A földrajzi és a történeti/emberi áttekintésből az az alapvető következtetés adódik, hogy mindkét terület kiválóan alkalmas a vörösborok készítésére, ezt a termelők nagyon pontosan tudják, és ez irányban fejlesztik tovább birtokaikat, szőlőiket. Míg Burgenlandban továbbra is meghatározó a kékfrankos, addig Villány, bár szintén hosszú korszaka volt, amikor ez a szőlőfajta volt a meghatározó, inkább a bordói fajtákra tett, azon belül is egyre kiemeltebben a cabernet franc-ra.
Már a filoxéra vész lezárásként telepítettek ide cabernet franc-t, de természetesen a fajta ekkor még nem játszott jelentősebb szerepet a kékoportó, kadarka, kékfrankos hármas mögött. Az első komolyabb telepítést Tiffán Ede végezte el a hatvanas években, amikor több mint 100 hektárt telepítettek el a fajtából, még a kombinátos, szövetkezetes időkben.
A szőlőfajtával való tudatosabb foglalkozás a 20. század 80-as és 90-es éveiben indul meg, amikor a villányi gazdák jelentős hírnévre tesznek szert a testes, nagy beltartalmi értékű Bordeuax-blendek termelésében. Ezen közben egyre inkább ráébrednek, hogy a bordói hármas leginkább háttérbe szorított fajtája ezen a területen jóval szebben mozog fajtaborként, mint két nagyobb „unokatesója”. A lökést a nemzetközi szaktekintélyek, mint Jancis Robinson és különösen Michael Broadbent meglátásai, kijelentései okozták. Különösen utóbbi híres, 2000-es kijelentése, mely szerint "Cabernet franc has found its natural home in Villány” (Decanter).
Az azóta eltelt 20 évben a fejlődés töretlen, a 2016-os statisztika szerint a 2500 hektárnyi művelt területből mintegy 330 hektáron termesztettek cabernet franc-t, ezzel a harmadik legjelentősebb fajta lett.
Ma a cabernet franc a villányi borvidéki termékleírásban is a csúcsra ért. A három alapvető kategória, a classicus, a prémium és super prémium kategóriák közül a super prémium kategória csak 100% cabernet franc borokat tartalmazhat, erősen visszafogott terheléssel: maximum 5t/ha, és max 35 hl/ha terméssel lehet számolni. Prémium kategória esetében ezek az arányok maximum 8,5t/ha és maximum 50 hl/ ha. Fontos érlelési szabály a prémiumoknál a minimálisan egyéves fahordós érlelés, a super prémiumoknál pedig a minimálisan kétéves érlelés, melyből minimum egy évnek fahordóban és minimum egy évnek palackban kell eltelnie. Fontos további eredetvédettségi szabály, hogy, miközben a borvidéki településnevek mindhárom kategóriában feltüntethetők, addig az engedélyezett dűlőnevek már csak a prémium és super prémium kategóriában.
(Látni kell, ezeknél a burgundi alapú DAC rendszer szigorúbb, ott dűlőnév csak a legmagasabb kategóriájú borokra, a Riedenwein-ekre kerülhet rá, míg a településnév csak a középső minőségi kategória boraira, az Orstwein-ekre.)
További minőségbiztosítási szabály, hogy a 100% cabernet franc-ból álló prémium és super prémium tételek (az előírt korlátozások és az érzékszervi vizsgálat után) a Villányi Franc márkanévvel hozhatók forgalomba, megteremtve ezzel a brandet.
A villányi helyzettel szemben a cabernet franc nem a fő csapásiránya a helyi bortermelésnek: a Leithberg DAC területén a DAC minősítésbe a kékfrankos, a Neusiedlersee DAC területén pedig a zweigelt és házasításai (és kizárólag ezek, itt nincs fehér fajta sem a DAC-ban!) férnek bele. A területek nagy termelési potenciálja viszont szinte az összes vörös világfajta számára valahol a régión belül kiváló, világszínvonalú minőségű termelést biztosít.
