Ha megkérjük az utca emberét, nevezzen meg kapásból három magyar borvidéket, Eger neve jó eséllyel sokszor fog felbukkanni, túlnyomórészt Tokaj és Villány mellett. Talán nem túl nagy lutri azt állítanom, hogy kevesek szájából hangzana el mondjuk a Mór, Hajós-Baja, Pannonhalma hármas. Amikor egy ilyen, nagyobb ismertségnek örvendő, fokozott figyelmet magára irányító borvidéken történik valami, annak magától értetődően erősebb lesz a visszhangja. Márpedig Egerben javában zajlik valami, és a Wineglass Communication szervezésében egy egynapos villámlátogatás során betekintést nyerhettünk a részletekbe.
Az Egri Borműhely vendégeként érkeztünk a helyszínre, ahol első utunk a Bolyki birtokra vezetett. Az itt zajló komoly fejlesztések rögvest azt az érzetet erősítik, hogy itt bizony minden átalakulóban van, méghozzá pozitív irányban. Gőzerővel folyik az új, 1100 négyzetméteres üzem építése, melyben elkészülte után a borkészítés minden fázisának jut majd hely, sőt, az iroda is átköltözik a szinte már jelképpé vált cirkuszi kocsiból. A birtokhoz tartozó impozáns teraszokon az év során számos nyilvános rendezvényt tartanak, melyek közül talán a Feszt!Eger a legnépszerűbb.
Bolykiéknál két bort kóstoltunk. A 2018-as királyleányka ideális nyári ital: friss, citrusos és abszolút jó értelemben véve nem túlgondolt. Kellemes és felpezsdítő. A másik bor 2016-os merlot volt, mely 18 hónapos hordós érlelést kapott. Sem savban, sem alkoholban nem szenved hiányt – ami jó eltarthatóságot sugall – ugyanakkor a gyümölcsösség is határozottan megjelenik benne.
A rövid, ámde tartalmas vizitet követően a Szépasszony-völgybe buszoztunk át, ahol több pince képviselője avatott be minket az Egri Borműhely kulisszatitkaiba. Az egyesületet tíz egri borász közös gondolkodása, együttműködésre való törekvése hozta létre. Világos volt számukra, hogy egymással összefogva messzebbre jutnak el, és így érhetnek el jó eredményeket a borvidék ismertségének és hitelességének növelésében. A Borműhely terve 2016-ban vetődött fel, a résztvevők már a legelején tudatosan felmérték az igényeket: egyeztettek a vendéglátás és a kereskedelem szereplőivel, és piackutatást is végeztek.
Az egyesület tíz tagból áll, kisebb és nagyobb borászatok egyaránt megtalálhatók köztük:
A túra következő állomása a Gál Tibor Pincészet előretolt helyőrsége volt – vagyis az az igényesen megtervezett és kialakított pavilon, melyet a Szépasszony-völgyben állítottak fel a pince borait kedvelő és kereső közönség számára. Gál Tibor a fahordós erjesztésű és érlelésű, kékfrankosból készült 2018-as Grand Rozéját mutatta be nekünk. A bornak kifejezetten jól áll a hazai viszonylatban (még?) szokatlannak számító stílus, melynek eredményeképp egy testesebb, többrétegű, jól eltartható és idővel a palackban is tovább érlelődő rozéval találkozhatunk a poharunkban.
Jegyzeteim tanúsága szerint itt hangzott el először a nap folyamán még többször előkerülő tételmondat, miszerint az Egri borvidék arculatát és presztízsét elsősorban a házasítások határozzák meg – fehérborok esetén az Egri Csillag, míg vörösöknél természetesen a bikavér. Gál Tibor elmondása szerint hosszú évek tapasztalata is azt mutatja, hogy elegánsabb, jobb egyensúlyt mutató, harmonikusabb tételek készülnek ily módon, szemben a fajtaborokkal. Ez persze egyáltalán nem azt jelenti, hogy nem találunk kiemelkedő királyleánykát, kékfrankost vagy akár turánt Egerből. Sokkal inkább arról van szó, hogy erre a két „márkára” szeretnék alapozni a borvidék hírnevét és elismertségét növelő tevékenységüket.
Tóth Ferenctől egy 2018-as Egri Csillagot kóstolhattunk, melynek összetétele leányka, királyleányka, olaszrizling, hárslevelű és ottonel muskotály. A borász 80 évének minden tapasztalatával készíti díjnyertes borait az immár 36 éve alapított pincészetben, és ez a fehér cuvée is remekül sikerült. Friss savakat és barackos ízjegyeket mondhat magáénak – jól behűtve kiváló nyári szomjoltó, akár fröccsként is.
