Váncsodi kollégánk a böjt egyre mélyebb bugyraiba utazott el, nem is először, hiszen a negyven napos kihívást már többedszer teljesíti. Még a borkóstolóinra se jár, igyekszünk hát úgy igazítani, hogy a nagyobb rendezvények már Húsvét utánra kerüljenek. Portugieserezni már jön ő is, de addig retrospektíve olvassunk bele a böjti naplójába.

A kórházi tartózkodásom a tervezett töredékére csökkent, így a hétre már új terveket kellett szőnöm. Például enni. És kóstolni nem is, legalább végigsimogatni a borhűtőm kedvenceit. Persze az első két napban még többnyire a fáradtság nyomott el, vízszintesben ültem a hátamon. Viszont kedvem lett írni, megírni mindazt, ami elmaradt. Meg ügyintézni, mert időközben egy kedves állatorvos hölgy rosszul mérte fel lehetőségeit a körforgalomba csatlakozásával kapcsolatosan, és ennek az én autóm látta kárát. Amit ugye, a korábbi részekben említettekből kifolyólag nem én vezettem, hogy még egyszerűbb legyen. Bízom a biztosítókban és a rendőrségben, mást nem tehetek. Vagyis megírhatom még, ami szintén elmaradt.