Az egykori pajtából 2005-ben kialakított kóstoló terem felé vettük az irányt. Belépve a helyi művészek által festett képekkel és Tamás feleségének kézzel készített ékszereivel díszített terembe egyből magával ragadott minket Szentbékkálla hangulata. 

Az Istvándy család több generációs boros múltra tekint vissza. A család egyik ága a Tóti-hegyen gazdálkodik az Istvándy Birtok és Borműhely égisze alatt, Istvándy Jenő Pincészete a ’80-as évek végétől működik Szentbékkállán. A két borászatot néha összekeverik az emberek, volt, hogy Istvándy Gergőnél a Parfym-öt keresték Badacsonyban, de kértek már Tamásnál is egy pohár kéknyelűt.

A fiúkat  ez cseppet sem zavarja, hiszen mind a ketten a lehető legjobb borokat szeretnék készíteni, ezzel is erősítve egymást. Istvándy Jenő kezdetben folyóborokat készített, majd fia Tamás 2005-től fokozatosan, részegységenként kapcsolódott be a családi pincészet életébe. Kezdetben a palackozóért felelt, ahol saját boraik palackozása mellett bérpalackozást is vállalnak. Később átvette a pincemunkákat, a feldolgozást és végül a 2012-es évjárat után a szőlőt is. Jelenleg 20.000 palack fehérbort készít évente, fő fajtája a chardonnay. 5 hektáron gazdálkodik, melyből 3 ha termő, a többi újratelepítés alatt áll. 

A pincészet kínálata két részre osztható, az alap termékcsaládba tartoznak a Parfym, a Kála és a Vulcanus cuvée-k, míg a prémium termékcsaládot az Olaszrizling és a Farkastető dűlőszelektált Chardonnay alkotják. A házasításoknál nincs fix receptúra, Tamás minden évben változtatja az arányokat és a szőlőfajtákat is. Nagyon szeret kísérletezni, játszik a szüretek időpontjával, a hordóhasználattal, lassú erjesztést vagy épp seprőfelkeverést alkalmaz, hogy még egyedibbé, izgalmasabbá tegye borait. 

Tamás 2017-es prémium Chardonnay-ját, mint Közösségi Bort hozta forgalomba, limitált darabszámmal, mindössze egy hordó készült belőle. Mi a Közösségi Bor? Egy projekt melynek célja, hogy csapatmunka eredményeként létrehozzanak egy bort. A közösség a borkészítés fontosabb folyamataiban részt tud venni, illetve a bor egyedi karakterét meghatározó döntésekbe bele is szólhat (reduktív vagy hordós érlelés, spontán vagy fajélesztős erjesztés, dugó vagy csavarzár, stb. – a borásznak vétójoga van, amit Tamás csak az után tudott meg, hogy a közösség megszavazta a Chardonnay-nak a csavarzárat, így ez lett az első csavarzáras bora). A befektetett munka értéke ki van mutatva az elkészült borkészletben, melyet részarányosan a közösség tagjai kapnak meg. A projekt résztvevőit név szerint listázzák a bort kísérő cédulán. „Sokan járnak kóstolókra, de a valódi munkafolyamatok homályba vesznek… délután még gumicsizmában slattyogsz a hegyen, este már szépen felöltözve kínálod a bort egy hotelben. Ez a kétarcúság vicces, ez a projekt rávilágít erre. A munkák után este van egy közös sütögetés, borkóstoló és mindenki jól érzi magát” – magyarázza Tamás. 

A Közösségi Bor mellett egy másik érdekes projekt is folyik Istvándyéknál, ami nem más, mint egy, a Piarista Rend számára készülő misebor elkészítése. Tamás először 2016-ban kerültek kapcsolatba a Renddel, amikor hagyományos borválogatásukon 2015-ös Farkastető Chardonnay borukat választották az év Piarista borának. A hivatalos Piarista bort ajándékozásra és értékesítésre használja a Rend, a pályázatra beérkező borokat vakon kóstolják, a zsűri tagjai csak a döntésük után ismerhetik meg a borokat készítő borászatok neveit. A Renddel folytatott közös munka során felmerült az igény egy természetes eljárással készülő félédes fehérborra, melyet miseborként tudnának használni a papok. Misebor jó minőségű, adalékanyagoktól mentes bor lehet. Azt, hogy a misebor fehér, vörös, száraz vagy félédes a misét celebráló pap döntheti el, adott költségkeretek között. Félédes borból a rendelkezésre álló pénzügyi keretből nagyon nehéz megfelelő minőséget találni, innen jött az ötlet, hogy Tamás készít egyet a Rendnek. A bor erjedését hűtéssel megállítják, így érhető el a kívánt édesség. A misebor fél literes palackba fog kerülni és csavarzárat kap majd.

Tamás felesége Éva a Zeneakadémián végzett, mint kürtművész. Ma beton-dísztárgyakat, beton-, és fonalékszereket és csipke mintájú nyakláncokat készít levegőn száradó gyurmából, melyeket a Tóti-piacon árulnak IDÉ (Istvándi-Demeter Éva) név alatt. Még nincs állandó helyük a piacon, de ha lesz, akkor a borokat is tervezik kivinni kóstoltatni. Éva a pincészet arculat-felelőse és a bérpalackozás szervezésébe is besegít.

Terveik között szerepel az ültetvények folyamatos újratelepítése, királyleányka és sárgamuskotály telepítése, az éves palackszám kb. 30.000-re történő emelése és a borok országos elérhetőségének növelése a kiskereskedelmi szektorban. Jelenleg bejelentkezés alapján lehet a pincészetnél kóstolni, nyáron hétvégenként tartanak nyitva. A kóstoló terem mellett az udvaron kialakított teraszon is lehet borozgatni, ahová Tamás hidegkonyhát képzelt el, hosszabb, tavasztól őszig tartó nyitva tartással. Istvándiék aktív tagjai a helyi közösségnek, szerveznek közös borvacsorákat a Pegazus étteremmel, lehet kóstolni a boraikat a Bor és Póló lovaspóló mérkőzéssel egybekötött borkóstoló eseményen és a falu egyéb rendezvényein is. Ha Szentbékkállán jártok, Istvándy Jenő Pincészetét ne hagyjátok ki!

Aki kíváncsi a Káli-medencére, annak földrajzára, történelmére és boraira, szálláshelyeire és éttermeire, az keresse az újságárusoknál a Pécsi Borozó nyári számát, amiben Pálffy Gyulát, a Káli Kövek borászatot, Trombitás Tamást (Mi a kő? és Trombitás Borház), a Káli Art Inn-t és a Kővirágot, valamint a Sárga Házat látogattuk meg.