"Álmomban nő vagyok. Micsoda nő! Már rám pillantva is látod, van bennem kacérság. De nem vagyok holmi könnyűvérű lotyó, aki elsőre szétteszi, nem, arra várhatsz! Udvarolj nekem!

Érzed a parfümömet? Ez nem valami krasznaja moszkva, ez nem. Fino, érzéki, dús. Beteríti az orrodat, nem tudsz tőle szabadulni, ugye? Édes és érett. Gyümölcs. Virág. Tavaszi virágok. A bőröd alá is befurakszik ez az illat.

Nem vagyok könnyed, ezt már mondtam. Olyan vagyok, mint egy birs. Nyers is tudok lenni és undok, de ha közelebb kerülsz hozzám, ha lekvárt főzöl belőlem, lehetek a birsalmasajtod. Édesed, kedvesed.

Tudok én tüzes is lenni, van bennem erő, csalfa mosoly és buja mozdulat. És van bennem karakánság. Nem olyan könnyű engem elfelejteni! A csókom frissít, üdít, elcsábít. Észre sem veszed s belém feledkezel!

Napközben bor vagyok. Száraz, szekszárdi, szőke. Kézzel írt címke van még csak rajtam, semmi ünneplő etikett. Álmomból úgy emlékszem, nincs is szükségem ruhára, én így vagyok szép, meztelen. Önmagamban. A bor. A nő."