Az utóbbi pár évjáratban kedveltem a Bock-kadarkákat. Kicsit szekszárdiasabb lett a zamatosságuk, a hordót leszámítva. De nekem ez még belefér, nem vagyok ortodox kadarkista. Illatában nekem teljesen benne van a kadarka, a fűszerek, a friss gyümölcsök, némi hordófűszer, kis édesség. Kortyban erőteljesebb a hordó még, de a gyümölcs annyira ott van, a meggy, a cseresznye, a málna, a csipkebogyó, hogy le se tagadhatná, milyen tőkékről érkezett. A hordóból csoki és édesfűszer, nem túlzottan. Friss még, de így is jó, kis idő kellett neki a csavarzár feltörése után, de egyre szebb és jobb a pohárban. Kitöltöttem egy harmadik poharat is, nálam az már erős elismerés, egy a minimum, másfél az átlag, kettő már csak a felénél játszik be, hármat meg hetente-kéthetente, ha elfogy a palack, akkor vagy nem egyedül kóstoltam, vagy kapásból 90 pont feletti a bor. Itt azért eddig nem mennék el, de a 87/100 megérdemelt. Árat nem tudok hozzá sajnos.
Tipikusabb illatokat kapunk itt, jön belőle a déli stich, a kicsit égett gumis feeling, de mögötte van cseresznye, ribizli, van kis gombapince, van föld és van fűszer is. No meg alkohol. Nincs töménység, nincs túlzott test és a tannin is moderált. nem szelekció, még csak nem is prémium. Egy classicus villányi pinot noir, egy olyan termőhelyről, ahol (szerintem) sok keresnivalója nincs a fajtának, de mégis próbálkoznak vele. Hát ha mégis, akkor ez mondjuk egy elfogadható út. Nem lett belőle cabernet-remake, nincs lebutítva, használ neki az idő is, de még nincs kész ennek a bornak még palackban kell érnie, hogy igazán ütős legyen. Most kicsit kusza még. Kortyban elvagyok vele, az alkohol bosszant egyedül, biztos lehetett volna legalább egyetlen százalékot visszavenni és akkor nincs a konyakos-szeszes jegy a háttérben. Mostani állapotában 86/100 pont és most úgy gondolom, egy fél év múlva többet ér majd. Árat nem tudok hozzá sajnos.