Az ünnepek nálunk, Európa gyomrában (szívcsakra, na persze) az evésről szólnak. Az Apolló Artmozi december 28-án, ebben a poszt- és preünnepi időpontban pedig éppen evésre invitált mindenkit, akibe fér egy csepp is karácsony után, és még nem látta a Julie és Julia – két nő, egy recept című filmet, vagy repetázna belőle.
A moziban azonban nem pattogatott kukorica és kóla fogadott minket, hanem Fabrice Gonet, aki „pécsi” franciaként szeretett volna ízelítőt adni a "Mastering the Art of French Cooking"-ból. Az ötlet egyébként is kiváló, hiszen a film első 5 percében megéhezik az ember lánya még a karácsonyi ételcsömör közepén is, ezért hagyományos moziban nem is ajánlom megnézni a Julie és Juliát.
Ám itt már a legelején elkezdődött a kényeztetés, természetesen minden Julia Child-módra, előzetesek helyett így az előétel paradicsomos bruschetta volt, ropogós, friss, kis nyári Provence, amitől fokhagymaillat terjengett a vetítőteremben, hogy szagolhassuk is a filmet. (Egyébként így kétszer is meggondolod, suttogsz-e a melletted ülő fülébe/orrába…)
A valódi gasztroélmény egyébként nagyon sokat dobott a filmen, amely bájos, ám igen könnyed darab, nem homár, kacsa, és pláne nem bœuf bourguignon a maga kategóriájában. A főzni és enni szeretők viszont élvezni fogják, hiszen a filmben elkészített ételek sok személyes emléket hoznak felszínre. Én például homárgyilkos vagyok, és még mindig nem vagyok meggyőződve arról, hogy nem lett volna jobb a mélyhűtőben elaltatni az állatkát, hiszen aki fagyhalált hal, az közben szépet álmodik. Eszembe jutottak az egész konyhát beterítő csokiakcióim is, miközben a film közben kiosztották Fabrice crème au chocolat-ját, amelyet még a mozi sötétjében is sikerült maradéktalanul megennem, csak néha a vászon elé kellett tartanom a poharat, hogy lássam, hol van még benne kikanalazható rész. (Ezért itt kérek elnézést a mögöttem ülőtől.)
A film után pedig az étteremben várt minket pezsgővel (amibe a táskámból levendulaszirupot csempésztünk) és a sokat emlegetett bœuf bourguignon-nal, gratin körettel. Hmmm, elég annyi róla, hogy a hús a műanyagvilla érintésétől is szétomlott, a krumpli pedig krémes és tejszínes volt.
A végére pedig még mindig maradt egy kis izgalom, hiszem a helyszínen ki lehetett próbálni a tökéletes francia omlett elkészítésének technikáját, ami csak látszólag gyerekjáték, valójában komoly konyhai művelet. Pontos instrukciók pedig Julia Child-tól itt.
Bon appetit!