A véletlennek köszönhető, hogy a Pécsi Borozónál ketten is, egymástól függetlenül, rajongunk a monori Strázsahegyért. Sok újdonságot már nem tudok írni róla, hiszen Tüske Gyöngyi mind a lapban, mind az online felületen sokszor bemutatta, és én is írtam beszámolót a tavalyi Borvidékek Hétvégéjének első napjáról.
A Pécsi Borozó tavaszi számában – melyet a Pannon Borbolt webshopjából házhoz rendelhetnek – kiemelt témánk az Alföld. Szülőföldem lévén ez a híres-hírhedt Borrégió közel áll hozzám és magam is fontosnak tartom azt a küldetést, melyet az ott tevékenykedő borászok is zászlójukra tűztek, hogy népszerűsítsem az alföldi borokat, ezzel is eloszlatva a sokéves negatív sztereotípiákat, miszerint az Alföldön csak „homoki folyóborok” készülnek. Ékes példája a minőségi borkészítésnek és a helyi összefogásnak Monor és az ő Strázsahegye, ahol az „ezer pince” borászai vállvetve azon munkálkodnak, hogy egyre jobb borokkal örvendeztessék meg a fogyasztókat. Karantén bornaplóm következő fejezete.
Monor, Pest Megyében Budapesttől úgy 30 km-re helyezkedik el. A Kunsági Borvidék része ma a terület, mely az egri Káptalan hajdani birtoka volt. Neki köszönhetően az 1500-as években telt meg pincékkel és szőlőskertekkel a vidék. Olyannyira, hogy a 2000-es évekre is még mintegy 960 pincével büszkélkedhet a monori Strázsahegy. Idén már 10. alkalommal rendezték meg itt a Jégvirágtól Borvirágig forralt boros-gasztrofesztivált.