Kérem Várjon!
Cikkek
A kozákok és a tokaji kapcsolata
Haszid történetek III. rész
Ercsey Dániel
2020 March 29.

Mi vezetett a haszid mozgalom létrejöttéhez? Miért telepedtek meg a zsidók előbb Galíciában, majd később, a Kárpátokon átkelve a Tisza és a Bodrog mentén? Hogyan terjedt el a haszid mozgalom és ennek milyen hatása volt a korabeli “zsidó politikára”? Egyáltalán, kereskedtek a haszidok borral?

A kezdőkép Aleksander Gierymksi festménye, amin imádkozó haszidokat ábrázol

Cikksorozatunk első részében bemutattam a galíciai Ber Dov (1723-1805) édesapját és kapcsolatát II. Rákóczi Ferenchez, no meg a tokaji borhoz. A második részben történeti áttekintést adtam az ezt megelőző évszázadról, zsidó szemmel, különös tekintettel a hegyaljai borok kereskedelmére. Most pedig eljött az idő, ha már egyszer “haszid történetek” a cikk alcíme, hogy egy kicsit utánajárjunk a haszidoknak és a már emlegetett Báál Sém Tov-nak (1698-1760).

Báál Sém Tov a szekerén (Eliezer Sobel, a forrás itt)

Előzőleg már leírtam, hogy az 1600-as évek első felében a zsidóság könnyen érvényesült a Lengyel Királyság területén. Ennek Bohdan Hmelnyickij zaporizsjai kozák hetman felkelése vetett véget. (Erről szól Sienkiewicz Tűzzel-vassal c. regénye, ami a legendás Trilógia első kötete.) Hmelnyickij kozákjai borzalmas pogromokban vezették le a zsidókon a lengyelek elleni feszültséget. Ennek az időszaknak a rémtetteit majd csak a második világháború borzalmai tudják felülírni a zsidóság kollektív emlékezetében! Az ezt követő sokkból pedig kinőtt a zsidó miszticizmus két legfontosabb ága: a sabbateánus mozgalom és a haszidizmus.

Bohdan Hmelnyickij

Előbbi Sabbataj Cvi (1626-1676) álmessiáshoz köthető, ehhez a mániákus depressziós szmirnai (ma Izmir, Törökország) kereskedőhöz, aki a Jeruzsálemi Királyság visszaállításával lépett fel és végül emberek tízezreivel hitette el, hogy ő a messiás. Végül a szultán látókörébe került, aki választás elé állította, vagy áttér az iszlámra, vagy meghal. Az előbbit választva felvette az Aziz Mehmet Effendi nevet, de ezután Edirnében folytatta addigi tevékenységét, így végül Albániába száműzték, ott is halt meg.

Követőinek egy része úgy értelmezte az áttérését, hogy ezzel belülről bomlasztja a messiás az iszlámot, így színleg maguk is áttértek, ők lettek a dönmék. (Ismerős lehet a szótő a “döner” szóból. Ott a hús forog a nyárson, itt a “köpönyegforgató” zsidókról van szó.) Szaloniki központjuk még évszázadokig fennállt, látszólag muszlimok, valójában zsidók, hogy aztán a török-görög lakosságcsere a XX. században Isztambulba kényszerítse őket. Kevés maradékuk a szaloniki zsidósággal egyetemben a II. világháború áldozatává vált.

Apró érdekesség csupán, hogy Cvi-nek a maga korában Budán sok követője volt. A messiásvárás egyébként gyakran elképesztő cselekedetekre ragadtatta a sokat szenvedett zsidókat (pl. a törvények be nem tartása, hiszen ha eljött a messiás, akkor itt a világ vége, bármit meg lehet tenni), erről szól Isaac Bashevis Singer A sátán Gorajban című regénye.

Falusi haszid iskola Báál Sém Tov idejéből Medzsibozsban (fotó: Ercsey Dániel)

A haszidizmust Báál Sém Tov alapította, de legfontosabb tanítványa, a mezericsi maggid (vagyis vándortanító) terjesztette el. Az ortodox zsidó hittel nem szakító, de a vallási előírásokkal és a műveltséggel szemben a hitet és a jócselekedeteket kiemelő irányzat azt vallotta, hogy a szegény zsidóknak nincs idejük iskolába járni, így soha nem olvashatják rendesen a Tórát, nincs idejük imádkozni az előírt időpontokban, mert dolgozniuk kell, így akkor és úgy kell dicsérniük az Urat, amikor tudják és ahogy tudják. A rabbi (vagy legyen inkább caddik, csodarabbi) dolga, hogy közbenjárjon értük, hogy tanácsot adjon nekik, így alakult ki a csodarabbik kultusza, ami elválaszthatatlan a haszid mozgalomtól.

