Az elmúlt hetekben (amint az a megfogyatkozó poszt-számból is látszott) kicsiny stábunk jelentős része nem lusálkodott, hanem külföldön terjesztette a Pannon Borrégió jóhírét. Hazaérkezve azonban rögtön az a jó hír fogadott bennünket, hogy még csak ki se józanodtunk (a fáradtságból), máris várt a munka. Kedden rendezték meg ugyanis a negyedik Pécsi Borbörzét. Ott voltunk, koccintottunk alpolgármester borúti elnökkel, poharunkat emelhettük egy új polgármesterre, mindenki ott volt, nobilitások és barátok szinte teljes sora mellett azért mi szorgalmasan végigjegyzeteltük a teljes kínálatot, mindeközben csak egyetlen poharat törtünk, azt is a legvégén. Jönnek a részletek.
A borbörzéken eddig rendszerint már arcról ismertük a résztvevőket. Most nekünk sok új arc is feltűnt, kóstolgattak és jegyzetelgettek ismeretlen figurák, örültünk is neki nagyon, mert ez lenne az egyik cél, hogy a pécsi ember legyen büszke a pécsi borra. Ami ugye fehér.
Ez is kiderült az Aranykacsában, mivelhogy pécsi vöröset éppenhogy egy pincészet mutatott be, ők is összesen kettőt, a harmadik helyre már nem is tudtam befutót tenni. (Vagyis itt megjelenő mecseknádasdi-szekszárdit tudtam, de az meg nem indulhatott a szavazás céljául szolgáló Pécs Város Bora vetélkedésen, erre csak a pécsi hegyközség területén termelt bor hivatott.) De persze az a kettő pécsi vörös viszont remek kis bor, vagyis nagy bor. A nagyobbik az Ében, ismerjük jól, 2006, jó termés, szép bor, Pannon Borrégió TOP25, nálunk meg 85 pont, ami talán nem tűnik soknak, de az egy kiváló, komplex, karakteres, nagyon jó bor pontszáma. A kisebbik bor pedig a vörös Ravasz 2007-ből, de ezt ne vegye zokon ez a könnyed, ám tartalmas vörös, mert lehet szeretni. Nekem nem zavaró benne a menoire, habár a borász szerint éppen az benne a domináns. A Lisicza-borokban úgy látszik nem érzem az illatokat, merthogy a fehér Ravaszban meg cserszegi fűszerest szagolok ki, noha a borász szerint az túlérett pinot blanc illat. A végén kezdtem, ugyanis itt, a vörösöknél ért véget a kóstolás, de hol is kezdődött?
Kóstoltunk például rögtön az elején egy szürkebarátot, trendibben fogalmazva pinot grigio-t a mecseknádasdi Indivinumtól, akik most már inkább az emberközelibb Hetényi János Pincészete nevet hangsúlyozzák ki. Kis alkoholtúlsúlyt érzek ki belőle, ami elnyomja az amúgy jól strukturális bor illatait, gyümölcseit. (Ide még visszatértünk a vörös körön, a szekszárdiakat tesztelni, és nem csak emiatt, mármint a szekszárdias jelleg miatt, de feltétlen a kadarkára teszem le nagyesküt, az itt a legszebb bor... Aztán meg kékfrankos, és most a pinot noir is mintha jobban simult volna, kell ennek a fajtának idő, ismételgetem egy ideje egyre határozottabb véleményem.)
Nem volt sok az alkohol viszont a Püspöki Pincészet cserszegi fűszeresében, ami a börze egyik legszebb bora volt. Legalábbis nekem. Habár nem vagyok nagy parfümös borpárti, de ez egy szépen megkomponált cserszegi, van belőle elég, de mégsem túl sok. A sauvignon blanc túl visszafogott volt, nem hozta azokat a karakteres íz- és illatjegyeket, amiért ezt a bort kedveljük
Belekóstoltunk a Pavlik-borokba is, az enyhén barrikolt chardonnay engem speciel megfogott, friss bor, 2008-as, még nem érett be, még kicsit szétszórt bor, de egy ezresért abszolút bestbuy. Ahogy a kicsit gyengébb szerkezetű, lazább életet élő rajnai rizling is, amit meg nyáresti beszélgetésekhez ajánlunk sok szeretettel. A 2006-os, asszem 85 pontosra értékelt száraz cifrandli picit mintha megfáradt volna már, úgy tánik, frissebben érdemes meginni ezeket a tételeket.
