Ha néhány éve valaki azt mondja nekem, hogy a 2021-es év egyik meglepetése a Gedeon Birtok pezsgői lesznek, biztos megmérem a lázát, de legalábbis furcsán nézek rá. Tudtam persze, hogy az arany sárfehér alkalmas a pezsgőkészítésre, tudtam, hogy az Alföldön is lehet savra szüretelni, mégsem gondoltam volna, hogy ilyen meglepetéssel készülnek Izsákon, ahol Csontváry Kosztka Tivadar testvére anno felkarolta az arany sárfehér fajtát.

Az olaszrizling nekem március idusa. Ünnep, amit nem egy napig kell ünnepelni, hanem beleivódik a mindennapjainkba. A szabadság bora olaszrizling legyen. Tisztelem a furmintot, megértem az irsai diadalmenetét, de az olaszrizlingért nekem máshogy dobog. Úgyhogy elkezdek olaszrizlingeket kóstolgatni, nincs semmi nagy okoskodás, csak ami épp a kezem ügyébe akad. Hátha többet tudok meg róla, amikor hazatérek.

Úgy hozta a Sors (igen, az a nagybetűs), hogy Léder Zoltánnal, a Köpcössel január 22-re sikerült megbeszélnünk boros találkozónkat Csengődön. Ez a dátum duplán is jeles nap, hiszen nem csak a szőlőművesek védőszentjének, Vincének az ünnepe, de a Magyar Kultúráé is: Kölcsey ekkor vetette papírra a Himnuszt. Nemzetünk imádságának harmadik strófája ugyan nem egészen így szól, de csengődi napom végén számomra ilyen új jelentést nyert. De ne rohanjunk annyira előre. (Cikkünk a Pécsi Borozó tavaszi számában jelent meg.)