Végy 22 lelkes bormarketinget hallgató osztrák diákot, egy kísérletező kedvű programigazgatót, egy osztrák-magyar stratégiai partnerségben működő borászatot Budapest mellett, egy magyar és osztrák felmenőkkel bíró DipWSET előadót, fűszerezd meg profizmussal, adj hozzá jobbnál jobb osztrák és magyar borokat és nézd meg mi sül ki belőle.

Ültem a tokaji LaBor bisztró egyik asztalánál és azon igyekeztem, hogy a szúnyogokat is távol tartsam magamtól (nem volt könnyű, naplemente után egyre többen lettek) és a bodzaszörpömet is megigyam (kocsival voltam, borról szó sem lehetett). Bent az étteremben egy négy fős lánycsapat vacsorázott, a teraszon pedig hamarosan csatlakozott hozzám három fiatalember. Önkéntelenül is arra figyeltem, amiről beszéltek. “Villány sokkal jobb, ott legalább húsz ilyen hely van!” - mondta az egyikük. “Igaz, de végül Tokaj sem volt annyira messze, mint amit mondtál” - válaszolta a másik. Úgy tűnt, először járnak a borvidéken és még nem dőlt el, hogy utoljára-e.