Szinte akcentus nélkül beszéled a magyar nyelvet, ami dicséretre méltó. Régóta élsz Magyarországon?

1994-ben kerültem ide, amikor Franciaországban lehetőségem nyílt a katonai szolgálatot civilként teljesítenem egy külföldi, de francia tulajdonú cégnél. Akkoriban a cukoriparban dolgoztam, Hatvanba kerültem, ami nem volt éppen világváros. Azóta két kisebb megszakítást leszámítva Magyarországon élek. 2014-ben lettem a Pajzos és a Megyer birtokigazgatója. Előtte nem foglalkoztam hivatásszerűen borokkal, de mint fogyasztónak, a tokaji aszú nekem is jelentett valamit, ezért is vállaltam el ezt a munkát, ez volt benne az érdekes.

Hogy látod közel öt év elteltével a Tokaji borvidéket?

Azt gondolom, hogy ha ennyi idő alatt nem haladtunk semerre, az tulajdonképpen visszafejlődés. Amikor idekerültem, az első kérdésem az volt, hogy melyik intézmény foglalkozik a borvidék marketingjével, ki ismeri a piacokat, ki mutatja meg az irányt, de ilyen Tokajban még nem létezik.

Nem lehet tudni, hogy kik a tokaji bor fogyasztói?

Ha akarom, akkor az egész világ! Fehérbor, nem igaz? Ki nem iszik fehérbort? Ha akarom, az aszú piaca azonos Sauternes és a német TBA-k piacával, de talán még a Vin Doux Naturel is ide tartozik, hiszen a fogyasztás a lényeg, nem a készítési eljárás. De nekem még a belföldi piacról sincsenek meg az adataim. Az én piacom a világpiac, de csak egy kis- és középvállalkozás vagyok Kelet-Magyarországról. Hogyan csinálhatnám ezt egyedül? A borvidéknek úgy kellene működnie, mint egy multinacionális cégnek, ahol a borvidék ismeri, elemzi és megosztja a belföldi és külföldi piaci adatokat, valamint stratégiát dolgoz ki!

Miért a borvidék? A borászatok nem kérhetik el ezeket az adatokat?

Én a mai napig próbálok adatokhoz jutni! A hegyközség tudja, hogy hány mázsa szőlőt termelünk és hány hektoliter borunk van, de eladási adatok már nincsenek. Azt mondták, hogy megnézhetem a KSH adatokat, de sajnos úgyis falsok! Vettem eladási adatokat a kereskedőktől, mert erre van lehetőség, de ezek az adatok csak Magyarországra vonatkoznak. Arra jók voltak, hogy a belföldi piacon felismerjünk szegmentálható részeket, de a nemzetközi piacon, ami az eladásunk kétharmada, nem jók semmire.

Ezek szerint tudatos, piaci alapú borászkodás zajlik nálatok?

Én a cégnél a fogyasztót képviselem a borásszal szemben. Nagyon egyszerű a képlet. Én szondázom a piacot és megmondom a borásznak, hogy milyen borra van szüksége a fogyasztóknak. Ez az én felelősségem. A borász elkészíti a kért borokat, ez az ő felelőssége. Utána nekem igazolni kell a víziómat azzal, hogy eladjuk a bort. Ez megint az én felelősségem. Lehet, hogy valaki szerint ezzel a borász kreativitását korlátozom, de én máshonnan közelítenék a kérdéshez. Szerintem ez egy tudatos munka, ami komoly szakmai kihívás is lehet egy borász számára.

Tegyünk rendet a fejekben a Pajzos és a Megyer nevek kapcsán. Ez két dűlő vagy két márka?

Márkaként tekintünk a két névre, a Pajzos a prémium, a Megyer van lentebb pozícionálva. Persze két dűlőről is beszélünk, de a címkéken a név nem dűlőt jelöl. Például a Megyer a melegebb fekvés, riolittufás alapkőzettel, onnan kerülnek ki a Pajzos hordós tételei, míg a Pajzos fiatalabb ültetvényeiről készülnek a Megyer reduktív tételei. Kommunikációban is teljesen szét kell választanunk a két nevet, vagyis a Pajzos és a Megyer egy birtok, de két márka.

Márkákról, kommunikációról és marketingről beszélgetünk, miközben bormarketing szinte nem létezik.

