Pécsi Borozó

Cikkek

Kallerfröccs

Fröccs-kalauz: Resti

a szerk.

2011 June 27.

A vasútállomások restijeiről mindenkinek megvan a véleménye, nekünk is, persze. Azért sokszor törjük azon a fejünket, hogy a vasút intézménye miért jár együtt (Magyarországon) törvényszerűen a kosszal és mocsokkal, a vasúti restik nagy része miért lepukkant és miért ijeszti el a jóérzésű embert, hogy zárt palackban alig mer vásárolni valamit, nemhogy. Hiszen lehetne úgy, mint régen, amilyenre (szigorúan külsőleg) a Keleti pályaudvaron is emlékeztet a Baross Étterem, még úgyis, hogy a zongorát nagyképernyős tévére cserélték. Azért Budapestig nem mentünk el, de a pécsi restibe bemerészkedtünk. És milyen jól tettük.

Resti, Vasútállomás, az 1-es vágány mellett

Azért a pécsi semmiben sem különbözik a többi itthoni restitől: koszos és füstös, a megfelelő vendégkörrel, bár igényesebben van kialakítva, mintha megtervezte volna valaki. (Net van százasért.) Ha már itt vagyunk, akkor borozunk, nem árt tisztában lenni a hellyel, hiszen vonatok sokszor késnek, és az időt el kell ütni valamivel, ha gyakran járunk ki valaki elé.
A félhomályba élesen villan bele a játékgépek fénye, az amúgy hangulatosra szabott asztaloknál néhány visszajáró alkoholista. Hétköznap van, viszonylagos nyugalom. A folyó bor kínálat végtelenül egyszerű, van fehér meg vörös, nem is kell sokáig elmélkednünk. Fehéret kérünk kisfröccsbe, s amennyire óvatosan szagolunk bele, annyira bátran kortyolunk bele. Mert tiszta és kellemes illatok csalogatnak minket, ízben enyhe savasság a hideg és erős szóda mellé, talán kis parfümösség (tényleg csak nekünk, de egy kis direkt termős jelleg is beköszönt). Sőt, odáig merészkedünk, hogy lehet ez zalagyöngye s barátai, vagy koccintós, és mégis jó ez. Kötekedhetnénk, de nincs vita.

Számla
Fehér kisfröccs: 70 Ft

Kétfröccsös hely
Vonat előtt, vonat után nyugodtan menjünk be egy kisfröccsre, ha nem vagyunk finnyásak. De kettőtől se lesz semmi bajunk.