Ritka vendég a kunsági bor az asztalunkon errefelé, ritkás volt az asztaltársaság a Kalamáris fröccsöldéjében a kunsági borok tematikus kóstolóján. Akik nem jöttek, azért egy kicsit sajnálhatják, akik ott voltunk, találhattunk bevágódós borokat. Nagy reveláció nem jött össze persze, de nem is vártunk rá.

Az új esztendő első boros rendezvényét nálam a Monori Borút Egyesület jegyzi. Egy egész napos program keretén belül január második hétvégéjén megnyílnak a strázsahegyi borospincék kapui, és szeretettel várják a gazdák a borkedvelő turistákat. Kicsit berzenkedtem a gondolattól, hogy télvíz idején kültéri rendezvényen vegyek részt, de az Ihatóbb Magyarországért Egyesület kedves invitálása, valamint az a romantikus gondolat, hogy egyujjas kesztyűben, forralt borral teli pohárral, szőlőtőkék és autentikus kis borospincék közt sétálgassak, meghozta a kedvemet. Ez a terület amúgy is messze esik az általam leggyakrabban látogatott tájaktól, sosem jártam még a környéken, így végül hatalmas várakozással vágtam neki a forraltboros kalandnak.

Volt egy pakk a pincémben már egy ideje, a Gusto magazinban jelent meg egy interjúm Gálné Dignisz Évával, a tavaly év borászával még a bejelentést követő hónapokban. Kaptam egy kis borcsomagot, útravalót, mert vezettem aznap hazáig, nem nagyon tudtam kóstolgatni, bontottunk itthon párat, de maradt még, nem fért bele soha a kóstolósorba, most megragadtam az alkalmat és nem bántuk meg.