A helyzet tehát a toszkán viszonyokra hajaz, ahol a teljes olasz eredetvédelmi rendszer hazai (és lokális) fajtákat előnyben részesítő minősítési rendszere miatt a világfajtákból készített borok nagy része IGT-ként kerül piacra (kivétel Bolgheri és a cabernet sauvignon, merlot és syrah, tehát a cabernet franc ott sem, pedig ott is jelentős ennek a fajtának a szerepe). Itt pedig ezek a tételek, így a cabernet franc-ok is a Qualitätswein kategóriába kerülnek bele, az eredetvédettségi rendszerbe azonban nem.
Országosan 74 hektár cabernet franc volt telepítve 2015-ben, ez nem sok, de az 1999-es 27 hektárhoz képest tekintélyes növekedés. Mint ahogy az is, hogy a szőlőtermő terület nagyon minimális csökkenése mellett az érintett időszakban egynegyedével nőtt a teljes vörösboros terület aránya, 12 ezerről 15 ezer hektárra. Összességében sokkal marginálisabb még a cabernet franc szerepe, mint Magyarországon, azon belül Villányban. (A cabernet franc szinte teljes területe Burgenlandban található).
A cabernet franc aroma profiljánál egyértelműen az eper, a málna, a szeder, a szilva jelenik meg, valamint a kaliforniai paprika és a chili is. A melegebb régiókban, ahol jelentősen előfordul fajtaborként is, így elsősorban Toszkánában (Bolgheri, szupertoszkánok), valamint az USA-ban, a Sierra Előhegységben, inkább a szedres, fekete cseresznyés, szilvás vonal (Toszkána), valamint az érett eper, málna, menta (Sierra) dominál. A Loire-völgyében (Chinon AOC) ezzel szemben inkább a meggy, bors vezeti az aromát.
Látható a következő fejezetből, hogy mindkét vonal egyértelműen a meleg éghajlaton termesztett, erőteljesen sötét bogyós gyümölcsös vonallal tart rokonságot, helyi eltérésekkel tűzdelve.
A két borvidék borainak aromavizsgálatát a piacon lévő tételek független minősítéseinek halmazba rendezésével végeztük el.
A bor helyi jegyeinek összeállításakor 36 tételt vettünk figyelembe, 29 termelőtől. A tételek nagy része 2015-ös és 2016-os évjáratú, négy 2017-es és négy 2015. előtti tétel egészíti ki a halmazt (az évjárattól függetlenül mindegyik piaci tétel). Mivel a tételek mintegy 70%-a prémium vagy szuper prémium tétel volt, a kötelező minimum egyéves fahordós érleléssel, ezért a hordós jegyek karakteresen mutatkoznak meg.
A színt tekintve elég egyöntetűen a villányi cabernet franc-okra a mély rubinvörös irány a jellemző, ez néhány termelőnél a mély lila tónussal egészül ki.
Az illatokban az elsődleges gyümölcsjegyek közül kiemelkedő az erdei gyümölcs és a fekete szeder említése (12-10 alkalom), ezt követően a szilva, meggy és fekete ribizli érkezik 7-5-4 említéssel.
A hordós illatok közül meghatározó a szegfűszeges, mentás hordófűszer említése 12-szer, valamint egyaránt 4-4-4 alkalommal a kakaó, az étcsokoládé, vanília és a kávé említése. A harmadlagos jegyeket leginkább a dohány képviseli (4 említés), de megjelenik az avar is.
Ízben az áfonya és a szilva dominál a gyümölcsök közül (6-6 említés), fekete szeder és meggy követi.
A hordós jegyeknél a hordófűszer és a kávé jellemzőek, 6, illetve 6 említéssel, a vajas-toastos krémesség is ugyanennyit számlál. Ízben a palackérést a mineralitás, az eukaliptusz képviseli.