Az újdonság erejével ható üzenet robbanásszerűen terjedt el, főként a szegény vidéki zsidóság körében. A galíciai zsidók, akik a lengyel-litván unió idején telepedtek meg ezen a földön, illetve a podóliaiak, már az 1600-as évek vége felé egyre nyugatabbra húzódtak a folyamatos üldöztetések miatt (kivételt képezett Lemberg, ahol a város 1648-ban megvédte az odamenekülő zsidókat a kozákok elől), de a végső lökést az 1700-as évek további véres pogromjai (1734, 1750, 1768 Uman) adták, hogy tömegesen meneküljenek az Északkeleti-Kárpátokon túlra. Lehetőségeiket nagyban növelte, hogy Lengyelország első felosztásával (1772) Galícia a Habsburg birodalomhoz került. A galíciai zsidóság szabadon beköltözhetett Máramarosba, Hegyaljára és a Nyírségbe.

"Szellemfelirat" Lembergben. Ennyi maradt a város zsidó közösségéből (fotó: Ercsey Dániel)

Most viszont térjünk vissza a bolechówi Ber Dov (1723-1805) naplójához, aki az 1740-es évektől kezdve már maga is hol egyedül, hol az apjával, hol pedig az időnként Miskolcon élő (!) bátyjával együtt bekapcsolódott a tokaji borok kereskedelmébe. Így ír a naplója elején, feltehetően 1749-ben:

Stryj piactere (Henryk Poddębski fotója)

“Tehát végül Lembergben maradtam. Az üzlettársam, Jakob R. mintegy 1000 dukáttal egymaga indult borbeszerző körútra. Vett is 80 hordóval, amit Skoléba szállíttatott. Éppen akkor egy kamenyeci örmény borkereskedő tartózkodott a városban, aki végigkóstolta az összes hordót és kiválasztott belőlük nyolcat, amiben igen jó és öreg borok voltak és amiket máslásnak neveznek.”

Ber Dov utazásainak térképe a naplójából

A napló ezt követő oldalairól kiderül, hogy Jakob R. Ber Dov tudta nélkül adta el a nyolc hordót az örmény kereskedőnek és a hasznot is zsebretette, vagyis becsapta a napló íróját, aki erről tudomást szerezvén a következő beszerző útra a társa mellé a bátyját küldte felügyelőnek Miskolcról. A tokaji máslás mellett két érdekességre is felhívnám a figyelmet ebben a rövid naplórészletben. Skole felbukkan II. Rákóczi Ferenc visszaemlékezéseiben is, itt ismeri fel őt egy öreg zsidó, amikor hazafelé tart 1703-ban. Talán ennek örömére vásárolta meg a városkát minden javaival egyetemben 1704-ben?

A másik a Kamenyec-Podolszkijból érkező örmény kereskedő. Nagy Kornél kitűnő tanulmányából tudhatjuk, hogy ekkortájt az örmény kereskedők már kiszorultak Hegyaljáról és az erőszakos vallásváltást követően szerepük csökkent Galíciában is. Kamenyec-Podolszkijban viszont még állt az eredeti örmény templom, amit kizárólag az Oszmán birodalomból érkezett kereskedők használhattak, ahogy erre Sajó Tamás is rámutatott ebben a cikkében. Vajon ez az örmény kereskedő az Örmény Apostoli Egyház követője volt, vagy egy örmény katolikus?

Az örmény székesegyház romjai mellett Kamenyec-Podolszkijban (fotó: Ercsey Dániel)

A “Haszid történetek” cikksorozat további részeit itt lehet elolvasni: 1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész, 5. rész, 6. rész, 7. rész, 8. rész


Felhasznált irodalom:

  • The memoirs of Ber of Bolechow, translated by M. Vishnitzer. Arno Press, New York 1973
  • Komoróczy Géza: Zsidók az Északkeleti-Kárpátokban, Aposztróf kiadó, Budapest 2013
  • Martin Buber: Haszid történetek I-II., Atlantisz 1995
  • The Eastern Borderlands in the Photographs by Henryk Poddębski, AD REM Lublin 2010
  • Marcin Wodzinski: Historical Atlas of Hasidism, Princeton University Press 2018
  • Szilágyi Sándor: A Rákóczi család a XVII. században s a XVIII. század elején, Pest 1861
  • Nagy Kornél: Örmény kereskedők Tokaj-Hegyalján (rubicon.hu)
  • Marc David Baer: The Dönme, Stanford University Press 2009