A bor egy nagyon különleges élőlény, mondta tegnap egy borkóstolón Vida Péter és egyet kellett vele értenem. Van fejlődése, vannak hangulatai, van bizony öregedése. A Renero sokáig egyik vörösbor etalonunk volt, úgy volt nagy az a bizonyos 2005-ös, hogy szinte minden összeállt benne. És az is biztos, hogy azon a napon a kóstolók és a bor is jó hangulatban volt. Tavaly a 2007-est bontottam meg, most meg egy 2009-est vettünk elő, még éppen csak kikerült a forgalomba.
Válogatottat állított össze a Veritas Borkereskedés, hogy a tizenegy házasítás segítségével mutassák be a nagyközönségnek új telephelyüket. A Tinto Fino egykori épületében még sok az üres tér, még épp csak elkezdték a belakást, de csütörtökön mintegy 500 lelkes borrajongóval együtt kóstolni már-már-zsúfoltnak is bizonyult. A budapesti utazás fizikai fájdalommal jár nekem, múltkor a VinCÉ-re nem jutottam el a hirtelen beköszönő fogfájás miatt, most az utazás hajnalán a combízületeim gyulladtak be. De ezúttal nem adtam fel, végigbicegtem Budapestet, teljesítettem a penzumot. Megérte, mert valóban remek borokkal (is) találkozhattam.
Új sorozatot indítunk. Kenszei kolléga célja olyan könnyedén elérhető (ez alatt elsősorban a szupermarketek kínálata értendő) és megfizethető (maximum 5 euró, legyen ez állandó árfolyamon 1350 forint) borok bemutatása, amelyeket a kóstoló bátran ajánl mindenkinek, aki nem tud vinotékákba, esetleg borospincékbe zarándokolni, nem lélegzik együtt a boros világ történéseivel, híreivel, de jó borokat akar inni jó áron (meg persze mindenki másnak is). A cél nekik segítséget nyújtani a borok kiválasztásában.