Ez sikerült neki, de nemcsak ez – olyan rendezvénnyé vált a RoVinHud, ahol be kell osztanod, hogy mikor eszel valamit a mesterkurzusok között, mert egyiket sem akarod kihagyni, és persze a kiállítóteret is végig akarod kóstolni. Én csak tudom, ott voltam a „születéskor”, sőt a „fogantatáskor” is, és most is.

Az érvek röviden, előre:

1. „Mentés másként” – hogy lehet jobb a másolat?

2. Három nap profizmus

3. Temesvár cool

4. Aminek tényleg értelme van

5. Az abszolút vakrandi – az északi félteke legbizarrabb és egyben legvagányabb ötlete

1. „Mentés másként” – hogy lehet jobb a másolat?

A kifejezést Patakvalvi Dóra volt kollégámtól nyúltam, ő használta az Ördögkatlan összkulturális fesztiválra az első évben, mint a Művészetek völgye „Save as” verziója – teljesen pozitív értelemben. 12 évig a Vince magazin főszerkesztője voltam, ma is írok, de többnyire angolul, ezt viszont nektek szeretném elmondani, és bízom benne, hogy a Pécsi Borozó jó fórum a mondanivalómhoz. A Vince Budapest Wine Show-t is én rendeztem 8 éven keresztül, én álmodtam grandiózusra, és én dolgoztam magam rommá – de örömmel –, hogy legenda szülessen belőle. Aki számít, az megfordult a rendezvényünkön, és még most is sokan jönnek oda hozzám azzal, hogy ott nyílt ki a szemük, ott kóstoltak csodákat. Szövérdfi-Szép Zoltán, azaz Zoli rendszeres vendég volt, sőt egyre több vendéget hozott Romániából, volt, hogy egy busznyi emberrel jött. Egyszer rám írt, hogy beszéljünk, persze, írtam vissza, de azzal a lendülettel el is felejtettem. Ő bezzeg nem felejtette el, jött, és én két kegyetlen értekezlet között ott ültem vele az egyik legkisebb tárgyalóban, az órámat lesve, kétségbeesetten, keseregve az elvesztegetett perceken. Mert mit akar ez az ember? Olyan rendezvényt, mint a Vince, de ott, amott, a határon túl, Romániában, kvázi Mordorban? Nem igazán vettem komolyan, de ahogy beszélt és beszélt, egyre meggyőzőbb volt, és végső soron mivégre vagyok keresztény, ha nem segítek a hozzám fordulóknak? Hát segítettem, amiben tudtam, információval, tanácsokkal, tapasztalattal, kapcsolatokkal. Jancis Robinsont akarta első évre sztárelőadónak, na azon tényleg csak szomorúan nevetni tudtam, de igaza volt, írtam minden borszakértők nagyasszonyának, aki azonnal visszaírt, hogy természetesen jön, mert ez egy izgalmas kezdeményezés nemes céllal – ott a helye, hogy segítsen. És ott volt, ráadásul nemhogy sztárgázsit nem kért, hanem egy fillért sem.

2. Három nap profizmus

Ha szeretted a Vince Budapest hangulatát, hogy nemzetközileg elismert szakemberekbe botlottál a folyosón, együtt mostál kezet a mosdóban egy sztárborásszal, és olyan borokat kóstoltál, amiket le akartál jegyzetelni, még akkor is, ha nem vagy borbuzi – akkor neked ez most biztosan hiányzik. Van ugyan pár rendezvény, de rövidek, kis létszámú kóstolókat tartanak, vagy a tematika nem izgalmas, és a szomszédos országokban sem találunk olyan nagy ívű rendezvényeket, vagy ha igen, kövessetek meg. Figyelek én mindent, és tudom, vannak izgalmas események – például a Falstaff német magazin kellően szakmai és egyben hedonista bulija –, de nem bővelkedünk a közelben ilyen örömökben. Miközben a RoVinHud tíz éve egyre profibban hozza a legjobbat. A poharak hibátlanok, minden mesterkurzus hajszálpontosan kezdődik, a technika tökéletes, és sorolhatnám, nem találtam hibát. Csak tolmácsolás nincs, de ez is inkább pozitívum: Temesváron 100–150 mesterkurzus-vendégnek nem okoz gondot angolul hallgatni az előadásokat, mert mindenki beszél angolul.