Összehasonlítva a borvidéki termékleírás szuper prémiumokra vonatkozó megfogalmazásával, a vizsgálat alá vont borok megtestesítik az alapvető elképzelést:
(A szuper prémium cabernet franc) Színe mélyvörös, akár ibolyás, lilás árnyalatokkal. Testes, vastag, igen összetett és intenzív íz- és zamatvilággal, ahol a gyümölcsös jelleg, a cabernet franc-ra jellemző kökény, erdei szamóca, szilva íz- és zamatanyagok dominálnak, aszalt gyümölcsökre és lekvárokra jellemző érlelt ízekkel és zamatokkal kiegészülve, hosszú utóízekkel. A fahordós érlelés jegyei mind ízében és illatában megjelennek.
A burgenlandi vizsgálatba 14 tételt vontunk be, mind különböző termelőktől. Mind a fentebb már vizsgált két DAC területén fekszenek, öt Leithaberg és nyolc Neusiedlersee megoszlásban.
A vizsgált tételek közül az egyetlen kivétel a Stephano Pincészeté, amely ugyan burgenlandi szintén, de az Eisenberg DAC, azaz, a Vashegyi Borvidék területén fekszik.
A tételek közül egyetlen volt 2016-os, a többi mind 2017-es: itt az utóbbi évjárat van most a piacon.
Színben egyöntetűen a mély rubinszín a jellemző, néhol lilás reflexekkel.
Az illatanyag tekintetében a fekete bogyós gyümölcsök, a szeder, az erdei gyümölcsök dominálnak, 10-10 említéssel, utánuk az érett cseresznye és a fekete ribizli érkezik 6-6 említéssel. Az első markáns különbség, hogy ebbe a fekete, érett bogyós gyümölcsös vonalba nyolc említéssel beleékelődik a herbás, gyógynövényes vonal, és még a narancshéj öt említése is figyelemre méltó.
A másodlagos jegyek egységesen a kakaó-csoki (nugát) vonal mentén mozognak, hét említést kapva, a hordófűszer aromák ugyanennyi említést kaptak. Három említéssel a dohányos jegyek egészítik ki az előbbieket.
Ízben alapvetően ezeket az illatjegyeket látjuk visszaköszönni. A fekete ribizli és a fekete szeder hat és négy említéssel a legjelentősebbek. Ugyancsak hat említéssel azonban megjelenik a minerális-sós vonal is, és ez nem véletlen. A mészköves vonal amúgy is adja a minerális jelleget, de ehhez hozzáadódik, hogy számos helyen ezen a mészkő kagylós mészkővel egészül ki – ezzel egy jellegzetes, egyedi jelleget adva az itteni cabernet franc-oknak is.
A másodlagos jegyek közül az édes hordófűszerek négy említése mellett a kakaós-csokis-nugátos jelleg szinte egységesen jelen van: nyolc említéssel a legjelentősebb ízjegy mind közül.
További különbség, hogy a meggyes-szilvás vonal, amely Villányban jellemző, itt alig jelenik meg, ha igen, akkor is inkább a szilva.
Az aromaprofilt vizsgálva megállapítható, hogy míg Villány egyértelműen a meleg időjárással rendelkező területekre (Toszkána, Sierra Foothills) hajaz, addig, bár az alapirány Burgenlandban is ez, de jelentősek a különbségek is: az illatjegyek közül a gyógynövényes vonal jelenik meg sokkal masszívabban, az ízekben pedig az abszolút helyi földrajzi sajátosságot tükröző sós-minerális jelleg, amely a villányi borokra nem vagy csak alig jellemző. A kakaós-nugátos másodlagos ízvonal dominanciája is szembeszökőbb a villányi társakénál, ahol sokfélébb a hordóhasználat megjelenése – ez az eltérő (és Burgenlandban egységesebb) hordóhasználatra utal.
(Folytatjuk)