I. A villányi ember

A Villányi Borvidék története pontosan olyan változatos, mint amilyen ennek a tájnak a történelme. A tájon, illetve határában történt meg a török elleni háborúk két legnagyobb ütközete, a mohácsi csata 1526-ban és a nagyharsányi csata (amely inkább a mai Villány területén folyt, semmint Nagyharsányén), amely 1687-ben hozott számos halált, vészt és vért. Mindkettő sorsfordító, 1526-tól a török rendre átlépte a Drávát, és 1538-tól folyamatosan megszállta az ország nagyobb részét. 1687 viszont fordulatot hozott, a két nagy török vereség (1683-ban Bécs alatt, 1686-ban pedig Buda visszafoglalása) után ez hozta el a szövetségeseknek a valós lehetőséget, hogy a Habsburg korona számára elfoglalják egész Magyarországot, amely 1699-re és 1718-ra sikerült is.

Fotó: villanyiborvidek.hu

Az 1526-os csata egy emberöltő alatt sem változtatta annyit a tájat, mint a második, a középkori szőlőtermelés ekkor még nem szorul vissza. A Habsburg visszafoglaló háború és a nyomában következő Rákóczi felkelés viszont permanens, 25 éves háborút jelentett ezen a vidéken is, pusztítva szinte mindent, amit addig alkottak. A tőkejavak pusztulása, benne az emberi létszám megfogyásával, együtt járt szinte minden termelési kultúra szétesésével. Az itt maradtak azonban nem felejtették el ezt a kultúrát, a betelepülők pedig gazdagították is.

Már az 1687-es nagyharsányi csata után, jórészt az Al-Dunáig tartó Habsburg portyák és előre nyomulás hatására rácok (szerbek), sokacok, horvátok menekülnek fel a Száván és a Dráván túlra. Ők hozták magukkal a kadarka fajtát, valamint a héjon erjesztéses vörösborkészítés technológiáját.

Az 1720-as évektől megindult német (sváb, frank és hesseni) betelepítésnek köszönhetően érkezett el a területre a kékoportó (portugieser, lemberger) szőlőfajta. A pinceépítés, sőt, a sorban lévő pincefalu építés is tőlük származik, ezzel biztosítva a nagy tételben történő termelés, valamint a jól eltartható (vörös) borkészítés lehetőségét.

Fotó: villanyiborvidek.hu

Villány aztán a 19. században világhírű lesz, ha nem is csak a termelésével, de Teleki Zsigmond villányi szőlőnemesítő munkája révén mindenképp: nevéhez fűződik azoknak az alanyfajtának a kinemesítése, melyek segítségével a filoxéravész lezárható lett, megkezdődhetett a szőlőültetvények újratelepítése Európa-szerte.

Ekkor telepítik Villányban az első francia világfajtákat, a cabernet sauvignont, merlot-t és a cabernet franc-t is.

Mára Villány azon ritka borvidékek egyike a nagy borvilágban, ahol szinte teljes borsort, fehérbort, rozé és siller borokat, primőr vörösbort, gyümölcsös vörösbort, valamint érlelt vörösbort is kínálnak egy időben, egy helyen.

Ez a ritka érték Villány termőhelyének, az itt élő embereknek és a hagyományoknak köszönhető.

Fotó: stier.hu

Az újraéledő bakművelés is jelentős mértékben köthető a borvidékhez. A bakművelésben sok tőkét telepítettek egységnyi területre és egy tőkén kevés rügyet, kevés fürtöt hagytak, így végül jó, és főleg kiegyenlített minőség termett. Ezért növelik a tőkeszámot a mai termelők is, és ezért térnek vissza az érlelt vörösboroknál is ehhez a filozófiához.

A déli lejtőkre telepített szőlőültetvények mellett nagyon jó minőséget adnak a fennsíkon, a dombtetőkön művelt szőlők is, hiszen a szél kiszellőzteti a szőlőlombot, egészséges marad a szőlő és jó minőséget ad, mert a nap ott is körbejárja a tőkéket. A szél hatása a gombafertőzések csökkenésében is megmutatkozik.

II. A burgenlandi ember

A burgenlandi ember már nagyon régóta foglalkozik szőlőtermeléssel. Az i. e. 8. századból vannak leletek a szőlőtermelésre, azaz, ez a világ egyik olyan nagyon régi szőlő- és bortermő vidéke, ahol nem a rómaiak teremtettek borkultúrát, hanem az már előtte is megvolt.

Fotó: weinburgenland.at

A burgenlandi szőlőtermelésre a kontinuitás talán a legjellemzőbb. A kóstolt tételek közül a Triebaumer család 1691. óta, a Zehetbauer család „csak kicsivel lemaradva”, 1705. óta, Salzl-ék pedig 1840. óta termelnek (és adnak is el) folyamatosan bort. Ez a folyamatosság a fajták egész sorával foglalkozó borvidéken több száz éves, ma is erősen kifejezett tradíciókat alkot. A Fertő nyugati területein ennek neve is van, ezt hívják Rusti magkompetenciának. A magkompetencia borai: a Ruszti Aszú, a Ruster Ausbruch, amely 500 éve jelen van, és amely 1681-ban kapott törvényi eredetvédettséget, 2015. óta pedig egyedüli borelnevezésként a hatályos bortörvénybe is bekerült. Az aszú alapfajtája itt is a furmint volt, melyet már 1230-ban említenek az iratok zapfner néven, és kevély makacssággal őrizték, őrzik szerepét a helyi borászok. A furmint száraz borként is megjelenhet, a magkompetencia második lábát képezve.

A harmadik láb a sárgamuskotály, amely itt is néha az aszú kiegészítő fajtája, valamint friss, ropogós alapborként az újbor, a fiatal bor képviselője is egyben.

Végül pedig a kékfrankos és Burgenland kapcsolatáról is be kell számolni. Ausztria tán első számú (export) minőségi vörös fajtája alapvetően Burgenlandban érik, a Leithaberg DAC mellett a Mittelburgenland DAC az igazi hazája. Ez nem más, mint a mi Soproni Borvidékünk direkt folytatása Kópháza-Deutschkreutz (Sopronkeresztúr) irányában.

Fotó: weinburgenland.at

A történelmileg meghatározott Lajta-hegység menti, Fertő-tó nyugati oldali, valamint délebbi területekkel ellentétben a Neusiedler DAC többsége viszonylag újsütetű, viszont tisztán az emberi beavatkozást minősíti. A Fertő keleti oldalának a kialakítása, a mocsaras területek lecsapolása után alakult itt ki a termékeny talajon szőlő- és gyümölcstermesztés is.

A vizenyős, mocsaras, az utolsó nagy kolerajárványnak is teret adó, de az 1859-es sáskajárást is okozó környezet megváltoztatására volt tehát szükség. A Hansági-főcsatorna létrehozása, a területek vízelvezetése meghozta az új gazdasági fellendülést is.

Fotó: weinburgenland.at

A legkeletibb településen, Andauban (Zantho eredetileg, Mosontarcsa magyarul) 1863-ban telepítették az első szőlőket. Andau amúgy is kiemelkedő helyszíne a burgenlandi borászkodásnak. A nap itt gyakran 2400 órán át is süt, a csapadék lemegy 500-550 mm környékére – a vörösbor termelést szinte kizárólagossá téve.

És Andau egy másik emberi vonatkozásról is ismert: az 56-os magyar forradalom leverése után itt, a mosontarcsai hídon kelt át a hazánkat elhagyók zöme, hogy egy új világba érkezzen…

(Folytatjuk)

(Előző részek: 1. rész)