3. Temesvár cool

Románia 2. vagy 3. legnagyobb városa (Kolozsvárral felváltva) sokat fejlődött az elmúlt tíz évben. Ahogy Zoli párja, Erika elmondta, sokat köszönhetnek a polgármesternek, sorra újítják fel a történelmi épületeket, új életet lehelnek kevésbé központi városrészekbe, még a villamos is egyre megbízhatóbban közlekedik. A hétvége során két egészen klassz étteremben is voltam, az egyik a bisztró jellegű, kifogástalan ételeket produkáló Zaza, a másik pedig a bátor és meghökkentő fogásokat szervírozó, fine dining Ferment (kapros erjesztett káposztaléhab borscsban áztatott káposztalevéllel és sárgarépás rizzsel – gondolnád, hogy szuperfinom? az volt!). No és Temesvár volt az a város, ahol egy nagyobb maroknyi tömeg (150 ember) elindította a romániai forradalmat 1989. december 15-én, amely 10 nappal később Ceaușescu kivégzésével ért véget. Az úgynevezett Revolution tour során a Temesvár City Tours képviselője végigvisz a forradalmárok gépfegyver-lövedék szaggatta útvonalán, közben eredeti felvételeket mutat, amelyek az adott helyszínen készültek – meglehetősen megrendítő... És mindezek eredője, egyben számomra a legvonzóbb, az Temesvár multikulturális volta. Zoli magyar temesvári, párja német, de vannak szerbek és természetesen teljesen románok is. Na és mindenki érti az összes többi nyelvet és beszél is valamicskét a többi nemzetiség nyelven a már említett „nyilvánvaló” angol nyelvtudás mellett. A nemzetiségek évszázadok óta békében élnek egymással, ezért is indulhatott innen a magyar református lelkész tervezett menesztése miatt a forradalom, mert románok, németek és szerbek is kiálltak a magyarokért, ahogy tették volna. magyarok is fordított esetben.

4. Aminek tényleg értelme van

A RoVinHud 100% jótékonysági rendezvény, minden bevétel a Ceva de Spus egyesület számára folyik be, amely Zoli vezetésével azon munkálkodik, hogy a fogyatékkal élők teljes életet élhessenek. Már az első évi bevételből sikerült venni egy olyan furgont, amellyel a kerekesszékesek könnyen szállíthatók. A rendezvényen önkéntesen dolgoznak, köztük a legtöbb fogyatékkal élő, de vannak családtagok is. A kerekesszékes Julia egészen Konstancából utazott Temesvárig, hogy dolgozhasson. Mint mondta, szülővárosában nagyon nehéz az élet kerekesszékkel, a Ceva de Spus aktivistáinak köszönhetően Temesváron már leszoktak az emberek a járdán való parkolásról, a városban a többség segíti a fogyatékkal élőket. Minden mesterkurzus végén egy fogyatékkal élő adta át az ajándékot, nekem különösen megkapó volt az a kisfiú, aki Jakob Krippnek, a Stirbey borászat tulajdonosának adta át az ajándékot. Ez a kisfiú most a maga lábán jött az előadóhoz, pedig korábban még felülni sem tudott, pedig már a kora szerint kellett volna. A családnak nem volt pénze a terápiára, a szükséges pénzt egy Stirbey-kóstolóval teremtették elő. A tavalyi rendezvényből befolyt 66 ezer euróból 60 gyermek terápiáját tudták finanszírozni.

Tényleg úgy gondolom, hogy ennek van igazán értelme. Drága borokat venni, rendezvényen drága borokat kóstolni csak a magunk élvezetére vagy azért, hogy elmondhassuk, hogy megtehetjük, inkább szánalmas. De ha minden fillér (azaz minden lei) segít akár csak egy kicsit olyasvalakinek, akinek nehezebbek a mindennapjai, akkor már az egész értelmet nyer.

5. Az abszolút vakrandi – az északi félteke legbizarrabb és egyben legvagányabb ötlete

Zoli minden elszántsága, profizmusa, a csodálatos lelke mellett még elképesztően kreatív is. Nézte tavaly a sok köpőcsészében landoló csúcsbort, a dűlőszelektált furmintokat, az izgalmas kadarkákat, a pompás rajnai rizlingeket, és gondolt egy nagyot. Összegyűjtötte a köpőcsészék tartalmát, az egészet lepároltatta egy csúcsmodern lepárlóval, profi párlatmesterrel, és megszületett a Very blind date, azaz Nagyon vak randi című borpárlat. „Hagyj engem azzal a nyállal” – mondta Szakács Imre, az egyik előadó, persze a végén ő is megkóstolta, ahogy én is, a végeredmény pedig egy nagyon finom, szinte simogató, parfümszerűen illatos, elegáns párlat lett. Nagyjából 40 palack készült, egyet egy árverésen 150 euróért vitt haza boldog randipartnere, és van még belőle, ahogy egészen biztosan lesz a 2024-es rendezvény összegyűjtött levéből is párlat. És hogy miért említem az északi féltekét az alcímben? Mert, ahogy Zoli kutatásai során rájött, az ötlet tőle függetlenül egy ausztrál ember fejében is megszületett, sőt a termék neve is elég hasonló: Kissing a stranger. 

Ha tehát kíváncsi vagy a legújabb vakrandira, szeretnéd a bormániádat jóra fordítani, vagy csak részt vennél egy igazán klassz boros rendezvényen, akkor ott a helyed 2025. november 7–9-én Temesváron, a jubileumi, 10. RoVinHudon (a Covid miatt egy kimaradt, ezért bár 10 éve indult, a tizedik csak jövőre lesz).

(Csak zárójelben, gondolkodom azon, hogy 2025-ben szervezzek egy buszt azok számára, akik szeretnének részt venni. Repülővel és vonattal nehézkes az odajutás, a saját autó persze megoldás, de miért nem menjünk sokan, egy nagy busszal? Ha van érdeklődő, megszervezem, sőt valami izgalmas kóstolót is tarthatunk a buszon... Akit érdekel, írjon nekem, egyelőre csak hogy lássam, van-e érdeklődés.)