A Margit-szigeten található Holdudvarban még sosem jártam előtte. Mindenesetre tény, megérkezéskor kicsit belopakodott szívembe a csalódottság. A beharangozó kampány, a vizuális elemek, az egész rendezvény felvezetése ötletes volt, hangulatos és kedvcsináló. Az ötlet remek, egy trendivé váló témát idekötni, vulkanikus borcentrumot kialakítani a magyar térben, ami nem a megszokott módon kommunikál, nem a megszokott módon mutatja be a borokat.

Ehhez képest elsőre szűknek éreztem mindehhez a teret, aminek elosztása sem volt igazán fogyasztóbarát. A bejárattal szemközt volt a regisztráció, ahol az előzetesen is bonyolultnak tűnő jegyrendszerről kiderült, hogy élőben még inkább értelmezési gondokat okoz.

Én például hihetetlenül boldog voltam, hogy miután beregisztráltam gyorskóstolóra és előadásra is, a fesztivált megelőző napon kaptam egy listát a napirendemről, mikor hol milyen programom lesz, és egy QR kódot is, amivel majd beléphetek. A regisztrációnál viszont azt közölték velem, hogy ők ezt a QR kódot nem tudják olvasni, mondjam inkább a nevem...

Kaptam két karszalagot is, de már az első gyorskóstolónál kiderült, külön kis bilétának is kellett volna a zsebemben lennie. A lényeg: ezt lehet egyszerűbben és átláthatóbban, picit túlgondolt volt a szisztéma. Ami egy nagyobb kapacitású rendezvényen talán indokolt lehet, de itt semmiképp.

A teremben szombat délelőtt nem voltak sokan, vagyis jól lehetett kóstolni, rengeteg ismerős és új ismerős akadt, a Go Volcanic nagy fegyverténye volt, hogy olyan arcokat hozott el egy helyre, mint John Szabó, Elizabeth Gabay vagy Alder Yarrow, hogy csak néhányat említsek. A lazább hangulatnak köszönhetően lehetett velük kóstolni, beszélgetni, egy asztalhoz telepedve ebédelni.

Négy nagy asztalon vártak a borok, az abc sorrendet én csak utólag fedeztem fel, elsőre nem is értettem, mi alapján került egy-egy bor egy asztalhoz. A QR kód a palack nyakán jó ötlet, de senki nem mondta el, hogy mire használjuk, plusz pohárral, jegyzetfüzettel és mobiltelefonnal egyszerre minimum három kézre lenne szükség. Úgyhogy én nem jegyzeteltem, viszont mobiloztam és sok infót megtudtam a borokról, nagyon nagy munka lehetett ezt az adatbázist összehozni.

Engem speciel nem zavart, hogy nem borászok töltögetnek, az sokkal inkább, hogy az asztal túloldalán a felkészültség és segítőkészség nem volt egyenletes. Volt, ahol mindenben igyekeztek segíteni, másutt a tapasztalt és tisztelt kolléga azt válaszolta, ő sem kóstolta a borokat, nem tudja, melyiket érdemes megkóstolni. Hogy nem kóstolták, az igaz, több ismerős segítő mondta el, hogy nem ismerik, főleg a külföldi borokat, így aztán kevés segítséget tudtak adni. Ha előre tudják, mit kóstoltatnak és netán még meg is kóstolhatják, több bátorsággal és lelkesedéssel ajánlhatnak tételeket a kíváncsi és tudatlan vendégnek, ebben az esetben nekem.

A borok hűtését is értre kritika, engem jobban zavart, hogy ez változó volt, kóstoltam túl hideg és túl meleg bort is, nem volt egyenletes temperálás. Egy átlagos magyar borfesztivál is hasonlóan működik, nem volt ebben meglepetés. De ahogy láttam, a háttérben igyekeztek mindent megtenni a szervezők, csak talán az előkészítés nem volt olyan, ami őket segítette volna a háborítatlan lebonyolítás és a váratlan helyzetek kezelésében.

És itt jegyezném meg, a plusz szolgáltatások között a gyerekfoglalkoztató jó ötlet volt, bár kevesen használták ki, mégis hasznos tud lenni a keveseknek is, akik tájékozódtak erről korábban.

