A területen áthaladva valóban olyan érzetünk van, mintha a Kunsági vagy Hajós-Bajai borvidéken lennénk, sőt, még olyanabb. A mindkét borvidékünkön szép számmal megtalálható homokhalmok itt szinte teljesen hiányoznak, ez tényleg nagyon sík. A Neusiedl (Nezsider) és Gols (Gálos) feletti rész emelkedik mindössze egyet, ez a Parndorfer Platte, a Pándorfalui Plató, fennsíknak csak egész mérsékelten mondanám, egy kb. 7-10%-os emelkedéssel nagyjából 3-400 méter alatt mintegy 30-40 métert jut közelebb a Naphoz az ember. Egyszóval, talán legkedvencebb egynaposomon, a „falairól” híres Ronde Vlaandeeren-en még nem kategorizálnák…

És ez a terület váltakozik: napraforgó, kukorica, barackos, szőlő, hajdina, körtés, cseresznyés, szőlő, majd, Illmitz (Ilmic) felé közeledve, egyre többször csak szőlő, jelezve, hogy a Neusiedler DAC egyik központjába érkezünk.

A borászat a falu előtt van (Neusiedl felől érkezve), és egybe van építve egy négycsillagos szállodával, valamint egy jó nagy, kóstolóteremként is funkcionáló saját vinotékával. A szeptemberi nyári tanszünet még javában tart, így egy egyszerű hétfő kora délutánon ez a vinotéka – kóstoló gyakorlatilag tele van: a szálloda vendégei, kerékpáros turisták, autósok érkeznek folyamatosan, az ott tartózkodás alatt 15 fő alá nem esik a vendéglétszám. Pörög a helyi turizmus. Némi cseh és szlovák vendégekkel megtámogatva (hja, Pozsony 70, Brno 170 km, főként előbbi szinte egy ugrás).

A modern építmény modern borászatot takar, nem hiába, ezen a területen viszonylag fiatal a borászkodás, igazán a filoxéra után lendül fel a vidék. A fejlődés azonban töretlen, a mai napig tart a bővülés, amelynek egyik mozgatója, hogy az itteni borászatok méretben a nagyobbak között szerepelnek. A jellemző üzemméret a 40-80 hektár között van, a gazdag talaj, és az Ausztriában legmelegebb és legszárazabb éghajlat a vörös fajták minőségi, de tömeges minőségi termőhelyévé teszik ezt a vidéket. Egész Burgenland mintegy 13 ezer hektáros szőlővel betelepített területéből ez a borvidék ma már a felét elviszi, és ennek a 30%-án az egyedüli DAC rendszerben szereplő szőlőfajta, a zweigelt terem.

Salzl-éknál is megtalálható a DAC rendszerben lévő zweigelten kívül a cabernet sauvignon, a cabernet franc, a merlot, a syrah. No, és természetesen azért a kékfrankos is. A fehérekből a borvidéken említésre méltó az olaszrizling, amiből nemesédes borokat készítenek, kihasználva azt, hogy a tó felől befúj a hűvösebb szellő, így pedig a töppedésnek biztosított ősszel a mikroklíma. Salzl-éknál azonban egy új hazai nemesítés, a Sämling 88 képviseli ezt a vonalat, míg a száraz fehérek között szintén a francia fajtákra tettek: chardonnay, pinot blanc, és a szürkebarát a fő szőlőfajták, ezt a Grüner Veltliner egészíti ki. Illetve, van egy hamisítatlan helyi fehér küvéjük, amivel a „gyümölcsbomba” kategóriát pipálják ki: a Don Bepo bouvier, olaszrizling, sárgamuskotály és sauvignon blanc fajtákból készült nedű.

Ezt nem, de chardonnay-t és a hazai pálya miatt zöld veltelinit, kíváncsiságból, kóstoltunk.

Kóstolási jegyzetek

Grüner Veltliner 2019: erőteljes, 13%-os alkoholtartalom (Wachauban ez gyakorlatilag ennek a fajtának a vége, itt meg az eleje, látszik az éghajlati különbség), mindehhez ugyan van egy 6 gr/l savtartalom, de kicsit fűt még így is, ízben pedig inkább a barackos vonal jön, mintsem a fehér bors.

