes.