A kóstoló helyszíne a Jókai Rendezvényház volt, ami egyébként teljesen jó helyszín, olyan 100-150 főre. Itt legalább kétszázan is voltak csúcsidőben, amikor már nehézkes volt az egyik kiszemelt asztaltól eljutni a másikig. Viszont a zsíroskenyér és a pogácsa jól esett, a sonkatálat meg sokan dicsérték, viszont arra már nem maradt energia.

A borászok legtöbben személyesen itt voltak, ami csevegésen túli beszélgetéseket is eredményezett, viszont nem mindenkinél volt jég, sok esetben zavaróan melegek voltak a borok, meg pár apróság hiányzott még, amit talán csak sok boros rendezvényre járó vett észre, viszont rendkívül pozitív, hogy sok új arc is felbukkant, akik még nem rendelkeznek leltári számmal a borkóstolókon. A 2900 forintos (pohárral együtt) kedvező árú belépő is hozzájárult talán a sikerhez.

És akkor következzenek a borok. Az első köröm a Déli Fény 2578 fantázianéven futó pécsi közösségi boroké volt. Öt tételt kóstolhattam meg (Szabó Zoli, Planina, Radó, Schunk, Fehérváry), ezek mindegyike technológiailag jól elkészített bor volt, élvezetesek, finomak - viszont hasonlóságot minimális szinten lehetett bennük felfedezni. A Déli Fényekről a Pécsi Borozó őszi számában írtunk hosszabban, röviden a lényeg: a 2578 a napsütéses rák számát jelzi 2017-ben, ami a borok évjárata. Legalább három fajta kell a házasításba, min. 50% kárpát-medencei fajták, max. 25% hordós és max. 25% illatos fajta kerülhet bele. Ez elég laza szabály rendszer, volt ahol olaszrizling, másutt zöldveltelini vagy éppen rizlingszilváni volt a fő alkotóelem, és hát nem mindegy, hogy 10-15% cirfandli vagy irsai olivér kerül épp a cuvée-be… Az ötlet remek, még a névadással is megbarátkoztam, de a egy közösségi brand piacra vezetése és elterjesztése ennél szigorúbb szakmai hátteret igényel, nem elsősorban borászati szempontból (bár ott is van finomítani való), de főleg marketing és kereskedelmi szemszögből nézve.

A másik közösségi projekt az Egyéjszakás nevet viseli, ami az elképzelések szerint egy egész éjszakán héjon tartott, tartalmasabb, mélyebb rozé. Amíg a Déli Fényben látom a piaci potenciált (nem az első évjáratból), addig az Egyéjszakás nagyon rétegbor, hiszen valahol a rozé és siller mezsgyéjén mozog és a sillerek továbbra sem vezetik a borok népszerűségi listáját, pont, hogy az a legnépszerűtlenebb műfaj ma Magyarországon. Itt 3 bort kóstoltam (Radó, Schunk, Fehérváry), nekem egyedül a Radó vitte át a lécet.

Miután a közösségi borokkal a kötelező penzumot letudtam, jöhetett a friss boros kör, vagyis mit mutat 2018? A Belward kékfrankos rozéja korrekt, még nagyon friss, nincs is piacon, a tavalyi nagyon sikeres rozék után most magasan a léc. Az Eberhardt kékfrankos rozéja ropogós, friss, gyümölcsös, már most élvezhető, nekem jobban bejött a Mohácsi Blanc (sauvignon blanc, kevés chardonnay-val), üdítő, könnyed teraszbor az októberi tavaszban. Hauk István dunaszekcsői chardonnay-ja ígéretes, ahogy az idei merlot is szép anyag, még nagyon harapós állapotában – a tavaszi borversenyeken lenne érdemes visszakóstolni.

Az egyik legígéretesebb, de a szélesebb közönség számára ismeretlen pince az Ivik családé Bólyból, ahol szép rizlingszilváni, nagyon gyümölcsös királyleányka és korrekt olaszrizling volt kóstolható, a rozé bizonyult talán a négyes még legkevésbé behízelgő borának. A Lisicza zöldveltelini korrekt friss bor volt, ezúttal nem mutatott többet, a Kotsis Pince cabernet sauvignon rozéja is ebbe a kategóriába esett, a PTE SZBKI zenitje picit túlmutatott ezeken, de még túl friss volt hosszabb távú prognózishoz, viszont a friss zweigelt rozé a Radó Pincétől az este egyik legjobb bora volt, rozéban mindenképp.

A korábbi évjáratok maradtak a végére, itt már nem igazán jegyzeteltem, inkább a beszélgetésekre fókuszáltam. Ami az emlékeimben megmaradt: Schunk Syrah 2017, Radó Pince Julianna (cirfandli narancsbor) 2016, PTE SZBKI Chardonnay 2017, Planina Kékfrankos 2016, Kovács-Harmat Merlot Reserve 2012, Hárs Cabernet Franc 2015, Eberhardt Pinot Noir 2015. Ha ezekkel találkozna valaki borlapon, ezekkel kínálják bárhol, érdemes próbára tenni őket.

Összességében jó, hogy nem maradt el az idei Best of Pécs, jó volt a felhozatal, a borok túlnyomó többsége nagyon tisztességes vagy annál jobb bor volt, ráadásul nagyon sokan érdeklődtek a pécsi borok iránt, ez pláne örvendetes. Legyen folytatás!