Chardonnay Selection 2019: ez is 13-as alkohol és 6-os savval bír, gyümölcs hangsúlyos, de ez inkább körte, meg kajszi. A címkén is szereplő mangó, maracuja, ananász vonal nagyon sokadlagos. Jól iható bor, de nem a sokrétű chardonnay-k kategóriája.

Grauburgunder Reserve 2018: annál inkább ez a szürkebarát, amely a borászat egyik prémium fehér bora, és megérdemelten az. Nagyon szép fajtajelleges csonthéjas íz jellemzi, illatban visszafogottabb, lassan de biztosan nyíló. Erjesztése és érlelése (12 hónapon át) is új barrique hordókban történt, az érlelés seprőn ráadásul, és ez visszaköszön. Szép, toastos, vajas textúrája van a bornak, minden egyes korttyal beljebb jelennek meg újabb és újabb rétegei. Nagy bor, nagy fejlődési potenciállal.

Zweigeltek.

A borvidék fő fajtája, ezért egy négyes sor következik, egymásra épülve.

Zweigelt 2018: az alaptétel, szép, közepes rubin szín, csak tartályban volt, mielőtt palackba került volna. Tipikus zweigelt gyümölcsbomba, sok cseresznyével, kevesebb áfonyával és megggyel.

Neusiedlersee DAC Zweigelt Selection 2018: ez már a tartály mellett kevés használt barrique ban is volt az érlelés során, ennek megfelelően sötétebb a rubin szín, és megjelennek a hordós jegyek is, elsősorban kevés csokoládé. A gyümölcsös jegyek is az érettebb verziók felé tolódnak, elsősorban a megjelenő szilva, szeder révén.

Zweigelt Reserve 2017: csak fahordóban érlelt (de még mindig tartályban erjedt), új és használt barrique hordókban egyaránt. Ebben a nagyon szép, a csúcsa teteje felé járó borban a cseresznye nagyon aromásan van jelen. Konfitált, kompótos változatban. Az előző borhoz képest sokkal rétegezettebben és finomabban jelennek meg alapvetően ugyanazok a jegyek, a hordófűszereknél némi dohány tör utat magának, a gyümölcsök közül a szilva „aszakódik”.

Sacris Neusiedlersee DAC Reserve 2017: a tulajdonos Cristoph Salzl neve kezdőbetűinek fordított sorrendben történt felhasználásával keletkezett a némileg vallásos felhangú márkanév. Ez a 17-es tétel az előzőhöz képest már 24 hónapot töltött és kizárólag új barrique-ban. Ennek megfelelően ez a tétel még túl fiatal. A hordó érlelés jegyei, a vajas, vaníliás vonal a még bársonyos tanninokkal kicsit rátelepszik a zweigelt tipikus fajtajegyeire. Hagyni kell érlelődni a palackban, és akkor nyilván gyönyörűre kifutja magát, de jelen pillanatban az előző Reserve változat élvezetesebb. A Sacris már nem egyszerűen sötét rubin színű, hanem masszív lila beütéssel rendelkezik.

Mind a négynél jól kivehető a zweigelt tipikus alap gyümölcs vonala, a domináns cseresznye mellett a meggy, a szilva.

Syrah Reserve 2017: a végére hagytunk egy olyan fajtát, amely szintén nem tipikus még itt sem, de megjelent már. Ez a syrah. Hogy a késői francia fajtáknak a magasabb hőmérsékleten kívül van még létalapjuk és ez főként beérési potenciált jelent, azt a talajadottságok támogatják meg. Olyan dűlőkben termesztik őket, ahol a kavicsos-agyagos alkőzet sok homokkal egészül ki, ez az altalaj szépen fogja a meleget, és ez, valamint a hőmérséklet egy elég biztos beérést biztosít még ennek a fajtának is. 12 hónapos kis fahordós, majd újabb 12 hónapos palackérlelés után került ez a tétel a piacra, és teljesen más illat- és ízstruktúrájú még a hazai syrahokhoz képest is. A fekete borsos, ásványos, fémes, szedres vonalból a szeder van csak jelen, bár a hordó és a finomseprő kókuszos-vajas vonala előbb érkezik meg. Némi pörköltség, aszalt szilva. Erőteljes ízhatást, a 14%-os alkohol masszív alapot ad ehhez a borhoz, de itt is némileg az az érzetünk támad, hogy ez a bor még az útja, a fejlődése elején van. Ami a mostani állapotához képest jó hír.

Fotók: Jakab Ildi