Ezen a nyáron lapzártánkig szinte valamennyi állomását felavatták a Baranyai Élménykörútnak. Ezen a néven öt projektet fogtak egybe, gyúrtak össze egy nagyberuházássá, amely Baranya északi részén lendítheti fel a vendégforgalmat. A tervekről korábban is hírt adtunk már, most bekukkantottunk az elkészült mecseknádasdi pincékbe, legyenek azok a mélyben vagy a dombtetőn. Sőt még a bikali élménybirtokra is eljutottunk, mert azért ott sem bírják a vendégek bor nélkül.
Rejtőzködő borfaluként aposztrofálta Hetényi János már egyik legelső találkozásunk alkalmával Mecseknádasdot. A faluban kis túlzással több a pince és pincesor, mint a ház és utca, a szűkebb határokon túl mégsem ismert a nádasdi bor. Hogy ez ne így legyen a jövőben, összefogott a helyi önkormányzat, a már említett Hetényi János neve által fémjelzett Indivinum Pincészet és a Wekler Családi Pincészet. Az összefogás eredményeit bejártuk mi is.
Kezdtük a Mesterségek házában és az alkotó udvarból közvetlenül nyíló közösségi pincében. Az udvart a középkori piacterek mintájára alakították ki. A belső udvar szabadtéri rendezvényekre szabták, de innen közvetlen bejárat is nyílik a pincébe. Hogy milyen pincébe? A mintegy 240 m2 alapterületű, felújított pince a helyi kistermelők borainak bemutatását és kóstoltatási lehetőségét biztosítja, ami mellé bortrezorokat is kialakított a Mecseknádasdi Önkormányzat. A működtetésről a kistermelőket tömörítő Mecseknádasdi Szőlő- és Bortermelők Egyesülete gondoskodik. A tér sok mindenre lehet alkalmas, egyelőre még kicsit üresnek, túl frissnek, újnak tűnik, de bízunk benne, hogy csakhamar élet költözik ide.
Picit magasabban indul a Wekler Családi Pincészethez kötődő borászati élménypark és malommúzeum. Itt impozáns mediterrán zártkert fogadja a leendő látogatókat, a kúria-malom épületének alsó szintjén kapott helyet a bemutatótér három része. Ezek közül kettő látványpince: egy kóstolótér és hordós tároló, valamint egy palackos tárolásra alkalmas tér, amely egyben a recepciót is magába foglalja. A látványpincékből egy hídon keresztül jutunk el a kiállítótérbe, a Malommúzeumba. A tér jól osztott, szép kialakítású, kevesen sem veszünk el benne, de viszonylag nagyobb csoport is kényelmesen elfér. És bízunk benne, hogy jönnek majd Mecseknádasdra nagyobb kóstolócsoportok is, akiknek mi itt elsősorban a remekbeszabott zárt kertet javasoljuk felfrissülésre.
A szomszédban alakították ki a Törköly Pálinkafőzde Múzeumot, amely a törkölypálinka főzésének eszközeit és folyamatát hivatott bemutatni. A tradicionális rézüstök és kiegészítő berendezések ma is megtalálhatóak itt, így aki ide látogat, képet kaphat az autentikus, korabeli módszerekről. A múzeumban található a pálinkakóstoló tér, amely egy szabadtéri terasszal kiegészülve kiváló lehetőséget nyújt az elkészült pálinkák megízlelésére.
A legmagasabban elkészült pincéhez majd száz lépcsőfokot kell megtenni. Ez ugyanis kilátópince. Az elsőre némileg zavaróként ható fogalom azonban létező – ha eddig nem, most már biztosan azzá vált. Amíg a Hetényi Pincészettől ide feljutunk, a szőlődombon kialakított metszés- és művelési módokat bemutató tankertet tanulmányozhatjuk, már ha éppen nem lihegésünk veszi el a figyelmünket. De megéri, nekem elhihetik. Ráadásul a túracipőt elfeledőket kistraktorral is felviszik. Mecseknádasd legmagasabban fekvő, boltozott pincéje és a felé épített kilátóterasz a Hetényi János által készített borok mellett tág panorámát kínál a Kelet-Mecsekre is. Nyugalmas hely, szép kilátásokkal.
A borturisztikai fejlesztésekkel sokat javultak Mecseknádasd esélyei, az élménykörút részeként pedig talán valóban beindul az a mozgás, ami kicsit mobilabbá, felfedezőbbé teszi a Baranyába érkező turistákat, több napra is látnivalókat, szórakozást, élményeket biztosítva nekik. Ráadásul két fecske még mindig nehezen csinál nyarat, de a tavasz kétségkívül beköszöntött Mecseknádasdra. Hogy nyár lesz-e, az csak a helyieken és rajtunk, borturistákon múlik.