„A legjobb bor Filip Mlýneknél van!” Szerény kijelentés egy óriásplakáttól. Ahogy közeledünk Mikulov felé, úgy lesz egyre több a borászreklám az út mellett. Prága, majd Brno felől autózva a város fölötti kopár Pálava-hegység már messziről integet, áthajtva a hegyek lábához egy falu elárasztásával épített víztározón már látni a gondosan művelt szőlőket, ahogy kell, ellepik a hegyet. Mikulov a csehek Villányba oltott Tokaja.

Noha a múltkor túl lelkes nem voltam a cseh boroktól, Márton-napra ez megváltozott. Prágában nem lehetett kikerülni a minden kerületben Márton-napi piacokat és azokon borkóstolókat hirdető plakátokat, az éttermekben pedig már hetekkel ezelőtt hirdették a Márton-napi hétvége menüsorát a borokkal együtt. Svatomartinské, azaz Szent Márton-nap, ez szerepel egy libával és többnyire valamelyik szép morva dűlő látképével a plakátokon és a borok címkéin is, országszerte közösen használt logóval, rajta a szenttel egy fehér lovon, bordó háttér előtt. A lelkesedést nem annyira a borok maguk okozták – noha kétségkívül tisztességesen vannak elkészítve –, hanem az ügyesen kitalált koncepció és a prágaiak lelkesedése a saját boraik legfrissebb évjárata iránt.