A borítókép Molnár Ákos Fb oldaláról származik

Azt hallottam, hogy a Soproni Borvidéknek elkészült a borvidéki stratégiája, amit már el is kezdtetek megvalósítani. Viszont arról kevés szó esik, hogy miért a budapesti piac vált fontossá. Hát nem Sopron volt Burgenland kulturális központja? Nem inkább a bécsi piac felé kellene orientálódni a gazdáknak? Hol van itt a sokat emlegetett poncichterség?

A poncichter közösség - lássuk be - megszűnt, vagy már csak halványan pislákol. Büszkék vagyunk a magukat poncichternek valló gazdákra, de Trianon után a határok megszilárdultak, az átjárás megszűnt, a kulturális kötelékek meglazultak majd elszakadtak, főként a kitelepítések után. Ma már csak kiállítási darab a poncichter gazda, bár annak nagyon szép, igyekszünk is erre építve megszólítani fiatal borkedvelőket, a Hey, Poncichter! rendezvénysorozatunkkal. 

Mi a helyzet a bécsi piaccal? Miért Budapesten volt tavaly soproni borbemutató és nem Bécsben?

Az osztrákok irigylésre méltóan nacionalisták, már ami a fogyasztásukat illeti. Nekik a soproni bor magyar és nem isznak magyar bort, csak osztrákot. Jó lenne, ha a soproni polgárok sem csak szóban lennének lokálpatrióták, hanem tettekben is, és esténként otthon nem chilei vagy ausztrál bort kortyolgatnának, hanem sopronit! Sőt, tovább megyek. Ha a soproni vendéglátóhelyeken mindenhol soproni borokat poharaztatnának, a borvidék problémáinak a fele meg lenne oldva.

Forrás: A Soproni Borvidék FB oldala

Kötöm az ebet a karóhoz. Mi van a rengeteg turistával? Sopron népszerű turisztikai desztináció az osztrák fiatalok körében, nem kellene megszólítani őket is?

Érdekes, hogy ebben ők nyitottak először az irányunkban. Sopron testvérvárosa Eisenstadt, és már évek óta meghívnak minket, a soproni borászközösséget, hogy egy standdal ott legyünk a városi borfesztiváljukon. Ezt újabban mi is viszonozni próbáljuk azzal, hogy a soproni borfesztiválon teret adunk nekik. Ami a Sopronba látogató turistákat illeti, az osztrákok száma az elmúlt években drámaian csökkent. Kiderült, hogy a statisztikákban a rendszerváltást követően megjelenő osztrák dömping Sopron esetében nem kulturális, hanem bevásárlóturizmus jelentett. Abban az időben az összes áru és szolgáltatás olcsóbb volt nálunk, de mostanra nincsen valódi különbség az árakban - csak a minőségben, és nem a mi javunkra - , vagyis az osztrákoknak többé nem áll érdekükben átjönni a határon. A még meglévő osztrák vendégek pedig az egészségturizmus miatt jönnek a fogászatokra, valamint a szépségipar kínálatát veszik igénybe. Viszont jelentősen emelkedett a cseh és a szlovák turisták száma, szóval ha mindenáron a külföldieket szeretnénk megszólítani, akkor inkább csehül vagy szlovákul kellene megtanulnunk. A belföldi turisztikai látogatószám is szépen emelkedik, annak ellenére, hogy a Fertő-tó magyar szakasza már öt éve megközelíthetetlen.

Én tavaly körbebicikliztem a Fertőt és mindenhol azt láttam, hogy osztrákok, magyarok és horvátok együtt építették ezt a tájat évszázadokon keresztül. Ma már nem így van?

Ezeknek a hidaknak az újraépítéséhez generációk kellenek. Nagyon szépen hangzik, hogy itt egykor együtt éltek az osztrákok, a horvátok és a magyarok, az én őseim között is megtalálni mind a három nemzetiséget, de ennek a kulturális hagyománya már inkább skanzen jellegű, semmint élő példa.

Forrás: Molnár Ákos FB oldala

A frissen formálódó soproni borászközösségben minden termelő képviselteti magát?

Akik nagyon befutottak Sopronban, azoknak nem áll elemi érdekükben, hogy az újraformálódó soproni borászközösségnek a tagjai legyenek, viszont az ismertségüknél fogva sokkal hangosabb hallatszik a kritikájuk, amit esetleg megfogalmaznak. Emellett az elmúlt évtizedekből megismert nevek lassan nyugdíjba vonulnak, emiatt éppen egy keserédes generációváltás kellős közepén vagyunk. Azért keserédes, mert bár vannak feltörekvő, új csillagai a borvidéknek, látom, hogy lesznek megrekedő, netán lassan eltűnő birtokok is. Nem szeretnék iparági pletykákat terjeszteni, de a számok nyelvére lefordítva csak a közvetlen környezetemben látok öt olyan birtokot, ahol nincsen hosszú távú kifutása a dolognak és további kettőt, ahol felmerült, hogy kivonulnak a magyar piacról. Ráadásul az idei évjárat sem sokat segített a termelőkön, fel volt adva a lecke és lehet, hogy többen abban látják majd a megoldást, hogy befejezik a borászkodást vagy a szőlőtermesztést.