A közel száz hektáron gazdálkodó Petrény Winery 2016-os, superior kategóriájú Egri Csillagjának alapját chardonnay és hárslevelű alkotja, de a kisebb részarányt képviselő szürkebarát is figyelmet kér a szájban. A bor másfél éven át pihent fahordóban, részben talán ennek is köszönhető, hogy egyensúlyban lévő, komplex tételt kóstolhattunk. Ha pedig valaki ilyen kellemes borokat készít, akkor igazán illő, hogy helyesen használjuk a nevét: Petrény, és véletlenül sem Petrényi…
Az iménti bor ismertetésénél előkerült a superior besorolás, érdemes erről is néhány szót ejteni. Az Egri Csillag, mint fehér házasítás ötlete 2010-ben vetődött fel, és ma már szinte az összes egri borászat készít ilyen fehér cuvée-t. A minőségi kategóriák érzékeltetésére vezették be a classicus, superior és grand superior kategóriákat. Az elsőbe a reduktív módon készülő Egri Csillagok kerülnek, a másodikba a hordós érlelést kapott borok tartoznak. A grand superior megnevezést azok a házasítások kaphatják meg, melyek dűlőszelektáltak, vagyis a bennük fellelhető fajták mindegyike ugyanarról a dűlőről származik.
Mindezt már a Thummerer Pincészet 2015-ös grand superior Egri Csillagját kóstolva hallgattuk meg. A bor 50%-át tramini és chardonnay teszi ki, emellett olaszrizling, leányka és zenit található benne. A mustot barrique hordókban erjesztették, a bort fél évig tartották finomseprőn. Igen komoly és összetett illattal rendelkezik, és természetesen a fa is érződik rajta. 14%-os alkoholja a mezőny felső kategóriájába tartozik. Nem fröccsbor.
Az Ostorosbornál a különálló márkát képviselő Soltész Családi Pincészet 2016-os superior bikavér bora került a poharakba. Jól látható, hogy az évi 5,5 millió palack bort értékesítő cég is törekszik a magas minőségű borok előállítására és a borvidék presztízsének emelésére – még akkor is, ha a betérő vendég édes merlot-t vagy medinát is rendelhet. Persze érthető, ha egy kereskedő a kereslet alapján dönt a szortimentről, és a 40-45 forgalmazott bor közé a mustsűrítménnyel édesített vörösök is bekerülnek. Az általunk kóstolt borban persze nyoma sem volt ilyesminek. A szőlő a kiváló Pajados dűlőről származott, a kékfrankos mellett világfajták kaptak szerepet benne. Szép gyümölcsösség jellemzi, meggyes dominanciával. Kerek történet, szép savakkal és 13%-os alkohollal.
Ezen a helyen került bemutatásra az új egri palack is. A jellegzetes, hosszú nyakú üveg messziről felismerhetővé teszi majd az egri borokat. A tervek szerint az idei szüretből készülő tételek már ilyen palackba kerülhetnek, egyelőre superior és grand superior kategóriában. Az üveg segíthet erősíteni a borvidéki arculatot, az összetartozást, miközben biztosítja a vásárlót a benne rejlő ital magas minőségéről.
Búcsúzóul az Eszterházy Károly Egyetem patinás épületébe látogattunk el, ahol megmásztuk a Varázstorony mind a kilenc emeletét. A cél egyrészt az egyedülálló camera obscura megtekintése volt a kupolában, másrészt el kellett érnünk a Panoráma teraszt, mert itt kóstolhattunk egyet-egyet az egyetem berkein belül készülő fehér és vörös házasítások közül. Egy 2017-es Egri Csillag és egy 2017-es bikavér (mindkettő superior) került elő a palackokból, és mindkettő méltó volt az Egri Borműhely által kitűzött célokhoz, minőségi követelményekhez.
A látogatás fő tanulsága az lehet, hogy ideje végleg leszámolni a Szépasszony-völggyel és az egri bikavérrel kapcsolatos előítéletekkel. A borvidék pompás adottságokkal rendelkezik, kiváló borászok dolgoznak azon, hogy az egri bor közkedveltté és keresetté váljon a fogyasztók körében. Kóstoljunk bátran minél több fehér és vörös egri házasítást – és ha a borász fajtaborral kínál, azt se utasítsuk vissza.