A borszakmában nincsenek marketinges pozíciók, mert ezeket a magasan képzett embereket nem tudják megfizetni a hazai borászatok. Miközben pont rájuk lenne a legnagyobb szükség! Ördögi kör, nem igaz? Túl kicsik a borászatok, ezért lenne szükség az összefogásra, a borvidékre mint multira, ahogy már említettem. Hiszen piaci ismeretek nélkül nehéz kialakítani a megfelelő stratégiát ….

Arra látsz esélyt, hogy a hasonló méretű birtokok összefogjanak Tokajban és megpróbáljanak közösen piacot kutatni és döntéseket hozni?

Csináljanak egy újabb Tokaj Renaissance-t? Inkább egy független borvidéki stratégiára lenne szükség, amit mindenki elfogad.

Akkor mi a megoldás?

Szerintem fontos lenne a klasszifikáció, egy a wachaui rendszerhez hasonlót el tudnék képzelni Hegyalján is, ahol a három szintet mondjuk a borvidék, a település és a dűlő jelenti. Természetesen a wachaui termelési kritériumok is létfontosságúak, azokat is adaptálni kellene. Fontos, hogy a dűlők közti különbségek itt nem játszanának szerepet, arról még sokat kell tanulnunk ahhoz, hogy nyugodt szívvel tehessünk kijelentéseket, ez lehet majd egyszer a negyedik szint. Három borkategória születne így meg a száraz-félszáraz borok között, amit a fogyasztók is sokkal jobban értenének.

Most egy 900 forintos és egy 12.000 forintos száraz furmint között nincs semmi különbség a fogyasztó szemében, csak az ár! Mindkettő tokaji és mindkettő furmint! Az új megközelítést viszonylag gyorsan be lehetne vezetni, nem sértené a dűlőtulajdonosok érdekeit és megkönnyítené nem csak a fogyasztók, de a termelők dolgát is. Pont mint Wachauban, ahol a Steinfeder, Federspiel, Smaragd hármas minőségi kategória a fogyasztók szemében, miközben a borászok számára egy útmutató is, hogy mit kell és mit lehet csinálniuk a szőlőben és a pincében.

Nem Magyarországon lennénk, ha nem kellene megkérdeznem: hol lenne az általad elképzelt rendszerben az ellenőrzés?

Egyértelműen a szőlőben és a borászatokban, a klasszifikációban meghatározott technikai paraméterek szerint! Ha pedig működne az ellenőrzés, meg lehetne szüntetni a Tokaji Borbíráló Bizottságot is, vagy legalább a borvidéki borászoktól függetleníteni! A mai világban a tisztán az emberen alapuló döntési rendszer túlságosan magában hordozza a hibalehetőséget, annál is inkább, hogy nincs stratégia. Minek is kellene megfelelni? Ha marad, akkor a fogyasztót képviselő szakember bíráljon, ne a borász…

Mik a Pajzos jövőbeli tervei?

Amikor én idejöttem, a legfontosabb feladatom a tulajdonosi bizalom helyreállítása volt. Bebizonyítottuk, hogy a Pajzos képes rentábilisan működni, mi több, képes profitot termelni. A következő lépés az elmúlt időszakban elmaradt beruházások pótlása lesz. A sárospataki Rákóczi pincét és a Pajzos dűlőben lévő épületet is fel kellene újítani, a Megyerben is van egy romos épületünk, ami csodás lehetőségeket jelentene egy vendéglátói egység létrehozására, de az ültetvények megújítása is napirenden van.

Látni kell, hogy e téren egy kicsit le vagyunk maradva. Nem tudunk nagyobb csoportot bármikor fogadni, nincsen vinotékánk. Persze a legfontosabb fejlesztést már idén megcsináljuk, az összes tartály távvezérelt fűtését, hűtését, mert eddig ez csak manuálisan működött. A Pajzos összes eddigi borásza díjat érdemelne, hogy ilyen körülmények között olyan csodás borokat készítettek, amiket!

Sokat beszéltünk a borról és talán kevesebbet rólad. Áruld el az olvasóinknak, mi a hobbid?

Talán az élet. Érdekelnek a szenvedélyes emberek, szeretek velük beszélgetni, hallgatni őket és szeretném megérteni, hogy mi táplálja a szenvedélyüket. Azt hiszem, ha újra kellene kezdeni az életemet, akkor pszichológus lennék, vagy coach.

Fotók: Duska Szilvia