Én rajongok a régi fotókért, ezért az Eszterbauer címkék első látásra megragadtak vizuális emlékezetemben. A palackokon nagyszülők, dédszülők, szüreti fotók, s erre felfűzve a bornevek is a régmúlt világ ízét hordozzák: Tanyamacska, No Fiam, Tüke. A családi album - Jánost hallgatva - igen vaskos lehet, teletűzdelve jóízű anekdotákkal. Eredeti ötlet volt ebből arculatot faragni, s bár a nagykönyv szerint fotót tilos a palackra rakni, Ipacs Géza keze nyomán mégis szépen megtalálták a helyüket.

No de nézzük, mi van a címkék mögött! Eszterbauer János nem csak a családi hagyományt kapta örökségül, hanem egy szőlőterületet is, amelyet kezdetben tiszteletből, „kötelességből” műveltek. Ahogy oly sok boros történet folytatódik, később „megfertőződtek”, szerelembe estek, s következett a léptékváltás. A cél: az Eszterbauer nevet (újra?) felrajzolni a hazai bortérképre. Borászként bekapcsolódott az unokatestvér Pálinkás László, „külsős” tanácsadóként pedig Alain Rousse. Bár Eszterbauer János főállásban egyelőre más vizeken evez, a 12 hektáron működő birtokközpont gyeplőjét ő tartja. Húsz hektár termőterületet tűztek ki célul, amely reményeik szerint a család megélhetését is biztosítja majd.  

Az biztos, hogy jó úton járnak, mert ma jól cseng az Eszterbauer név, s válság ide vagy oda, növelni tudják a forgalmat a hazai borpiacon. Ez persze a boroknak is köszönhető, de a barátságos ár-érték aránynak biztosan (1.000-2.900 forint a csúcs). Bármilyen képtelenül hangzik, de egyelőre inkább beáldozzák a nyereséget a piacszerzés oltárán. Az utóbbi évek versenyeredményei és általában véve a szekszárdi borok sikerei is hozzájárulhattak a lendületes fejlődéshez. Így tovább! A sok nagy-, déd-, ük-, szépszülő… biztosan büszke lenne utódaira! 

A KÓSTOLT BOROK: 
 

"No Fiam" Chardonnay 2008 
No fiam, ezt nem köll kiburítani! – idézi János a címkén szereplő nagypapát. És igaza van. Szép aromák, elébb élénk citrusok, majd aszalt gyümölcsök (barack, alma) édes érzete. Szép savvonulat, de kicsit meleg alkohol. A reduktív tételt negyedrész hordós tétel kerekíti, ami a vajas, vaníliás jegyekért is felelős.

„Öröm” Rosé 2008
Öröm a címkén mosolygó két kedves arcon: ők az Eszterbauer nagyszülők az 1937-es szüret kellős közepén, egy évvel János édesanyjának születése előtt. A cuvée nagyrészt kékfrankos, kisebb részben kadarka. Érzékszerveimet őszintén szólva nem hatja át az öröm, az illat a gyümölcsösségből már inkább a vegetális felé tart. Kis szellőzés után, s főleg szájban már kellemesebb - málna, vattacukor -, de itt sem következik a felfedezés öröme. Szerkezetben kicsit fáradt, kicsit tompa – talán a teljes érésű szőlő miatt, vagy jóval korábban kellett volna kóstolni. A szénsav sem tartja már a vitalitást, ezért ajánlatos jól behűteni. 

„Nagyapám” Kadarka 2008
Kadarkából nem könnyű megtalálni az igazit. A pincészet erre a fajtára a legbüszkébb, s a titkot János szívesen meg is osztja: sokféle klón, abból is különböző korú ültetvények (van náluk 100 éves is), s a pár hetes nyílt fakádas erjesztés után a bor több hordót nem is lát. Intenzív, behízelgő, főleg málnás-cukorkás, puncsos illat. Ízben folytatódik a gyümölcsös fűszeres vonulat, szép kerek, könnyed, ahogyan azt egy kadarkától várjuk. Bájos, kedves, harmonikus, szép bor. Hogy milyen lehetett nagyapáik kadarkája, azt nem tudom, mindenesetre ilyen ’ízig-vérig kadarka, ízig-vérig szekszárdi’ illik a lokálpatrióták zászlajára. A szép boroktól könnyen lelkesedek, így jegyzetem végére került egy HIBÁTLAN felirat, nagyapának pedig bevallottam, hogy szerelembe estem...  

"Pinceátlag" Cuvée 2007
A bikavér kistestvére, hat fajtából házasítva (kékfrankos, cabernet sauvignon, cabernet franc, merlot, pinot noir, kadarka). Kedvessége, könnyedsége a kadarkára emlékeztet. Egyszerűségében nagyszerű illat- és íz harmónia piros bogyókkal, szederrel. A lecsengésben az alkohol kicsit hamarabb kipucolja a szájból a gyümölcsöket, de annyi baj legyen, ettől még szeretjük. Nem akar több lenni, a maga kategóriájában nagyon korrekt. Ha mondhatok ilyet, a köz-száj egyre inkább az ilyen gyümölcsös, barátságos, könnyen érthető, jó ivású boroktól mosolyog. (Teszteltük is.)

„Tüke” 2007 (Bikavér)
/kékfrankos, cabernet sauvignon, cabernet franc, merlot, kadarka és pinot noir/ 
A 2009-es Vinagora Aranyérmes és a Pannon Bormustra Bikavér Csúcsborán a dédnagypapa feszít, aki meghatározó alak volt mind szekszárdi, mind bikavér fronton. Meleg illat, összeforrott íz: sötét bogyós gyümölcsök illatos fűszerekkel (édeskömény, jól kiázott szegfűszeg, szentjánoskenyér). A borász a burgundi stílust emlegeti, de szerintem nem kell szerénykedni, Szekszárd is megérdemli az e borra jellemző stílusjegyeket, mint: tartalmas, komplex, érett, miközben gyümölcsös, selymes, barátságos. Összességében nekem azért még kicsit még zabolátlan, az alkohol picit kilóg - mint egy tüzes csikó, akiből viszont nagyon szép paripa lesz. (Teszteltük is.)

Mesterünk 2007
/cabernet sauvignon, cabernet franc és merlot/ 
A harmadik cuvée a csúcs. Szó szerint, mert ez is Pannon Bormustra 2009 Csúcsbor. A borász mestere, s egyben nagyapja, Vesztergombi József (azaz Szöszke Sógor) nagyszerű  borainak emlékét őrzi. Komoly, mély, elegáns illat, amely a fajták miatt valóban tényleg inkább „bordói”, mint „szekszárdi”. Szép szerkezet, mély, de nem nehéz – pedig teljesen újfahordós a tétel – markáns, de bársonyos tanninokkal, decens édesfűszerekkel. Ugyanúgy, mint az előző bor, ez is biztos finomodni fog még, érdemes szemmel tartani! (Teszteltük is.)

Tivald 2007 
100% cabernet sauvignon, amely nem kifejezetten Szekszárd kedvenc fajtája, de 2007-ben annyira érett és szép szőlőt adott, hogy mégis fajtaborként palackozták. Illata hűvösen távolságtartó, elsőre paprikás (ajváros). Ízben kerekedik, melegszik, nagy test, nagy alkohol, majd szép vanília vonul végig a lecsengésben. Bár ez a kóstoló vége, s nagyon szép a bor, nekem mégsem ő a pont az i-re. (Teszteltük is.)