Van az úgy, hogy egy szabadtéri rendezvényt elmos az eső. Ez történt idén a pécsi Szőlő és bor ünnepével, annak rendje s módja szerint villámlásos, zuhatagos órákon át tartó eső és az esőt még a szoknya alá is befúvó szél örvendeztette meg a szervezőket éppúgy, mint a korábbi években időjárásilag sokkal szerencsésebb rendezvény lelkes rajongóit. Ezen az esőáztatta vasárnapon rendezték meg a Kárpát-medencei Bormustrát a megyeháza tanácstermében. Sokan jöttek el, magyar borászok a határokon túlról, és a viszontagságos időjárás ellenére közönség is akadt. Abban maradtunk, jövőre biztosan szebb idő lesz. Jó borokban most sem volt hiány.

Mozsgón túl már csak a dombok közé, Almáskeresztúrra visz aszfaltút, ahol meg a temetőbe torkollik. A falu végén az utolsó ház jobbra Lamine-é és Simone-é, akik a Kaba Farm gazdái. Pontosabban a ház Lamine festőművész nagyapjáé, aki másfél évtizede úgy döntött, hogy felhagy a fővárosi élettel, falura költözik, galériát nyit. Ez már csak azért is fontos, mert ő volt az, aki hat évvel ezelőtt unokája születésnapjára egy kis földet adott ajándékba. Lamine és Simone ma már nyáron sajtot, télen húst állít elő a Kaba Farmon, s olyannyira elfogadott tagjai a kicsiny sváb falu közösségének, mintha ide születtek volna.

Őszi ételek borozgatáshoz, húsimádóknak, édesszájúaknak.