Van egy kedvencünk Mariborban. A második legnagyobb szlovén városban RMP kollégával rátaláltunk egy étteremre, amit törzshelyként is elfogadnék. Az elmúlt pár hónapban szinte minden második héten megfordultunk a Dráva-menti városban, idegenként nehéz rögvest jó helyet találni. Nekünk szerencsére elsőre sikerült. Valamikor májusban mentünk ki először, munkánk végeztével megéheztünk. Egy szocreál áruház tövében, a központi sétálóutca mentén kis tábla hirdette: vadspárga napok a Rožmarinban. Ahol vadspárgát kínálnak, oda megyünk. Mentünk. Többször visszatértünk.

RMP kolléga szlovéniai kiküldetéséből visszafele hozta ajándékba a bort, szlovén szupermarketek boros polcainak kötelező szereplőjét. Ilyen belépő rizlinget itthon is szívesen látnánk.

Az úgy volt, hogy sok fesztiválon jártunk az idén. Határon túl is, elsősorban dél felé. Megkóstolni, meginni nem tudtunk mindent, de volt, amit ajándékba kaptunk; volt, ami tetszett és megvettük; volt, amit elcseréltünk és volt, amiről már nem is emlékeztünk, honnan került a ládába. Nos, belőlük állítottunk össze egy kis ex-jugoszláv borválogatottat. Afféle Nyugat-Balkán válogatás volt ez, hiszen a bolgár, román, macedón borok hiányoztak a tizenötből. Nem rövid lista következik.