Radó úr borait nemrégiben ezeken az oldalakon részletesebben is bemutattuk, ehhez most nem is tennék hozzá. Annyi bizonyos, hogy egy nagyon egységes, korrekt (fehér)borsort kóstoltunk a pincében és a börzén is tőle. Felhívnám a figyelnem a zöldveltelínire, ami nem nagy bor, de a kutya nagy melegekben nincs sok jobb társa a megfáradt médiamunkásnak.
A Wekler Családi Pincészetnél most jött ki a 2008-as Illatos Cuvée, szép bor, aki szereti a száraz muskotályosokat, a Bótor pincétől rajnai rizlinget kóstoltunk, a hosszúhetényi Zsótér Ferencnél korrekt olaszrizlinget töltöttek a poharamba, a szomszédnál, Szabó Zolinál meg csupa különlegesség, kései chardonnay, édes cirfandli és Régi Magyarország, csupa szépnevű, elfeledett fajtából. Volt még a börzén a Hungarian Matias Pincészet, kis asztalukon friss hárslevelű, jó kis bor, kicsit sauvignon blanc-os stílusú nekem, de megszerettem, jó volt a hőfoka is, ami a legtöbb esetben sajnos elmaradt az ideálistól, ezen a szervezőknek még javítani kell. Az amúgy dicséretes szervezéssel nem is kekeckedünk, jó volt látni, hogy sok érdeklődő jött és kóstolt, viszont talán lehetne több borász is, meg ha már Budapestről eljöttek vendéglátósok, talán a pécsiek is tiszteletüket tehetnék ezen a börzén. Tisztelet a kivételnek, aki eljött.
És ha már látogató volt is sok, persze még mindig nem elég, mert évről évre arra várunk, mikor növi ki magát (és az Aranykacsát) a rendezvény. Idén még nem, részint mert azért a látogatottság is növekszik-növekszik, de még mindig többen maradnak otthon, mint akik eljönnek. Meg azért volt még néhány pécsi borvidéki borász, aki eljöhetett volna. Kicsi, nagyobb egyaránt. Oda kell eljutni, hogy tényleg el kelljen jönni, hogy itt legyen szakma és érdeklődő, nagykereskedő és végfogyasztó egyaránt, közösen kóstoljon és mondjon véleményt.
Apropó vélemény, nagyon kíváncsiak vagyunk Olvasóink vélemélnyére, szóval, aki ott volt a börzén, nosza, írja le nekünk, mi tetszett s mi kevésbé!
És akkor hátra van még a PTE kutatóintézete, akik félédes cirfandlit és száraz hárslevelűt hoztak, korrektek voltak, érezni lehetett bennük, hogy tudnak többet is, de most még nem lendültek igazán formába ezek a borok, viszont szombaton, már hazai pályán mutatkozhatnak be.
Május 16-án rendezi meg ugyanis a PTE Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete a Pázmány Péter utcában található központi épülettömbjében a Kutatóintézeti Nyitott Pincéket. A 9 és 15 között óránként induló, kb. 45 perc időtartamú, szakvezetéssel kísért pincelátogatás során a résztvevők megismerkedhetnek a szőlőfeldolgozási és borászati technológiákkal, az Intézet borászati kísérleteivel, valamint lehetőséget kapnak a kísérleti tételek kóstolására, ez utóbbi programpontnál biztosan találkozhatnak velünk is. A program részvételi díja 1200 jó magyar forint, érdemes előre bejelentkezni az intézet elérhetőségein.