A török szőlészet világhírű, közel félmillió hektáron termelnek szőlőt, nem véletlenül. A borászatuk kevésbé nevezetes, hiszen a termés mindössze öt százalékából, ha bor lesz. Erről már írtam bővebben picit, amikor a Corvus borait kóstolhattam meg.

Most vegyesfelvágott érkezett, elsősorban helyi fajtákra helyeztük a hangsúlyt, amit török barátainknál nem nehéz, hiszen több száz helyi fajtát térképeztek már fel.

Melen Papazkarası 2012

A Melen a borászat, többgenerációs családi vállalkozás Rodostóból (Tekirdağ), nagyon sok fajtával, sok nemzetközi fajtával is, de ez a fajta, a papazkarası számunkra különösen érdekes. Ez ugyanis a kadarka egyik szülője. Neki meg az egyik szülője a szerb prokupac, vagyis volt itt oda-vissza szőlővándorlás, mondhatnánk tőkemigráció Balkánon, mire hozzánk eljutott a kadarka…

Az alkohol nem túlzott, mindössze 11,5. Az illat málnalekváros, zöldfűszeres, kortyban kis pezsgéssel, aztán fanyar gyümölcsöt kapunk szájban. Kicsit virágos, mintha ibolya volna benne. A habja fehér, mint a jó kadarkáé. Nagyon frissnek tűnik, holott 3 éves. Eliszogatnánk, csipegetnénk mellé, átbeszélnénk az estét bizonyosan. 83/100 pont.

A következő, 2013-as évjáratú, ha jól írtam fel, Chamilja borászat által készített papazkarası sajnos elviselhetetlenül brettes volt, nem jegyzeteltem róla sokat.

Yanik Ülke Öküzgözü 2013

Átruccanunk az ázsiai oldalra, ráadásul egy másik fajta, az öküzgözü kerül a pohárba. Illatának kell kis idő, amíg kitisztul, kinyílik. Kicsit mazsola, kicsit virág. Érdekes páros. Kortyban egyszerű, sima, egyens, viszont kedves és behízelgő, jólesik belekortolni, nincs karc, nincs túlzás. 85/100 pont.

Melen Öküzgözü 2011

Illatban tisztább, kicsit az isztriai teránra emlékeztet, szájban is, jó savak, kissé éretlen meggyes vonal és érett cseresznyés vonal kerül össze egy kortyba. Kicsit nyersebbnek tűnik, holott idősebb már. Egy jó pörköltes vonalon tudnám asztalra tenni, mondjuk egy friss, könnyű, gyümölcsös kékfrankossal párban. 84/100 pont.

A következő bor, azaz a Gülor pincészet 2012-es öküzgözüje bizony ismét a brettcsapdába vitt minket, ezt se nagyon tudtuk mire vélni. Pedig Szabó Zé szerint a borászlány a pincészetnél nagyon csinos, amit értékeltünk is, a bort viszont nem.

Melen Kalecik-Karasi 2013

Ez a şarap, azaz bor egy házasítás, két helyi fajta, a kalecik és a karasi küvéje. Érdekes illatban, kicsit szokatlan, melegebb, házi szilvalekvár, kicsi merlot-ra emlékeztet, ezen túl persze jók az arányok, jólesik belekortyolni, van tartása, hossza. Korrekt, tartalmas bor. 86/100 pont.

Gülor Sayeste 2012

A rodostói, húszhektáros pincészet második bora már elég jól muzsikált. Öküzgözü és bogazkere házasítása. Érett, erdei gyümölcsös illat, telt korty, sima tanninszerkezet, van benne harmónia és szépség. Komolyan rágódunk rajta, vele, lehet itt nagyobbakat is álmodni, akár helyi fajtákból is. 88/100 pont.

A leírások tömörek, lehetett volna jobban szálazgatni, de ezen az estén csak mellékesen jegyzetelgettem, de talán a lényeg így is átjön. Ha török borral találkoznának, ne szaladjanak el, fogják be és kóstolják meg bátran.