Nem kóstoltam nagyon sokat, inkább olyan tételeket, amik eddig nem kerültek a poharamba. Az én borom szombaton vörösben egy nerello mascalese szőlőből készült vörösbor lett, a Feudo Cavaliere pincészet Etna Rosso 2012 bora. Érett, arányos, finom zamatok, ásványok a háttérben, még érett gyümölcsök a szájban, feszes struktúra, de elég déli ahhoz, hogy élvezni lehessen, ne csak tisztelni.

Fehérben egy izraeli chardonnay. Ami nem a kedvenc fajtám, de ebben a borban nagyon a helyén volt minden, ásvány, hordó, gyümölcs, test, hossz, élvezet. A bor a Golan Heights Winery Yarden Chardonnay Odem Organic Vineyard 2017 volt, a borásszal is beszélgettem kicsit, ez is hozzátett az élményhez biztosan, de a bort előbb kóstoltam, vagyis ennyi szubjektum bőven belefér.

Szombat délelőtt Sue Tolson, délután John Szabó speedtastingje volt a választottam. A szombat délelőtti speedtasting nagy előnye volt, hogy kiválóan lehetett hallani az előadót, ami délután már annyira nem ment, hogy tőle 30 centire is erősen fülelnem kellett, nem csak angol nyelvtudásom hiányosságai miatt.

Viszont egy kicsit szeparáltabb térben ezek nagyon ütnének, 30 perc alatt 6 bor, minden lényeges infó, majd marad idő beszélgetni, aki erre vágyik, a többiek mennek tovább. A gyorskóstolók nekem bejöttek, azok adták a legerősebb boros élményt, miután a délutáni nyüzsgést a tervezettnél korábban találtam soknak és egy vonattal korábban utaztam vissza Pécsre (így sajnos lemaradva egy ígéretesnek tűnő előadásról).

A délelőtt és délutáni szekció között a gasztrosátorban ütöttem el az időt. A bagettszeletnyi pulled pork szendvics kettőezerért picit erős indítás volt, de a sütőtökös sáfrányos tészta a „vega oldalon”, ráadásul egy ezresért egész jó élmény volt. A séf és a kertész asztalánál vásároltam is a zöldségkrémekből, végikóstoltam az ízeket előtte persze, beszélgetni, érdeklődni is jó volt, érezni lehetett, hogy a termék mögött élet van és szeretet. Az ilyenekre még mindig rácsodálkozom. De vettem olajat is, a Donum Terrae standján, sőt kávéztam is egyet (egy jó Bányai kávéből) Borbély Rolanddal (Gallay Pince). Itt azért már szombaton is picit hűvös volt, pedig bírom a hideget.

Összességében egy kiváló ötlet, sok újító gondolat, sok elképzelés, nagyon jó sajtómunka, szép vizualitás, külföldi szakemberek és borászok szép számban, emberközelben, izgalmas borok, szenvedélyes és értelmes beszélgetések áll a pozitív oldalon. Kicsit kesze-kusza beléptetési rendszer, zajos gyorskóstolók, változó hőmérsékletű borok, hideg gasztrosátor, a borokról információhoz jutás csak digitálisan ment „könnyedén”, talán ennyi áll a hiányosságok oldalán. Engem a többek által kritizált ruhatár ilyen formája kevéssé zavart, a kabátomat mindig megtaláltam.

Nagyjából húszéves szervezői tapasztalattal tudom, mekkora erőfeszítés egy ilyen rendezvényt összehozni és minden elismerésem azoknak, akik ezt szívügyüknek tekintve, hobbiból megcsinálták. Nem tudom nem észrevenni a hibákat, mert az ember szeme ennyi idő után rááll, a saját rendezvényeimen is nagyon zavarnak, a másokén is észreveszem őket, de elnéző tudok lenni, ha látom a szándékot, az akarást.

Lesz ez sokkal jobb is, ha a szervezők megfogadják a valóban jó szándékú kritikai megjegyzéseket, mert olyan ötletük támadt, ami megérdemli, hogy még jobban kidolgozva, még jobban előkészítve, még jobban megvalósítva kerüljön közönség elé.

Köszönöm a meghívást, remélem, jövőre is lesz Go Volcanic, mindehhez kitartást és erőt kívánok Cartwright Évának és társainak!