Noha a múltkor túl lelkes nem voltam a cseh boroktól, Márton-napra ez megváltozott. Prágában nem lehetett kikerülni a minden kerületben Márton-napi piacokat és azokon borkóstolókat hirdető plakátokat, az éttermekben pedig már hetekkel ezelőtt hirdették a Márton-napi hétvége menüsorát a borokkal együtt. Svatomartinské, azaz Szent Márton-nap, ez szerepel egy libával és többnyire valamelyik szép morva dűlő látképével a plakátokon és a borok címkéin is, országszerte közösen használt logóval, rajta a szenttel egy fehér lovon, bordó háttér előtt. A lelkesedést nem annyira a borok maguk okozták – noha kétségkívül tisztességesen vannak elkészítve –, hanem az ügyesen kitalált koncepció és a prágaiak lelkesedése a saját boraik legfrissebb évjárata iránt.

– Legyen az a mai program, hogy keresünk öt jó cseh bort! / – Jaj, de ne mááár! - A beszélgetés Szabó Zoltán hosszúhetényi borász és köztem zajlott, ő volt az, aki nehezen akaródzott vállalkozni a feladatra, addig ugyanis ahány cseh bort kóstoltunk, annyiféle stílust és minőséget láttunk, azaz hiába van mondjuk olaszrizling ráírva a palackra, annak garantáltan semmi köze nem lesz ahhoz, amit Ausztriától a Balatonon át a Vajdaságig erről a szőlőfajtáról elképzelnek, és az is lehet, hogy a palackban rejtőzik még közepes mennyiségű cukor is, hogy a bor végképp érthetetlen legyen.