Feltörekvő új csillagokat említettél…

Persze nem mindenki „új csillag“, hiszen továbbra is teljes gőzzel működik a Jandl vagy a Gangl birtok, Luka Enikő vagy Ráspi, a Taschner Bor- és Pezsgőház, a Steigler, vagy éppen a Vincellér Borbirtok, de örömteli fejlemény, hogy az Etyeki Kúria is úgy döntött, hogy beruház a borvidéken és a jövőben a Kúria Sopron boraira már rá lehet írni, hogy Sopronban készültek, emellett pedig itt van a teljesség igénye nélkül a Bónis-Reitter, a Stubenvoll és a Zachár birtok. Szerencsére úgy tűnik, hogy nem temetni jöttünk a borvidéket…

Forrás: Molnár Ákos FB oldala

Mi a helyzet a termékleírással?

Elkészült egy új verziója, de még nem sikerült hatályba léptetni, ráadásul a Kőszeg-Vaskeresztesi Hegyközség megszűnt, mert háromszáz hektár alá csökkent a termőterület, így beleolvadtak a Soproni Hegyközségbe. Viszont Kőszegnek önálló termékleírása van, úgyhogy most az a helyzet állt elő, hogy egy borvidéken belül két önálló termékleírás létezik. A problémát az jelenti, hogy a kőszegi prémium bor úgy határozza meg önmagát, hogy ami nem prémium, az még lehet soproni. Ez most a belső borvidéki szabályozás, ami ellentmondásokhoz vezet és amit fel kell oldani, mert hosszú távon problémákhoz és félreértésekhez vezet. Azt gondolom, hogy a méltán híres kőszegi kollégáknak, mint az Unger Bormanufaktúra, Kampitsék vagy éppen a 7ed7 birtok sem célja, hogy egymás ellenében határozzuk meg önmagunkat, csak amikor készült a kőszegi termékleírás, még más helyzetben kellett döntéseket hozni.

Mi lesz a dűlők szerepe? Hiszen Sopronban legalább annyira fontosak voltak anno, mint Tokaj-Hegyalján!

Azt tudtad, hogy anno a legértékesebb dűlők nem a Fertő partján voltak, hanem a Virágvölgyben, de azokat megette a város? Na de visszatérve a kérdéshez, ha a piacon el lehet adni magasabb áron a dűlős bort, akkor ez reményeim szerint majd életre hívja a dűlők lehatárolásának a kérdését is. Hosszú távon egyébként szerintem jó lenne, ha a mostani összevont dűlőnevek újra megkapnák a régi térképek alapján a lehatárolást és az egykori nevüket. Régen voltak fél és egyhektáros dűlők, remélem, hogy ezek a jövőben újra értelmezhetővé válnak, és elkészülnek onnan azok a referenciaborok, amik alapján lesz értelme a termékleírásban is nevesíteni ezeket a területeket.

Forrás: Mapire

Végezetül itt van a termelékenység kérdése is.

Látni kell, hogy hosszú évek óta aki szőlőt termel, annak ez nettó veszteség, de erről itt beszélek hosszabban, érdemes elolvasni. Egy átlagos borász semmiben sem különbözik egy asztalosmestertől. Ha a nagyságos asszony lila szekretert kér, akkor abból nem lehet engedned, hogy ezt jó minőségben, tartós anyagból készítsd el, de utána maximum elmondhatod, hogy a zöld fal mellett ez nagyságos asszony baromi szarul fog kinézni. De ha a nagyságos asszony azt kéri, akkor végső soron nekünk azt kell megcsinálni. Ilyen dolog a borpiac is. Baromi kevesen tudnak abból megélni, hogy öreg tőkékről fél- egy kilókat szüretelve csúcsborokat készítenek, mert ott klappolnia kell a mateknak is. Ha nem tudod ezeket a borokat 4000 forintért eladni, éhen halsz. Ezt pedig csak egy nagyon szűk szegmens tudja megcsinálni, itthon és máshol is. A jövő a professzionalitás, a finom, jól iható termék készítése, ami mentes minden sallangtól, ami pedig az ültetvényeket illeti, magas tőkeszámú, fiatal, korszerű, jó kondiban lévő szőlők kellenek, olyan ültetvények, ahol amit csak lehet, gépesítünk és sokkal többet termelünk, mint másfél kiló tőkénként. Szőlész vagyok, tudom miről beszélek. A minőség és a mennyiség nem úgy viszonyulnak egymáshoz, ahogy azt harminc éven át hazudtuk a világnak és lehet, hogy önmagunknak is. Egy jó állapotban lévő ültetvényen elég szépen lehet növelni a szőlőmennyiséget, anélkül, hogy észrevehetően romlana a bor minősége. Ez pedig a végén, amikor eladjuk a bort, megint csak kulcskérdés. Ezen múlik ugyanis, hogy lesz-e annyi bevételünk, hogy el tudjuk tartani a családot, hogy tud-e egyetemre menni a gyerek és lesz-e pénz a nagypapa műfogsorára. Ha a végén nem jön ki a matek, akkor bezárhatjuk a boltot és elmehetünk asztalosnak, vagy bolti eladónak, ezt pedig nagyon nem szeretnénk, nem igaz?