Érdekes eseményre invitált június végén a Horvát Turisztikai Ügynökség: Horvátország keleti részének, Szlavóniának a turisztikai attrakcióit mutatták be, diavetítés, videóvetítés, kerekasztal formájában. A turisztikai élmények bemutatása végül gasztrocsemegével zárult: Győrffy Zoltán vezetésével a szlavóniai borvidékekről egy röpke kóstolót kaptunk, ehhez pedig finom helyi ételspecialitások dukáltak. De menjünk sorban.

Volt pár bor, amiről csak instafotó került fel a világhálóra, de érdemesek lennének arra, hogy bővebben is írjunk róluk. Hét bor került a szűkebb körbe, közös pontjuk azon túl, hogy a saját gyűjteményemből kerültek elő és mindegyiküket decemberben kóstoltam (újra), igazándiból nincs.

A kékfrankos közép-európaiságát senki nem vitatja, elvileg már tudjuk, innen is származik, itt érzi magát a legjobban és ha jól gondozzák, szép eredményeket ad. Horvátország kontinentális felén is elég elterjedt fajta, de sokáig nem számított igazán minőségi bornak, talán csak néhány termelő kezdett el az utóbbi években komolyabban foglalkozni a frankovkával.