Olyan tételeket sikerült nemrég megkóstolni, amelyekből nem sok (pár száz talán) palack készült, de értékeiket semmiképpen sem hagyhatjuk szó nélkül. Bár jól tudjuk, az, hogy valamiből kevés készül, még nem garancia arra, hogy jó is lesz. Ezek a borok azonbantényleg különlegesek, egyediek és nem a megszokott trendeket követik.

A „pécsi kutató” elődjét 1949-ben, több évszázados egyházi szőlőbirtokra és pincészetre alapozva hozta létre a földművelésügyi minisztérium, hogy aztán a kétezres évekre levegye róla a kezét. Kíváncsiak voltunk, az immár a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar Szőlészeti és Borászati Intézeteként működő szervezet hogyan találja helyét az egyetemi szervezetben, milyen szolgáltatásokkal és tervekkel készül a jövőre.

Az elmúlt hetekben (amint az a megfogyatkozó poszt-számból is látszott) kicsiny stábunk jelentős része nem lusálkodott, hanem külföldön terjesztette a Pannon Borrégió jóhírét. Hazaérkezve azonban rögtön az a jó hír fogadott bennünket, hogy még csak ki se józanodtunk (a fáradtságból), máris várt a munka. Kedden rendezték meg ugyanis a negyedik Pécsi Borbörzét. Ott voltunk, koccintottunk alpolgármester borúti elnökkel, poharunkat emelhettük egy új polgármesterre, mindenki ott volt, nobilitások és barátok szinte teljes sora mellett azért mi szorgalmasan végigjegyzeteltük a teljes kínálatot, mindeközben csak egyetlen poharat törtünk, azt is a legvégén. Jönnek a részletek.